- Ne már! Olyan hamar vége lett! – szomorkodott Alexa.

- Sajnos.

- Nézzük meg újra! – kérte a lány.

- Nem. Késő van már.

- Léééciiii! – nagy boci szemekkel nézett rá-

- Nem. – ellenkezett. – Takarodó van. Aludhatsz az ágyamon, én majd…huh? – Lexa már farkas képében befeküdt a fal és a kemence közötti kis kuckóba. Mélyebbre fúrta magát a bárányszőrből készült takarókba.

- Jó lesz itt nekem.

- Hát jó. – vont vállat a fiú.

- Ugye nem horkolsz?-  emelte fel a fejét Alexa.

- Nem tudok róla, de ha akarod, a kedvedért megpróbálok. – kacsintott rá.

- Ha megpróbálod, leharapom az éjszaka közepén az orrodat! – nyomatékosan rámorgott a fiúra.

- Vettem. Jó éjszakát!

- Neked is!

Reggel az ajtó hangos csattanással kivágódott, és Ádám anyukája lépett be rajta.

- Jó reggelt fiatalok! Gyönyörű napra virradtunk, az étel is tálalva van. -Ádám résnyire nyitotta a szemét, és az ablak felé pillantott.

- Anyu, te megőrültél, még a nap se kelt fel. – azzal a másikoldalára fordult,  és a fejére húzta a takarót.

- Nem édes kisfiam, egy-kettő felkelni! – válaszul csak mormogást kapott.

- Alexa merre van?

- Itt vagyok. – és a nő mellé lépett.

- Látod, Ádám? A barátnőd milyen szépen fel tudott kelni! – újabb mormogás. Alexa feje fölött megjelent az a bizonyos villanykörte. Kiment a konyhába, engedett egy pohár hideg vizet, majd visszament, és az egészet a fiú nyakába öntötte. Ádám úgy pattant ki az ágyból, mintha ott se lett volna.

- Nem vagytok normálisak. – csóválta a fejét. – Mennyi az idő?

- Fél öt.

- Mennyi?

- Fél öt. – válaszolt most Alexa.

- Van egy ötletem. Menjünk reggelizni. – javasolta a fiú anyja.

- Jó ötlet! – mondta Lexa.  Ádám gépiesen követte őket.

Reggeli után Ádám és Alexa, elindultak a városba.

- Mit is akarunk pontosan csinálni? Sötét van, az egész város alszik, kivéve minket, mert anyámnak mániája, a koránkelés.

- Elmegyünk a házhoz.

- Ahhoz a házhoz, ami leégett?

- Igen.

- Minek?

- A pincében tartottam a kardomat, és a tőreimet, gondoltam elhozhatnánk őket.

- Szuper.

- Lehet egy kérdésem? – fordult felé a lány.

- Persze.

- Emlékszel, amikor először alakultam át?

- Aha.

- Amikor bocsánatot kértél, és a fejedet az enyémnek döntötted, akkor mit is csináltál pontosan? – Ádám hirtelen megtorpant.

- Te emlékszel rá? – képedt el.

- Igen. Na de mit is csináltál akkor?

- Hát, izé…. olvastam a gondolataidban…

- Mit csináltál? – csattant fel a lány?

- Shhh! Ne olyan hangosan! Felébreszted azokat a normális embereket,akik éppen alszanak.

- Mégis mi a csudáért csináltad? – suttogta.

- Azért mert nem tudtam, hogy merre van a falkátok területére a titkos bejárat.

- Képes voltál a gondolataim közt turkálni?!

- Hé! Megmentettem vele az életed! – háborodott fel a fiú is.

- Jó, ez igaz. De soha többet ne csinálj ilyet, soha többet!

- Rendben megígérem.

- Itt is vagyunk.

- Igen. Már egy jó idő eltelt, de semmit se csináltak rajta. Vagy bontották volna le, vagy nem tudom. – az elszenesedett falak beleolvadtak a sötétségbe. Alexa nem is nézte merre megy, ösztönösen lépdelt a terasz felé, amiből csak a lépcső és a csempézett padló maradt meg. Itt-ott egy fekete tetőgerenda meredezett az ég felé komoran. Elsétáltak a lépcső mellett, ahol egy vasból készült csapóajtó volt. A lány elhúzta a reteszeket és kinyitotta a nehéz szerkezetet. Lementek a feljárón, egy nagy szobába, ahova a legkisebb fény se szűrődött be, ám ez nem akadályozta őket a látásban. Lexa az egyik sarokba sétált.

- Itt van! – kiáltott fel boldogan. – És itt a régebbi is!

- Fantasztikus! Ha összeszedted a dolgaidat fent megtalálsz. – mondta Ádám, és felfelé kezdett mászni. Alexa még egy körbepillantott egy párszor, aminek meglett az eredménye. A pince másik végén meglátta felakasztva a tegezét, tele nyílvesszőkkel, amiknek a végére egy tarsoly volt akasztva, abban pedig pár bőrpánt és négy darab tőr.

- Bingó. – mosolyodott el. Leakasztotta a dolgokat, majd ő is elhagyta a dohos helyiséget. Kifelé menet megakadt a szeme egy fényképen. Ő volt rajta, és Lepkét lovagolta. Az apukája, a kantárt fogta, míg az édesanyja a ló nyakát paskolta. Egy könnycsepp kezdte meg útját a szeméből indulva. Lassan folyt végig arcán, s álláról az üveglapra hullott mely mögött egy boldog, de ugyanakkor fájdalmas emlék rejlett. Letörölte a többi készülő cseppet, szorosan magához ölelte a tárgyat, majd visszatette oda, ahonnan elvette. Elkezdett felfelé menni a lépcsőn, és újra kiért a szabadlevegőre. Az ég keleten vörösleni kezdett, a csillagok, a hold és az éjszaka átadták helyüket a napnak.

- Nézd mit találtam! – szólalt meg Ádám a lány mögött. Kezében nem mást tartott, mint egy íjat. Lexa tágra nyílt szemekkel nézett rá!

- Mégis hogyan?

- Hát, talán volt hozzá egy kis közöm, amikor kimentettelek. – Alexa a fejét rázva mosolygott rá. Ádám nekitámaszkodott egy gerenda elszenesedett csonkjának. Egy kis reccsenés után a fa eltört, és a fiú majdnem elvágódott.

- Ideadnád, mielőtt még eltöröd?

- Na jó. – szomorkodott.

- Tessék, ezt viheted. Talán nem teszel semmiben és senkiben kárt. – azzal átnyújtotta neki a régi kardját.

- Király!- lelkendezett, és rögtön felcsatolta az övére. Hangosan füttyentett egyet, mire egy portálon keresztül megjelent Orion és Androméda.

- Tudod te ,hogy mennyi az idő? Még a nap se kelt fel rendesen. – nyihogta a csődör.

- Bocs pajti. Hazafuvaroznátok?

- Mond, hogy kérlek.

- Kérlek szépen Orion, vigyél haza.

- Na jó, rendben van. – egyezett bele végül.

- Tudod mit kéne most csinálni? – fordult Ádám Alexa felé.

- Na mit? – kérdezte a lány, miközben felült Androméda hátára.

- Mint azokban a középkori filmekben, ahol a főhős lovag kivonja kardját, vágtat bele a csatába, és a kardja lapjával…

- Ha azzal az izével akarsz a faromra vágni, miközben én a hátamon cipellek vágta közben, az univerzum kellős közepén doblak le, az biztos. – horkantott fel Orion.

- Csak egy kósza gondolat volt, nem kell úgy felkapni a vizet.

- Tudod Ádám, először minden cselekedet egy gondolat. – jegyezte meg Alexa.

- Már te is az ő oldalukon állsz?

- Én mindig az igazság oldalán állok. Mehetünk Médi?

- Még szép!

- Mire visszaügettünk, még a nap is felkelt. Kell ennél jobb dolog? – kérdezte Ádám, miután becsukta a karám ajtaját.

- Egy alma elég jó dolog lenne most, így korán reggel. – jegyezte meg Androméda

- Főleg, hogy hajnalok hajnalán felkeltettél minket! – csatlakozott hozzá a társa

- Rendben, már hozom is.

- Fantasztikus, minden házimunka elvégezve! A lovak megetetve és megitatva, az istálló rendbe rakva, fa lett vágva és hordva is, és a ház is tiszta! Ügyesek voltunk gyerekek, megérdemeljük a desszertet!

- Igen! – lelkendezett egyszerre Ádám és Alexa.

- Mit fogtok ma csinálni?

- Alexa megtanít majd íjászkodni, és vívni karddal.

- Ez nagyszerű! Két dolgot kérek, hogy ne lőjétek le a lovakat, valamint ne szúrjátok le egymást.

- Amíg Ádám nem húzza ki a gyufát, ígérem nem lesz sündisznó belőle. Majd használhatunk pár szalmabálát táblának? – kérdezte Alexa.

- Igen, vegyetek, amennyit csak kell.

- Király! Jöhet, a desszert, aztán jöhet az óra is! – csapta össze a két tenyerét Ádám, majd nekilátott az ebédnek.