A reggeli napfényben egy pimasz kis házi légy Alexa orrát választotta ki pihenőhelyül. Halkan, már amennyire a legyek halkak tudnak lenni átmanőverezett a szobán, és kényelmesen letelepedett új trónján. Elégedetten dörzsölte össze lábait és pásztázta át a terepet, elképzelte, amint koronával a fején osztogatja a parancsokat. Hol jobbra, hol balra fordulva adott feladatot egy képzelt szolgának  ám egyszer csak egy kéz kezdett el legyezni körülötte. Gyorsan megmozgatta szárnyait majd arrébbsuhant. Bosszúson zümmögött a levegőbe, majd ismét leszállt királyi helyére. A lány kinyitotta szemét, lassú és megfontolt mozdulatokkal a légy felé emelte kezét. A ragadozó lecsapni készült a gyanútlan áldozatára, egy ponton megállt, majd egy gyors és határozott mozdulattal eltávolította magáról a kis repülő élőlényt. Szegény légy kétségbeesetten kapálódzott mind a hat lábával, de egyre csak zuhant és zuhant, majd amikor földet ért a szőnyegen örökre mozdulatlanná dermedt. Lexa megfordult és nézte a kis jószágot, ami felkeltette álmából, majd tekintete feljebb kalandozott. Észrevette a hintaszékében Ádámot, csukott szeme arra engedte következtetni, hogy alszik. A sugarak táncot jártak barna haján, mellkasa egyenletesen süllyedt és emelkedett. Feje enyhén oldalra billent. Felült az ágyba, de halványan fájdalmat kezdett érezni az oldalában, ami nem volt erős, de kellemes sem. Egy pillanat alatt eszébe jutott a tegnap este, képek villantak át az agyán. Az ágy fájdalmasan megnyikordult alatta, amikor próbált felállni, lehajtotta fejét, majd amikor felnézett egy éber, barna szempárral találta szembe magát.

- Ahogy látom jobban érzed magad. Lehet, hogy kicsit alábecsültem a képességeidet. – mondta kedvesen és mosoly jelent meg arcán.

- Bocsi, hogy felkeltettelek, nem volt szándékos – kért rögtön bocsánatot.

- Ugyan! Nem aludtam, csak gondolkodtam. Hogy érzed magad? Fáj még valamid? – kérdezte

- Már sokkal jobban vagyok, hála neked. Igazából nem fáj úgy semmim, az oldalam kicsit szúr, de elviselhető.

- Akkor minden rendben. Ahogy így elnézlek, hasznos tagja leszel Csaba falkájának. Az se semmi, hogy ilyen gyorsan begyógyult a törött csont, igazán megleptél vele, mivel még csak kb 85 százalékban változtál át. Erik is mondott pár dolgot rólad, viszont azt hittem,hogy én vagyok az egyetlen. Igazából nem hittem, hogy tényleg léte-

- Kinek a mije? Milyen tehetség? Milyen átváltozás? – a lány megrohamozta kérdéseivel a fiút. Értetlen arcot vágott, és közben le sem vette szemét Ádámról válaszra várva.

- Szóval téged még nem kerestek fel? Még Kiara se? Érdekes… - tűnődött homlokát ráncolva.

- Ki az a-

- Hé! Az ott igazi? – vágott most a fiú Lexa szavába, miközben a falon lévő íj felé vette az irányt.

- Igen, az. Ez egy aszimmetrikus laminát íj. – kezdett bele a magyarázásba.

- Várjál csak! Ne válts olyan gyorsan témát! Még nem is válaszoltál a kérdéseimre! – mondta kicsit erélyesebben, de süket fülekre talált. Ádám leemelte a falról és kezébe vette a szerkezetet. Alexa egy nagy sóhaj után elindult a szoba másik felébe, majd kivette a fiú kezéből a tárgyat és visszatette a helyére.

- Ne már! Nem teheted ezt velem! Még soha nem láttam egy ilyen íjat se, lécci mutasd meg, hogy kell vele lőni! – kérlelte Ádám Alexát nagy barna boci szemeket meresztve rá. A lánynak egyből beugrott egy emlék, amikor az apjával a boltban egy kisfiú hasonlóképpen akart egy új játékot kunyerálni a szüleitől.

- Ez a mosoly azt jelenti, hogy igen? – kérdezte a fiú nagy lelkesedéssel.

- NEM! – tért vissza Lexa a jelenbe.

- Előbb tessék nekem megmagyarázni mindent! – mondta erélyesen.

- Bocsi, azt nem tehetem. A héten még biztos megtudod, de én nem mondhatok semmit. – majd levette szemét a lányról és a távolba meredt az ablakon keresztül. Egy hang szólalt meg e fejében. Hívták. A falka veszélyben volt.

- Figyelj Alexa, nekem most mennem kell, közbejött egy nagyon fontos dolog. Nem, ne is próbálj itt tartani, mint mondtam, a héten mindent meg fogsz tudni, most rohannom kell. – szólalt meg.

- Mi? – kérdezte meglepetten a lány. Ádám gyorsan megfordult, és kifelé vette az irányt.

- ÁÚÚÚ!- kiáltott fel, ugyanis elfeledkezett az ajtófélfáról, és túl kicsi kanyart írt le. Feje tompán koppant a kemény fán.

- Ma ne hagyd el a házat, veszélyes lehet! – mondta utólag, majd elhajolva, hogy nehogy megint összetalálkozzon a kerettel átrobogott a konyhába, az udvaron át kisietett az utcára és eltűnt. Alexa,egy pillanatig meghökkenve, tátott szájjal állt a szobába, majd ő is kiviharzott a fiú után, de már csak hűlt helyét találta. Becsukta az ajtót, majd leült a konyhában egy székre. Az óra fél tizenkettőt mutatott. Állát az asztalra hajtotta, kezét az ölébe ejtette. Én ezt nem értem. Milyen falka? Milyen átváltozás? Ki az a Kiara? Semmit sem értek. Miért viharzott el olyan gyorsan? Lehet, hogy nem kellett volna annyira erélyesnek lennem. Most már mindegy, így alakult a dolog. Töprengett még pár percig, majd felállt és elővett egy serpenyőt, és nekiállt ebédet csinálni. Kivett négy tojást és pár szelet szalonnát a hűtőből. Felrakta a serpenyőben az olajat melegedni, majd amikor kellően felhevült beleütötte a tojásokat és a szalonnát. Kis idő múlva már az asztalnál ülve majszolta az ételt. Kettő tojást meghagyott vacsorára, majd kezdett elpakolni maga után. Letörölte a gáztűzhelyt, és nekifogott a mosogatásnak. Már éppen a kezét törölte, amikor kopogtatást hallott az előszoba felől. Elment a fürdő, a saját és szülei szobája mellett, majd benyitott a helységbe. Elfordította a kulcsot a zárba, az ajtó nyikorogva kinyílt.

- Alexához van szerencsém? – kérdezte egy női hang.

- Igen, én vagyok az. – mondta a lány hunyorogva. A Naptól nem látta a nő arcát.

- Bemehetek? – kérdezte udvariasan.

- Persze, erre tessék – válaszolt gyorsan. Furcsa energia áradt belőle, ahogy elhaladt Lexa mellett. A kisugárzásától Alexa szinte térdre rogyott előtte, de csak egy kisebb meghajlás lett belőle. Uralkodó jellem áradt egész lényéből. Ahogy a lány becsukta az ajtót az árnyékban már ki tudta venni az alakját. Hollófekete haja göndör fürtökben érte le egészen a háta közepéig. Egy egyszer szürke vállas póló volt rajta, és egy háromnegyedes farmer. Szandálját Alexa cipői mellé rakta, és elindult az ebédlő felé, mintha nem is most járt volna először.

- Üljön csak le nyugodtan, teát vagy kávét? Esetleg van egy kis csokis tortám is. – kínálta Lexa.

- Köszönöm, egy szelet sütit elfogadnék – mondta, majd leült az asztalfőre. Alexa gyorsan elfelezte a maradék édességet, majd elővett két villát, és letette a két tányért az asztalra.

- Hagyjuk a magázást, nem vagyok olyan öreg. Az én nevem Kiara. Gondolom, nem sokat mond neked ez a név, de mindegy is. Fontos dologról van szó. Mond csak Alexa, mit tudsz a vérfarkasokról? Mesélj el mindent, amit tudsz róluk. – Lexának a torkán akadt a tészta. Köhögött párat, meglepte a kérdés. Nem nagyon értette miért érdekli ez a nőt, de végül belekezdett a mondandójába.

- Hát, vérengző vadállatok,félig emberek, félig farkasok, akik teliholdkor átalakulnak és mindenkit lemészárolnak, aki csak szembe jön velük. Az ezüst megöli őket és ősi ellenségeik a vámpírok. Asszem ennyi. Miért? – kérdezte mondandója végén.

- Nos, akkor most azonnal felejtsd el ezt, mivel nem vagyunk ilyenek, kivéve a vámpíros részt, mert az igaz. – mondta teljes lelki nyugalommal, és lenyelte az utolsó darab süteményt is.

- Ácsi! Vagyunk? Mi van? – most már kezdte teljesen elveszíteni a fonalat.

- Igen Alexa, vagyunk. Én és te, meg még sokan. Mind azok vagyunk. Emlékszel, amikor megharapott egy farkas hétfőn? Az nem közönséges farkas volt. Én voltam. – mondta nyugodtan.

- Aha, én meg egy tündér vagyok, aki teljesíti az ember három kívánságát. – szólalt meg, de nem tudott tovább beszélni. Kiara összeráncolta homlokát és úgy nézett rá. Megint érezte az energiát, ami körülvette a nőt. A felsőbbrendűség, a kötelező tisztelet megadására késztette.

- Tudom, hogy nehéz elhinni, de ez az igazság. – folytatta. Lexa szólásra nyitotta száját, de a nő leintette.

- Figyelj. Sok dolog van a világon, amiről nem tudsz. Gonosz dolgok, vannak, akik kevésbé veszélyesek, vannak, akik két pillanat alatt megölhetnek. Csukd be a szemed Alexa, csukd be, és ne nyisd ki addig, amíg nem szólok. -  Engedelmesen megcsinálta, amit mondtak neki. Várt pár másodpercet.

-  Rendben, most nézz fel. Szólalt meg egy hang a fejébe. Lassan kinyitotta szemét, de az kívánta bárcsak ne tette volna. Félelmében hirtelen felugrott, olyan gyorsan, hogy a széke is feldőlt. Lassan hátrálni kezdett, nem mert pislogni sem. Felbukott az eldőlt sámliban, de mielőtt földet ért volna egy nagy szőrös kéz kapott utána és megtartotta. A lány előtt álló teremtmény visszahúzta mancsát maga mellé. A közel három méteres lény görnyedve állt az asztal mellett. Feje tökéletesen hasonlított egy egyszerű farkaséra, bár minden ismert fajénál nagyobb volt. Keze olyan volt, akár az emberé, minden ujját külön tudta mozgatni. Az tenyerében erős csontok voltak, ujjai kis „párnákban ” végződtek, amiből 1-2 cm széles, 5 cm hosszú karmok indultak ki. Lába hosszabb és nagyobb volt, mint egy igazi farkasé, de kinézetre nem különbözött. Erős háta egy hosszú farokban végződött. Fekete szőre tökéletesen egyezett volna egy hagyományos állatéval. Koponyájából szelíd sárga szemek néztek le Lexára.

- Mégis mi vagy te? – kérdezte ijedten.

- Az vagyok, ami te is vagy. –szólalt meg ismét a hang a fejébe, majd egy lépést tett a lány felé. Alexa becsukta szemét és védekezésképpen maga elé tartotta két kezét. Bársonyos bőr ért az övéhez.

- Farkas vagyok, amilyen te is vagy. – majd lassan elvette Alexa szeme elől a kezét.

- Tudom, hogy ijesztő, és hirtelen ez így sok, de hinned kell nekem. – gyengéd hangja megnyugtatta a lányt. Kiara hirtelen felkapta fejét, és a semmibe kezdett bámulni. Izmai megfeszültek.

- Mos mit csi –

- SSS! Maradj csöndbe. – intette le a nő, majd tovább hallgatózott. Lexa is hegyezni kezdte a fülét, de nem hallott semmit. Pár percig némán álltak és hallgatóztak, majd hirtelen Kiara megmozdult.

- Mennünk kell. Most! Rád találtak. Ne csak állj ott! Gyerünk, mozgás, ne! Ne is kérdezd, útközben mindent elmagyarázok, de most bíznod kell bennem. Van valahol egy póráz, esetleg hám? – kérdezte kicsit idegesen.

- Nem, nem volt kutyám.

- Rendben, akkor marad a B terv. Menj, és vedd fel a cipőd, én is mindjárt ott leszek. Várj meg a kapuban. – Alexa engedelmesen kiment az előszobába, gyorsan felkapta a lábbelijét és kisietett a kapuhoz.

- Rendben, megyek! – szólalt meg ismét fejében a hang. Pár pillanattal később kiügetett az ajtón egy körül belül 60 cm marmagasságú fekete farkas, majd két lábra állva állkapcsával óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. A lány meglepetésében csak állt és nézett.

- Mi az? Ha bárki kérdezi útközben, csehszlovák farkaskutya vagyok. Gyerünk, szedd a lábad, mielőbb el kell tűnnünk innen. – és futásnak eredt, Lexa gyorsan kapcsolt, majd sprintbe követte Kiarát. A farkas lassított kicsit a tempón, és bevárta a lányt, együtt szedték tovább a lábukat. Nagyjából 5 perc alatt elérték az erdőt. Viszonylag kevesen voltak a töltésen, de a nő nem kockáztatott, így még elfutottak a három körtefáig. Ez a három fa az 1944-45-ös évi tömeggyilkosság emléke volt. A Szerbek több tízezer magyar ember életét oltották itt ki. Alexa megborzongott, visszaemlékezett arra, amit egykor olvasott erről az interneten.