6. fejezet

- Gyere, ideje lefeküdnöd – fordult Detti Lexához, majd ismét farkas alakot felvéve várta, hogy a lány felüljön rá. Amint megérezte a hátára nehezedő súlyt, ügetésben megindult a ház felé. Alexa lecsusszant az állatról és lassan bebotorkált az épületbe, hogy aztán jól kialudja magát. Detti csak állt és nézte a csukott ajtót, a szél kicsit felborzolta szőrét. A bozótosból hangtalanul lépett ki sötétebb szürke társa.

- Na, hogy ment? – kérdezte amint mellé lépett.

- Jól, ügyes kislány, gyorsan tanul, pár nap, és biztos vagyok benne, hogy elsajátítja a nyomolvasást és a vadászatot is.

- Nem hangzik rosszul. Szerinted meg tudja majd tanulni az öt elemet irányítani? – érdeklődött Barabás, miközben a holdfényes tisztáson sétáltak.

- Biztos vagyok benne. Erős lány, sok mindent megélt, meg nem hiába harapta be Kiara a falkába.  - Egy ideig csendben ballagtak tovább, majd a patakot megkerülve a sziklafal mellett bandukoltak. Teljesen összhangban mozogtak egymással, egyszerre léptek, egyszerre vették a levegőt, szívük, mely a másikért dobogott egyszerre vert. Felballagtak a hegy egy kevésbé meredek oldalán, szikláról sziklára ugrálva jutottak egyre feljebb és feljebb, lépteik után apró kavicsok záporoztak alá a mélybe. Leültek ez egyik peremre egy megtermett fenyő alá. A két test egymásnak simult fejüket a másikénak döntötték.

- Hatvan éve is pont ilyen holdunk volt, emlékszel? – kérdezte Detti, és párjára pillantott.

- Ha akarnám, se tudnám elfelejteni azt az estét, amikor megismertelek. – válaszolta a fiú, és ismét csendben nézték a hatalmas égitestet.

 

 

- Gyerünk Lexa, ki az ágyból! – kiáltotta boldogan Detti belépve a kunyhóba.

- Neee, nem lehetsz ilyen gonosz. – mormogta a lány, miközben ráhúzott egy párnát a fejére.

- De, de. Ma fontos dolog vár rád, egy kettő! – tapsolt párat, de Alexa rá se hederített, csak még jobban a fejéra húzta a párnát.

- Rendben, te akartad! – suttogta, majd felvette egy farkas alakját. Most nem medveméretű lény volt, hanem egyszerű szürke ragadozó. Óvatosan ráharapott a nadrágja szárára, és egy határozott mozdulattal lerántotta a lányt az ágyról. Lexa ijedtében felsikoltott, majd hangos puffanással érte el a padlót.

- Áú! Ez nem volt szép dolog. Hé, ne nevess! – szólt a hangosan nevető farkasra, miközben hátsó felét tapogatva felállt. Detti, egy pillanatra abbahagyta a nevetést, de amint a lányra pillantott, újra nagy hahotázásba kezdett. Lexa szája is kezdett mosolyra húzódni, ám ekkor a farkas hirtelen eldőlt, és az oldalán fekve nevetett tovább, ám most már Alexa is csatlakozott hozzá, és kettőjüktől zengett az egész ház.

- Milyen fontos dolog is vár rám? – kérdezte, miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról.

- Csaba szeretne beszélni veled. Gyere, elviszlek hozzá. – szólalt meg, és lassan feltápászkodott a padlóról.

- De ugye nem csináltam semmi rosszat? – kérdezte kicsit aggódva, amikor meglátta egy fánál a falkavezért.

- Nem hiszem, hogy bármitől tartanid kellene. – nyugtatta a farkas. Egyre közelebb értek, majd amikor már csak pár méter volt köztük, Lexa leszállt az állat hátáról, és megállt egyhelyben. Tisztelettudóan meghajolt, ahogy balján Detti is fejet hajtott a vörös egyed előtt.

- Köszönöm, hogy idehoztad, most elmehetsz, hívlak, ha ismét szükség lesz rád. – hangzott fel egy mély férfihang. Detti aprót bólintott, és megfordult.

- Nyugi, nem lesz semmi baj – súgta oda Lexának, majd bevetette magát a fák sűrűjébe. A lány visszafordult a falkavezérhez. Méltóságteljesen ült ott, csak úgy áradt belőle az erő, és a tisztelet.

- Szóval Alexa. Ma egy igen fontos feladatod lesz. Vissza kell menned a városba, és el kell intézned pár dolgot. Először is vissza kell menned az iskolába, és kiiratkoznod, másodszor is el kell búcsúznod Szofitól, hogy ne keressen többet, és valamit a házaddal is csinálnod kéne. Barabás majd elvisz az erdő széléig, de nem teljesen ki, nehogy meglássák. Gyorsnak kell lenned és precíznek. Értve vagyok? – a lány csak bólintott. A farkas erre lehajtotta fejét egy pár pillanatra, majd ismét a lányra szegezte aranybarna tekintetét.

- Nemsokára ideér. Ne felejtsd, amit mondtam, gyorsan kell cselekedned. – majd Lexa felett megjelent egy másik árnyék. Felnézett a fölötte tornyosuló állatra, ami meghajolt a falkavezér előtt, majd lefeküdt a földre.

- Barabás! Ne keltsetek nagyon nagy feltűnést – kiáltott utánuk, mielőtt belevesztek volna az erdő sűrűjébe. Ágak suhantak feje felett, a táj elmosódott szeme előtt. Lassan megérkeztek a barlanghoz, ahol előző nap bejöttek ebbe a világba. A farkas gyorsan felugrált a sziklákon, és egy pillanat múlva már lefelé haladtak a másik oldalon, ahonnan észveszejtő sebességgel rohantak tovább. Alexa csukott szemmel hajolt rá az állat hátára. A léptek lassultak, majd teljesen abbamaradtak. Lexa kinyitotta szemét, majd leugrott Barabás hátáról.

- A körtefáknál foglak várni. Napnyugtáig várlak, utána érted megyek, rendben?

- Igen, mindent megértettem. – mondta, majd felfutott a töltésre, és az iskoláig meg sem állt. A városba érve azonnal megcsapta a kipufogógáz bűze. Megszaporázta lépteit, és kevesebb, mint öt percen belül már az iskola irodájának ajtaján kopogtatott.

- Tessék? - hallatszott bentről egy női hang. Akexa belépett a masszív fa ajtón. Körülnézett a szobában. Egy nagy L alakú tölgyfaasztalon papírlapok serege, és dossziék hada kapott helyet, az asztal mögött egy üvegajtós szekrény volt. A sok irat mögül, egy barátságos kék szempár mered a lányra.

- Jó napot! Az igazgatónővel szeretnék beszélni.

- Arra tessék! – mutatott egy ajtóra. Lexa megköszönte a segítséget, majd belépett a szomszédos szobába.

-Á Alexa! Régen láttam magát. – köszöntötte szívéjesen a nő. Rövid fekete haja volt, arcán már kezdtek megjelenni a ráncok, a falon lévő képekből látszott, hogy igen jeles volt küzdősportok terén.

- Jó napot igazgatónő. Egy igen fontos dolgot szeretnék megbeszélni magával. Szeretném itt hagyni az iskolát. Kaptam egy álláslehetőséget. – kezdte szőni hazugságának hálóját. A nő szomorúan bólintott.

- Hát már te is? Ülj le, amíg előkeresem a papírokat, mesélj erről az állásról. Mégis minek szeretnél menni?

- Hát izé öööö, felkértek, hogy segítsek az ömmm erdészeknek. Tudja, ilyen hát hogy is mondjam….. igazából meg kell figyelnem az állatok viselkedését, meg a növények előfordulásának pontos helyét meg minden ilyen dolog. – fejezte be megkönnyebbülten a mondatot.

- Értem. Ez igazán szép munka. Akkor itt írja alá, meg még itt és itt. – Alexa felvette a tollat, és gyorsan lefirkantotta a nevét a három papírlapra.

- Tudja, maga nélkül nem lesz ugyan olyan az iskola. Egy igen kiváló diákot veszítünk most el, de hát, maga már felnőtt nő. Kívánok magának sok sikert az életben.

- Köszönöm szépen, viszont látásra! – gyorsan kilépett az ajtón, majd búcsúzásképp még intett egyet a titkárnak, és elhagyta az épületet. A háza felé futva slalomozott az emberek között, majd amikor már csak egy utcányira volt, égett fa jellegzetes illata csapta meg az orrát. Felnézett. Fekete füst szállt fel az utcából, szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni. A fizikai törvényeket meghazudtoló sebességgel kezdett futni, bekanyarodott a zsákutcába, szíve kihagyott egy ütemet. A sötétkék BMW ott parkolt a ház előtt, amit most lángok emésztettek. Egy pillanat alatt már ott is volt a kapu előtt, feltépte az ajtót, és rohant befelé a hátsó udvarba. Elugrott egy leeső gerenda elő, majd tovább ment a terasz felé. A levegő csak úgy vibrált a felszabaduló hőtől, ám Lexa még így is ki tudta venni, a nyitott, lángokban álló ajtót. Felfutott a forró lépcsőn, majd térdre rogyott, mikor meglátta, hogy bent is mindent elemésztettek a lángok. Neeee! Akart felkiáltani, de nem jött ki hang a torkán. A tető vészjóslóan megnyikordult fölötte, valahol sziréna hangzott fel, de Alexa már nem érzékelte a hangokat. Szikraeső hullt alá, ahogy a tető szerkezete megrogyott. A lány üresen nézett maga elé, és várta mikor kebelezik be őt is a lángok. Egy reccsenés. Gerendák zuhannak lefelé, egyenesen Lexára. Egy hangos puffanás, amint az égő fa földet ér. Hatalmas lángoszlop csap a levegőbe, ám Alexa már biztonságos távolságra van tőle.

- Huh, ez meleg helyzet volt, szó szerint. – szólalt meg Ádám, amikor már a kapunk kívül voltak. Lepillantott a karjaiban heverő lányra.

- Szeretnél innen elmenni? – kérdezte halkan.

- Igen. Kérlek, kérlek vigyél vissza az erdőbe. – suttogta alig halhatóan. A fiú aprót bólintott, jelezve, hogy megértette. Elfutottak az éppen akkor megérkező tűzoltó autó mellett, sorra hagyták el a házakat. A töltésen most senki nem volt. A legtöbb ember dolgozott, a gyerekek iskolába voltak.

- Megállhatnánk? Csak egy percet kérek. – szólalt meg Alexa az egyik padnál. A fiú aprót bólintott, és letette a lányt.

- Mindenem elveszett, az emlékeim egy része, a legjobb barátom mindennek vége. – tört meg a lány. Könnyek záporoztak a szeméből és folytak le arcán. Válla remeget, szaggatva vette a levegőt. Ádám átkarolta a vállát és magához húzta a lányt, másik kezével a hátát simogatta, ezzel próbálva megnyugtatni. Hirtelen Alexa torkából nyüszítés szerű hang tört fel, bőre felmelegedett. A fiú gyorsan elkapta kezét.

- Ó, hogy a francba is! – szitkozódott. Tudta mi fog történni. A lány fejét a sajátja felé fordított, és mélyen a szemébe nézett.

- Alexa! Figyelj rám! Uralkodnod kell rajta! Tarts ki még legalább egy kis ideig! – az üzenet célba talált. A lány emberi énje megmozdult, de nem sikerült teljesen lefékeznie a kitörni készülő farkast. Bőre már nem volt olyan forró, de még mindig több volt, mint ami egy embernél egészséges.

- Fenébe! Bocsáss meg, de muszáj megtennem. – szólt a fiú. Homlokát a lányénak döntötte, tekintetét az övébe fúrta, majd lehunyta szemét, és elmormolt pár ősi szót. Már tudta mit kell tennie. Felállt, és gyorsan körülnézett. Semmi sem mozdult, minden teljesen nyugodt volt, ekkor átváltozott. A több mint három méter magas barna lény felkapta a lányt és teljes sebességgel rohanni kezdett. A fák és bokrok kitértek előle, pár pillanat alatt elérte a körtefákat, ahol meglátta a földön fekvő Barabást.

- Mégis mi történt? – kérdezte ijedten

- Nem látod?! Át fog változni, nem tanultad meg, ha az embert erős érzelmi hullám éri, akkor átváltozik? – mondta kicsit ingerülten a fiú.

- De, de nem tudom, hogy mi történt. Most nem ez a lényeg, gyorsan vissza kell vinnem a falkába.

- Rendben, vigyázz rá, addig én figyelem nem követ - e titeket valaki.

- Kösz haver, de most rohanok. – Ádám aprót biccentett, miközben átadta a lányt Barabásnak, aki immár a fiúhoz hasonló alakot vett fel. A lány teste teljesen kicsavarodott, haja már nőni kezdett, és a fülei is elkezdtek hegyesedni. A farkasember lélekszakadva rohant keresztül az erdőn, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor feltűnt a szeme előtt a tó, és meglátta a hegyet. Egy ugrással már a barlang szájánál termett és átlépett a túloldalra. A falka már lent állt a tisztáson, egytől egyig mindenki ott volt. Barabás leereszkedett a sziklákon, és óvatosan letette a lányt a fűbe. A farkasok körülállták és úgy várták a következményeket. Alexa hát ívben meghajlott, a csigolyák elkezdtek megnyúlni testében, végtagja nőttek, ezzel pokoli fájdalmat okozva a lányka, fülei is feljebb kezdtek helyezkedni. Az izmai megnagyobbodtak, ruhája elszakadt, de testét fehér vastag bunda fedte, arca megnyúlt, éles fogak bújtak ki álkapcsából. Arany szeme felizzott, karmai tőrként meredtek ki ujjai végéből. A többi farkas hátrált pár lépést, teret adva az immáron teljesen átalakult lánynak. A lény körbe tekintett, miközben ránehezedett izmos lábaira. Csaba közelebb lépett hozzá, mire az meghunyászkodott előtte. A falkavezér elégedetten bólintott, majd fejével az erdő felé biccentett. A többiek bólintottak, majd lassan elindultak a fák felé. Újdonsült társuk is követte őket, ám hirtelen kibillent egyensúlyából, megtántorodott, de nem esett el. Egyik súlyos mancsával a fejéhez kapott, a többiek kérdően néztek rá. Az állat térdre esett, és kezeivel megtámasztotta magát. Alexa emberi énje diadalmaskodott farkas ösztönei felett, így már nem vágyott tombolni, mégis ebben a testben maradt.

- Alexa, értesz engem? – hallotta Csaba hangját a fejébe.

-I-igen. – válaszolt a lány, bár a szája nem mozgott.

- Hihetetlen, eddig senkivel nem találkoztam, aki ilyen gyorsan uralni tudta volna a farkasát. – szólalt meg most Kiara.

- Valóban lenyűgöző. – adott igazat párjának a vezér.

- Ez a valami én vagyok? – kérdezte hitetlenkedve a lány, majd végigtekintett magán. Megmozgatta ujjait, végigtapogatta hófehér bundáját, és megszemlélte farkát, ami idáig el is kerülte figyelmét.

- Ahogy mondod, legalább már nem vagyok egyedül, aki csak ezt az alakot tudja felvenni. – mondta Auróra.

- Ez a sok új illat, meg a szemem, sokkal élesebb, mint ezelőtt! Alig tudom elhinni. – mondta boldogan.

- Valóban lenyűgöző érzés farkasnak lenni, de lenne egy kérdésem. Mi zaklatott fel ennyire, hogy átváltoztál. Bizonyára nagy dologról lehet szó. – érdeklődött Kiara. Alexának egy pillanat alatt eszébe jutott az égő ház és a legjobb barátjának elvesztése. Az emlékek vízesésként törtek ki belőle.

- Kiara, nem kellett volna így megrohamozni szegény lányt. – dorgálta meg Csaba a nőt.

- Semmi baj, csak, még kellett volna egy kis idő, hogy feldolgozzam, de szívesen elmesélem. – próbált meg kicsit vidámabbnak tűnni, és belekezdett a mesélésbe.

- Tudtam, ezek biztos, hogy ők voltak. Tudják, hogy egy fiatal farkas, ha elszabadul a városban, annak vége. – a falkavezér dühében nagyot dobbantott a földön, a többiek ijedtükbe hátráltak pár lépést.

- Nyugodj meg Csaba, azzal, ha a frászt hozod a többiekre, nem jutunk előbbre. – csitította Kiara. A vörös, dühösen kifújta a levegőt, majd újra a többiekhez fordult.

- Rendben. Valakinek van valami ötlete, hogyan ünnepeljük meg Alexa első átváltozásának napját?

- Nekem lenne egy ötletem. – lépett elő Barabás.

- Had haljuk!

- Én egy közös vadászatra szavaznék, nemrég megfigyeltük Dettivel, hogy hol szokott legelni egy nagyobb szarvascsorda. – párja helyeslően bólintott.

- Nem hangzik rosszul, legalább Alexa is megtanulja, hogyan kell becserkészni a vadat, habár, még nem tanulta meg ezeket a dolgokat, de meglátjuk, mire megy az alapok nélkül. Barabás, Detti, mutassátok az utat. – azzal a két farkas elindult, a többiek követték őket. Lexa négykézláb futott a többiek után, fehér szőre szikrázott a déli napsütésben, majd beleveszett a fák szürke árnyékába. Élvezte, ahogy a szél a szőrét tépi. Szabadnak érezte magát, elevennek, mintha idáig nem is élt volna, mintha újjászületett volna. Körülötte ott volt a falka, az új családja, az új élete. Csaba felvonyított mire a többiek is hangos vonyításba kezdtek, Alexa is csatlakozott hozzájuk, ős is üvöltött a falkával, és ebben az üvöltésben benne volt minden bánata és öröme, érezte, ahogy a hang feltör a torkából és szétterjed a levegőben, ezzel megtörve az erdő csendjét.