Hali! Igen, tudom, hogy sokat késtem ( mint mindig...), de most meghoztam az új fejezetet! És ha már így belekezdtem ebbe a kis szövegbe, szeretném megragadni az alkalmat, hogy felköszöntsem születésnapján, a Bloggerek Királynőjét, a legjobb barátnőmet : Dettit! Huhúúúúú! Remélem nagyon boldogan telik a napod, és az elkövetkezendő éved is hiperszuperül fog eltelni! Hiába előztél, meg, de úgyis beérlek, sietek ahogyan tudok ;). Nagyon, nagyon,nagyon boldog születésnapot kívánok! És most jöjjön is az új rész!

- Most miért vagy annyira meglepve? – tette csípőre a kezét.

- De a ház, a lángok…

- Hiába próbáltál megölni, nem jött össze a terved!

- A tervem?

- A terve?- szólt bele a beszélgetésbe Ádám.

- Ne álltasd magad, tudom, hogy mit akartál tenni velem! Engem te nem tudsz átverni!

- Mégis miről beszélsz? Én vagyok az Szofi! A legjobb barátnőd! – küszködött a könnyeivel Alexa.

- Igen. A legjobb barátnőm. Szép kis álca volt, azt meg kell hagyni. Álmomban se gondoltam volna, hogy becsapsz. Én bíztam benned, de te mindig is ellenem voltál, csak ki akartál használni! – fröcsögte.

- Össze-vissza beszélsz! Mégis mit tettek veled?

- Ó, csak végre felnyitották a szemem. Már tudom, hogy mi a feladatom.

- És mi az? – morrant rá Ádám.

- Megölni őt. Amiért ezt tette velem! Neked ehhez semmi közöd farkas. Rohanj inkább vissza a falkádhoz, amíg teheted, nekem csak a lány kell.

- Na, azt lesheted! Ti vámpírok rosszabbak vagytok, mint egy csoport bolha! Soha nem adom át neked! Alexa, maradj mögöttem. Nem vagy olyan állapotban, hogy megküzdj vele!

- Jaj, de aranyos, mindjárt rosszul leszek ettől a sok sületlenségtől. Állj félre, vagy meghalsz! – villantotta elő borotvaéles karmait. Ádám előre ugrott, de a vámpír már felkészülten várta. – Vissza kutyuli!- a fiú csak egy fehér, fémes villanást látott, a következő pillanatban pedig egy kőhöz volt láncolva.

- Ezüstből készült kötél. Nagyon tiszta és erős.

- Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy ez megállíthat! A felnőtt farkasoknak semmit sem árt az ezüst.

- Az lehet- vonta meg a vállát hanyagul – de a fekete mágia, amivel átvan itatva elszívja az erőd, így nem fogsz tudni elmozdulni onnan. Minél többet ficánkolsz, annál gyöngébb leszel. Most pedig térjünk is vissza hozzád. Hiszen miattad utaztam ilyen sokat. – lépdelt Alexa felé, aki csak dermedten állt egyhelyben.

- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz – vicsorgott Ádám- apró cafatokra téplek! – ám Szofi rá se hederített.

- Tudod, hogy milyen rég várok erre a pillanatra? Most végre megfizetsz mindenért!

- Szofi, kérlek, emlékezz! Nem felejthettél el mindent, annyi közös emlékünk van! – ahelyett, hogy válaszolt volna, csak arcon rúgta a lányt, aki elterült a fagyott földön. Orrából vörös vér csöpögött. – Beszéljük meg.

- Itt nincs mit megbeszélni. Elárultál! – sziszegte, és hasba rúgta. Alexa felnyögött fájdalmában. A nő egy könnyed mozdulattal felemelte, és egy öreg fekete fenyő törzséhez vágta.

- El a kezekkel tőle! – Ádám próbált szabadulni, de hiába. Lexa kapott egy kemény bal egyenest, s ugyanabban a pillanatban búcsút intett kettő fogának is. – Gyere ide, és engedj el! Küzdj meg valaki olyannal, aki a saját súlycsoportodban van!

- Ó fogd már be! Engem te nem érdekelsz!

- De ha eltöröm az összes csontod, akkor érdekelni foglak?

- A közelembe se tudsz kerülni. – nézett rá először.

- Tudod, lehet, hogy fizikailag le tudtál gyöngíteni, de az elmémre ez nincs hatással. És bár a fák „alszanak” télen, könnyedén meg tudom csinálni ezt!

- Hogy mi? – egyik pillanatban még a talajon állt, a másikban pedig a levegőben tartotta egy vastag tölgy ága. Egyre szorosabban és szorosabban tekeredett rá. – Eressz el!

- Ó bocs, de sajnos nem érdekelsz. Ha talán meg egy picikét szorítok rajtad, esetleg megszűnhetsz létezni, és zavarni engem. Tegyünk egy próbát. – vont vállat.

- Ó bocsi – utánozta a fiú hangját. – De elkéstél. Alexa, ennek még nincs vége! – Egy pillanattal később egy sötét örvény jelent meg a semmiből, viszont amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt, s a vámpír is köddé vált.

- Alexa! Alexa, jól vagy?

- Nem. –állt fel nehezen. – Kiverte a fogamat, és tele leszek sebekkel és zúzódásokkal.

- Mégis miért nem ütöttél vissza?

- Mert nem vagyok rá képes!

- De basszus majdnem megölt! – háborodott fel a fiú.

- Nem tette.

- Megtette volna, ha nem lépek közbe!

- Kitudja? Amúgy előbb is segíthettél volna.

- Tudod milyen nehéz felverni az álmából egy házsártos öreg tölgyet? Különben is gyere és szedd le rólam ezt az izét. Tisztára elzsibbadt mindenem. – ropogtatta meg a nyakát.

- Köhög a bolha – horkantotta.

- Hallottam. Jól helyben hagyott az a kis…

- Ne mondj róla semmit. Ő a legjobb barátnőm.

- Alexa ne gyerekeskedj már! Majdnem otthagytad a fogad!  És most nem a szó szoros értelmében beszélek.

- Anyám helyett anyám volt!

- Most egy vámpír, egy vérszívó, egy undok dög, aki meg akar téged ölni!

- De..

- Nincs de! – határozottan megragadta Lexa vállát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen -Ő nem az az ember, akit ismertél, hanem egy mindenre elszánt gyilkos! – tudta, hogy a fiúnak igaza van, de nem akart, nem tudott neki hinni. Próbálta a végsőkig bemagyarázni magának, hogy az egész, csak rossz álom, vagy egy szörnyű illúzió, de a szíve mélyén tudta, hogy mi is a színtiszta igazság, hogy a személy, akit szeretett,akiben megbízott, nincs többé.

- Menjünk innen. – törte meg a csendet, és bicegve megindult a fák sűrűjébe.

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Felség, a lány visszatért. – a vámpír nagyúr rezzenéstelen arccal fogadta a hírt sötét trónján ülve.

- Hívasd be!

- Máris gazdám!

- Látni kívánt felséged? – hajolt meg Szofi illedelmesen.

- Elvégezted a feladatod? – kérdezte jeges hangon.

- Nem sikerült uram…- harapott az ajkába. – A másik farkas mindent elrontott. Nem kellett volna sok, hogy megöljem, de elvonta a figyelmem, viszont…

- Szóval nem végezted el a munkád.

- Én… Nem, valóban nem. – sütötte le a szemét. A trónon ülő vett egy mély levegőt, és hosszasan kifújta, felállt, és lassú, határozott léptekkel a nőhöz sétált.

- Szófia, igaz?

- Igen, uram.

- Nos, Szófia. Elláttalak egy igen egyszerű feladattal, a kezedbe adtam egy nagy erejű mágikus fegyvert, és te azt mondod, hogy elbuktál?

- Igen, felség.

- Egy nyomós okot mondj, hogy miért ne végezzelek ki, itt és most?

- Ó nagyuram, nem vagyok rá méltó, hogy az ön keze vessen véget az életemnek.

- Hmm, ez igaz. Nem érsz te annyit, hogy összepiszkoljam magam.

- De, ha bátorkodhatom megszólalni, igaza volt, uram. A farkas, bár magam sem értem, hogy miért,

- Legalább valamit ért is ez a kiruccanásod. Most menj innen, mielőtt meggondolom magam, és mégis inkább kivégezlek. – mordult rá. Most megvagy Alexa, tudom a gyengédet, és bármikor felhasználhatom ellened!