7. fejezet

Finom, ropogós zöld fű, és egy szarvas találkozása. Szerelem első látásra, sajnos csak az egyik oldalról, míg a másik szemszögéből, élete utolsó pillanata. Egy harapás, és az állat, már elégedetten rágcsálja pórul járt növényt. Lehajtja kecses nyakát, hogy még egy falatnyit tépjen magának. Orrával megpökdös egy gombát, majd ismét a fű felé fordul, ám ekkor a szeme sarkából megpillant valamit. Felkapja fejét, és a sárga pontra szegezi tekintetét. Közelebb lépked a fákhoz, hogy magába tömhesse az ott nyíló gyermekláncfüvet. Vékony lábain odasétált, hogy leharaphassa a sárga virág fejét, ám ekkor egy rőt farkas álkapcsa záródott össze a torkán. A majd harmincfős szarvascsordában lévő egsedek egyszerre kapták fejüket halott társuk felé, majd villámsebességgel az ellenkező irányba futottak. Egy ág reccsent, miközben Detti kiugrott a fák közül, és egyenesen a csorda közepén landolt, majd a földre szorított egy állatot. A csapda kezdett bezárulni, ahogy Kiara elfoglalt helyét Keleten, és Barabás is szorította befelé az állatokat Nyugatról. Auróra az apja mellet elhaladva zárta a kört Északon. Vészjóslóan csattogtatta álkapcsát, ami végül bezáródott egy állat nyakán. Kétségbeesetten fordították fejüket jobbra majd balra kiutat keresve. A szarvasbika egyszer csak felbőgött, majd Dél felé vette az irányt. Kivágtatott a tömegből, egy fehér villanás, és pár másodperccel később mozdulatlanul állt. Alexa megállt előtte három méterre, és mereven nézte. Az állat kétségbeesésében nem tehetett mást. Leszegte fejét, és megrohamozta Lexát. A lány jobb mancsával elkapta a hatalmas agancs egyik felét, elfordította, másik kezével pedig lefogta az állatot, míg egy harapással megadta neki a végső löketet a sötétségbe. Érezte, amint karmai és fogai a meleg húsba mélyednek, száját megtöltötte a vér kesernyés íze. Hófehér szőrét pofája körül vörösre festette a megölt patás vére. Lassan leengedte a mozdulatlan testet a fűre, melyen piros tó fogadta a halott állatot. A farkasok megnyitották a kört, így a többi őz gyorsan elfutott az öldöklés helyszínéről.

- Nem rossz Alexa, egyáltalán nem rossz, de még van mit tanulnod. – közölte véleményét Csabi, miközben szája szélét nyalogatta.

- Rendben, akkor jó étvágyat mindenkinek! – szólalt meg most Kiara. A többiek mind az elejtett állatukhoz mentek, és mohón enni kezdtek a tetemekből. Lexa lassan emelte fejét a szarvashoz, emberi énje hadakozott az ötlet ellen, hogy megegye, de a farkas erősebbnek bizonyult, így vonakodva bár, de fogait ismét a valaha élő lény testébe mélyesztette. Óvatosan ízlelgette a húst, végül lenyelte. Amikor leérkezett a táplálék a gyomrába, eszébe jutott, hogy már egy napja nem evett, amit hasa is jelzett neki, ezért hát kitépett még egy, majd még egy darabot. Másfél, két óra múlva az egész falka elégedetten pihegett a mesterien lecsupaszított csontvázak mellett.

- És most mit csinálunk? – kérdezte Barabás, majd égnek meresztett lábait maga alá húzva fordult a falkavezér felé. Csaba homlokát ráncolva nézett maga elé, majd fejét a mancsát felnyújtó Auróra felé fordította, aprót biccentett, jelezve, hogy beszélhet.

- Mit szólnátok egy kis birkózáshoz, hm? – pillantott körbe.

- Részemről rendben van. – állt négy lábra az apja. Majd a többiek is.

- De mindenki csak ezt az alakot veheti fel. Tudjátok, hogy nem tudok másikat felvenni és Alexa se tud.

- Rendben, akkor kezdjetek ti, Alexa, most nem kell visszafognod magad. Lányok mindent bele, a lényeg, hogy ne sebesítsétek meg nagyon egymást. – Kiara hátrahúzódott, hogy ne akadályozza a fiatalokat.

- Sok sikert! – suttogta Auróra.

- Neked is! – válaszolt Lexa. A lány felmérte ellenfelét. Tudta, hogy ugyanannyi esélyük van. Auróra mosolyra húzta száját, majd megindult Alexa felé. Gyorsan oldalra hajolt, hogy kitérjen a felé lendülő mancs elől, és egy hátra szaltóval eltávolodott tőle. Körülnézett. Pár méterre az erdő a tisztás közepén meg a falka többi tagja. A másik lány se volt rest, amint látta, hogy Lexa figyelme lankad egy pillanatra, mögé ugrott és két kezével hátulról átfogta testét a vállai alatt. Alexának eszébe jutott egy védekezési mód, amit még régebben tanult. Két mancsát összetette, majd maga előtt felvezetve szétfeszítette a köré szövődő karokat, és elhajolt oldalra, bal kezét meglendítette és orrba találta ellenfelét, majd leengedte kezét, ezzel gyomorszájon ütve őt. A fájdalomtól előrehajtotta fejét, ekkor Lexa elkapta a nyaka aljánál, és átvette a lába felett. Auróra nagyot puffant a földön, ekkor a lány gyorsan odaugrott mellé, és lefogta, amíg le nem telt a tíz másodperc.

- Huhu szép volt kislány! – kiáltott Detti boldogan.

- Te is ügyes voltál Auróra, de majd legközelebb. – mondta az anyja. Alexa segítő jobbot nyújtott fekvő társának, aki elfogatta a mancsot, és a lány felsegítette ellenfelét.

- Szép volt, köszi a meccset. – Lexa csak mosolygott.

- Rendben, a következő páros Detti, és Barabás! – jelentette ki Csaba. A két farkas elfoglalta helyét ott ahol nemrég a lányok álltak. Mereven nézték egymást, majd Detti megindult. Négy kar egymásnak feszült, mindketten próbálták ellökni a másikat, nem sok sikerrel.

- Bocsi drágám, de tudod, hogy utálok veszíteni. – a fiú értetlen arccal meredt rá. A nő szemében pajkos fény csillant, majd egy pillanattal később elengedte párja karját, és egy gyors mozdulattal kigáncsolta társát, majd ugyan úgy ő is lefogta, hogy ne tudjon mozdulni, ám ő nem ütközött ellenállásba, mivel a férfi hagyta, hogy lent tartsák.

- Ez gyors volt. Akkor a következő páros nem más, mint Detti és Alexa. – Detti ott maradt, Barabás fejét párjáéhoz dörgölte.

- Mutasd meg neki! – súgta a fülébe, majd visszasétált a többiekhez. A lányok csak álltak és bámulták egymást. A nő intett egyet jelezve, hogy menjen. Alexa se volt rest nagy sebességgel megindult felé. Ellenfele szeme se rezdült, ám amikor elég közel került, Detti kivitelezett egy tökéletes pörgő-rúgást, és Alexa a legközelebbi fa törzséhez csapódott.  Közelebb ment hozzá, ám ekkor váratlan dolog történt. A borostyán a fa törzséről letekeredett, és elkapta a lábát, majd nagyjából tíz méteres magasságba emelte. A nőnek felkiáltani sem maradt ideje.

- Alexa fejezd ezt be! – kiáltott oda Csaba.

- De én nem csináltam semmit! – mondta kétségbeesetten, miközben az eget kémlelte.

- Az erdő! A védelmére kelt! – szólt most Kiara.

- Szedjetek le innen kérlek! – kapálózott a levegőbe Detti.

- A borostyán! Tépd el, vagy harapd el a szárát! – javasolta Auróra. A nő aprót bólintott, majd két karmos kezével elkapta a növényt, és könnyedén átharapta azt, majd vészesen zuhanni kezdett a föld felé.  Párja azonnal odafutott, majd becsapódása előtt elkapta két izmos karjával. Szorosabban szorította magához, hogy biztonságba tudja őt, majd elmerült a gyönyörű sárga szempárban. A nő is egyre határozottabban fonta karját a férfi nyaka köré.

- Köszönöm. – suttogta neki.

- Ez igen érdekes volt. Fel kell vennem a kapcsolatot Erikkel. Kiara, figyelj a falkára, a többiek pedig, inkább hagyjátok most abba a birkózást, nem akarom, hogy még valaki a levegőbe végezze, vagy, még rosszabb. – azzal a falkavezér megfordult, és belevetette magát a sötét erdőbe.

- Hát rendben. Valaki, valami ötlet, hogy mit csináljunk? – kérdezte az alfa.

- Fogócska? – támadt ötlete Dettinek, aki most kikászálódott párja ölelő karjaiból.

- Rendben. Mindenki kap öt másodperc utat. Ja, és te vagy a fogó. – mindenki gyorsan szétszéledt a tisztáson. Pár másodperc múlva villámgyorsan elkezdett futni a kiválasztott falkatag felé, azzal a céllal, hogy elkapja. Egész estig játszottak, amikor azonban a hold elkezdett feljönni, éles vonyítás hasított a levegőbe. Mindannyian elkezdtek a hegy felé futni. A holdfényben meglátták vezérüket.

- Elintéztem pár dolgot. Alexa, hozzád átjön az egyik közeli falkából egy tag. Megtanítja, hogyan urald az öt elemet. Most mit szólnátok hozzá, ha elmesélném újra a farkasok és a vámpírok történetét? – mindenki bólintott, ezért Csaba belekezdett a mesélésbe.

- Nem sok évvel a két első farkas után, a farkasok nagyon elszaporodtak, ami a vámpíroknak nem tetszett. Féltették a számukra oly fontos embereket, akikből a táplálékot nyerték, ezért befogták a fajtánkat. Sok-sok éven keresztül tartottak minket fogva, úgy bántak velünk, mint a kutyákkal! Ám egy nap egy Lucyan nevű farkas fellázadt. Maga köré gyűjtötte a többieket, és együttes erővel kiszabadultak a rabságból. Azon a napon sokan vesztették életüket, mind a két oldalról sok vér folyt, de megérte, hiszen újra szabadok lettünk. Most, hogy mindenki kellőképpen elaludt a történeten, Detti, te kísérd vissza a lányt a házhoz, változzon vissza, gyakoroljon kicsit lefekvés előtt. Holnap pirkadatkor Alexa, itt lesz a tanárod. A többiek mehetnek, amerre akarnak, jó éjszakát!

- Lehet egy kérdésem hozzád? – kérdezte a nő félúton. A lány válaszul bólintott.

- Miért nem nézel a szemembe?

- Mert….. mert majdnem megöltelek, ha leesel, lehet, hogy soha többé nem kelsz fel én, én, én……..

- Hé, nyugodj meg. A jó öreg Dettit, nem lehet csak úgy eltenni láb alól.

- Tényleg, te hány éves is vagy?

- Én 160 vagyok, szóval még elég fiatal. Barabás 161, Auróra 32, Kiara 325, Csaba pedig 330 éves.

- Hűha, nem semmi. Akkor én vagyok itt a legfiatalabb.

- Igen, de a korod ellenére, és a szintedet nem számolva nagyon jól el lehet veled lenni.

- Örülök, hogy egy ilyen jó barátra találtam, mint te. – mondta hálásan.

- Jé! Már itt is vagyunk! Na akkor  változz vissza, én addig elfordulok, majd menj be, keress valami ruhát, és gyere vissza.

- De, hogy változzak vissza?

- Egyszerű, gondolj a régi énedre emberként. Lexa előtt elkezdett körvonalazódni emberi alakja. Barna haja és szeme, karcsú, sportos alakja. Érezte, ahogy a csontok vándorolnak a testébe. Az átalakulás végén kinyitotta szemét. Egy szál ruha nélkül állt kint az ajtó előtt, ugyanis a szövet leszakadta róla farkassá válása közben. Gyorsan belépett a házba, majd a szekrényből előkapott egy shortot és egy zöld rövid ujjút, majdamint felvette őket visszasietett a kint váró nőhöz. Furcsa volt megint emberként, a hirtelen magasságváltozás, az érzékei most is élesek voltak, de meg sem közelítették azt, amikor farkas volt.

- Szuper! Most akkor megmondom, hogy alakulj át úgy, hogy ne szakadjon 3 millió darabra a ruhád. Nagyon könnyű. Gondolj egy boldog pillanatra az életedből. És ez azért jó, mert elég egyszer megcsinálnod, és többet nem kell vele foglalkoznod. Most gondolj a benned lévő farkasra, hogy átváltozz.  – a fájdalom már nem volt annyira erős, mint először, de azért még így is elég kellemetlen volt.

- Nagyon jó! Ügyes vagy! Látod? Egyre jobban megy! Most már sipirc aludni! Holnap nagy napod lesz!

- Rendben, szia! – köszönt el, és emberi alakjában, fáradtan bedőlt az ágyba. Egy fekete madár repült az ablakpárkányra, pár fehér tolla élénken világított. Csőrével kaparászni kezdett az üvegen. Hozzádörgölte, nekiütötte. Alexa mormogott párat, majd átfordult a másikoldalára. Az élőlény tovább piszkálta az átlátszó felületet. Kezdte elveszíteni türelmét, de még csendben maradt. A szarka ismételten megkocogtatta csőrével az üveget.

 - Pofa be! -kiáltott idegesen a lány. Kócos haja oroszlán sörényre hasonlítva meredt az égnek. A madár ismét kopogtatott. Ekkor Lexánál betelt a pohár. Felkelt a heverőről, feltépte az ajtót, de ekkor hirtelen elvakította a korai napfény.

- Ó te jó ég! Ó te jó ég! Elkésem! – már meg is feledkezett a tollas jószágról, gyorsan alakot váltott, és már loholt is a tisztás felé. Nem sokkal később meglátta a hegyet, amint kiért a fák koronája alól. Átvágott a mezőn, és átugrott a patakon. Végigpásztázta a terepet, de nem látott senkit. Orrát a levegőbe emelte, és mélyeket szippantott belőle. Semmi új szag. Megkönnyebbülten felsóhajtott és lehajolt, hogy igyon kicsit a hűs, tiszta vízből. Felkelt, és lenyalta pofájáról az ott maradt vízcseppeket.

- Milyen korán kelt valaki! - Lexa felkapta a fejét a hangra. Nem tudta beazonosítani a forrását. Ismerősen hangzása volt.

- Ügyes vagy, hogy ilyen gyorsan tudod irányítani a farkasodat. Nekem csak pár óra múlva sikerült. Örülök, hogy megint láthatlak, csak most nem úgy, mint máskor, hosszabb ideig, nyugodtabb körülmények között. Szerintem inkább előjövök, mert a nagy igyekezetbe, hogy megláss, még kitekered a nyakad.  - az egyik kő hirtelen mozogni kezdett. A hatalmas test lomhán vonszolta magát arrébb, mintha nem akarná felfedni titkát. Porfelhő szállt fel a földről, majd amint eloszlott Alexa szája is tátva maradt a csodálkozástól.

-Te?! – kérdezte meglepődötten.

- Miért? Valaki másra számítottál? Nem mondták, hogy rajtad kívül, csak én tudom irányítani az elemeket?