- Lassan indulnunk kellene hazafelé. – nyihogta Androméda.

- Máris? De hát csak most érkeztünk meg! – szomorkodott Alexa.

- Sajnos igen. Mivel más időzónába kerültünk, lehet, hogy itt még süt a nap, de otthon már kezd sötétedni, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tél van.

- Rendben, menjünk. – Ült fel a lány, és lesöpörtem magáról az apró homokszemeket, és felült a meara hátára. Ádám hasonlóan cselekedett Orionnal, és a megnyitott kapunk keresztül újra átvágtattak az univerzum egy pontján, hogy hazatérhessenek. Andromédának igaza volt. Az ég a vörös különböző árnyalataiban pompázott. A háztól távol léptek vissza a kontinensre, majd vágtatva indultak északnyugat felé.

- Jól van, vissza a karámba! – kurjantott Ádám, és nyomatékosan rávágott Androméda farára. A ló megfordult és keze felé kapott. A fiú ijedten rántotta vissza, és kicsit elhátrált a kaputól. Alexa alig tudta visszatartani a nevetést. – Kancák. – ingatta a fejét Ádám.  Médi a távolból felhorkantott. –Bocsánat! Befogtam. – emelte fel megadóan a kezét. Szótlanul sétáltak vissza a házhoz.

- Pont időben! Kész a vacsora!- törölgette a kezét egy konyharuhába Ádám anyukája, majd a fiatalokkal leült az asztalhoz. – Remélem Alexa nem vagy vegán.

- Nem, nem vagyok az. – ingatta a fejét.

- Akkor jó. Hogy érezted magad? Jó volt a lovaglás?

- Igen, nagyon! Utoljára kicsi koromban ültem lovon. El is felejtettem milyen jó érzés.

- Úgy láttam Andromédát vitted ki. Elég makacs ló. Azt hiszi ő a kiskirálylány és mindent megtehet. Elég erős a személyisége. Ugye nem rosszalkodott?

- Egy cseppet sem. Nagyon aranyos és kedves ló. – Ádám erőltetetten köhögni kezdett, mire Lexa szúrós szemekkel nézett rá.

-  Most mi van? – kérdezte a fiú.

- Semmi, semmi. – fordult el a lány.

- Meséljetek, mióta vagytok együtt? – nézett kettejükre csillogó szemmel a nő.

- Nagyjából négy hónappal ezelőtt találkoztunk. – válaszolt Alexa, ami igaz is volt.

- És, hogyan ismerkedtetek meg?

- Nos, az úgy történt – vette át a szót Ádám- hogy Alexának akadt egy kis összetűzése négy gyerekkel. Szegényt alig tudtam utána felkaparni a- hirtelen elhallgatott, ugyanis a lány az asztal alatt sípcsonton rúgta. Jó erősen. – akarom mondani őket alig lehetett volna felkaparni a földről. Akkor tetszett meg nekem. Egyből láttam, hogy nem olyan mint a többi, lány, hanem sokkal különlegesebb.

- Ezek a mai gyerekek. Az én időmben még élt az a mondás, hogy a lányokat még egy szál virággal se szabad megütni. És a te szüleid már tudják, hogy van barátod? – Alexa hirtelen félrenyelte a kakaót. – Édes Istenkém meg ne fulladj!

- Nos az ő szülei ömmm… - kezdett volna bele a fiú.

- Ők nem itt élnek, de tudnak a mi kapcsolatunkról. – vette át a szót, amint már nem fulladozott.

- És itt hagytak egy védtelen kislányt teljesen egyedül? – rosszallóan rázta a fejét.

- Nem vagyok én olyan védtelen.

- Én ezt azért nem mondanám. – kotyogta Ádám.

- Pardon? – nézett rá a lány.

- Én nem mondtam semmit.

- De bizony mondtál! Már megbocsáss, de több mint hat évig tanultam karddal valamint a tőrökkel is elég jól bánok.

- Hiszem, ha látom! – feszítette tovább a húrt a fiú. Lexa kinézett az ablakon. Még nem ment le teljesen a nap.

- Elnézést, van esetleg kettő hosszabb seprőnyelük fából? – kérdezte Alexa.

- Persze drágám, ott vannak az istállóban, mindjárt előkeresem. Mire kellene?

- A fia még régebben tanított bottal vívni. Kíváncsi vagyok, igaz-e hogy a tanítvány legyőzi a tanárát.

- Itt is vannak. Tessék! – nyújtott át kettő hosszú, de ugyanakkor elég vastag botot.

- Köszönöm. Akar maradni?

- Miért is ne? – vont vállat a nő. – Nem minden nap látja az ember, ahogyan egy kislány  párbajra hívja a barátját.

- Rendben. Kérem, álljon egy kicsit odébb, hogy elférjünk. Tökéletes. Ádám, akarsz te előbb támadni, vagy kezdjek én?

- Hölgyeké az elsőbbség. – nem kellett neki kétszer mondani. Az első támadás már ment is a fejre, de ki lett hárítva, úgy ahogy a többi is. Ádám felütötte Alexa botját, és most ő támadott. A hangos csattogásra Orion és Androméda a kerítéshez ügettek.

- Gyerünk kislány, te vagy a jobb! – bíztatta Médi.

- Ne hagyd magad Ádám!- szólt szintén telepatikusan Orion.  Mát több mint negyed órája küzdöttek, amikor Alexának bevillant valami az agyába.

- Emlékszel, Ádám, amikor azt mondtad nekem, hogy mindig szorosan kell tartani a botot, nem szabad a kéznek forognia, csúszni rajta, és egyáltalán meg se szabad mozdulnia a szorításban?

- Persze!

- Akkor most hatalmas hibát vétettél.

- Mikor? – lepődött meg

- Most! – Alexa fejre támadott, majd egy apró, gyors mozdulattal visszahúzta a botját, és Ádámé alá dugta, és egy határozott mozdulattal Kirántotta a fiú kezéből a fegyverét, ami magasra repült. Kirúgta a fiú lábát, aki elesett, a botját a mellkasának szegezte, miközben a másik kezével elkapta a másik lefelé eső fegyvert.

- Gyönyörű volt Alexa! – tapsolt Ádám anyja.

 - Ugyan, semmiség volt. – felhúzta a fiút a földről.

- Szép volt! Én se rúghattam volna jobban széljel a hátsóját! – szólt Androméda, majd hangosan fel is nyerített mellé.

- Csalódtam benned főnök. – ingatta a fejét a rácson túl Orion.

- Nagyszerű műsor volt Lexa! Imádtam! Nőkben az erő! – azzal lepacsiztak ketten.

- Anyu, neked nem engem kellene sajnálnod?

- Tudod, te provokáltad ezt ki magadnak, szóval én a győztes mellett foglalok helyet. – kacsintott a fiára. Ádám felhorkantott.

- Amíg ti itt örömködtök , én addig elmegyek fürdeni. – és nagy léptekkel elhaladt mellettük.   

- Azt hiszem kicsit megsértődött. – nézett utána Alexa.

- Ugyan! – legyintett az anyja – Nem tart sokáig, nemsokára megint a régi lesz. Mit szólnál, ha a győzelmed megünnepelnénk egy szelet almás pite mellett?

- Benne vagyok! – csillant fel a szeme.

- Alexa, állj mellém, kérlek. Hmm nagyjából akkor vagy mint én. Fantasztikus, gyere, adok egy pizsamát estére.

- Ó, igazán nem…

- Ez a fekete szerintem jó lesz. Neked tetszik? – mutatott fel egy fekete selyem együttest.

- Tökéletes lesz! Nagyon szépen köszönöm!

- Ugyan, nincs mit! - Lexa bement a helyiségbe , majd egy forró fürdő után bekopogtat Ádámhoz.

- Szabad! – hallotta.

- Hali. – köszönt be.- Nincs harag?

- Miért lenne? – nézett rá értetlenül.

- Hát, tudod, a botos dologért.

- De, öri hari! Sose leszünk többé barik! – ezen a kijelentésen mind a ketten jót nevettek. – Akarsz valamit csinálni? Még csak öt óra van, úgyhogy bőven van időnk, amíg le nem kell feküdni.

- Nézzünk filmet! – vágta rá azonnal

- Melyiket? – kérdezte Ádám, miközben bekapcsolta a laptopját.

- Gyűrűk Ura!

- Már keresem is. Kukorica kell nekünk?

- Még szép!

- Rendben, én megyek és elkészítem, te addig ülj le ahová akarsz.

- Jöttem! – azzal egy hatalmas tálnyi kukoricával lehuppant Alexa mellé az ágyra.

- Neked ki a kedvenc szereplőd? – kérdezte a lány.

- Nekem? Gollam.

- Gollam? Mert? – kérdezte meglepődötten.

- Mert olyan drágaszágosszan beszél. – vigyorgott. – Neked?

- Legolas! A legeslegjobb az szereplő az egész történetben!

- Ha te mondod. – vont vállat.

- Most merd azt mondani, hogy nem az!

- Inkább meg se szólalok, mert leszeded a fejem.

- Jól teszed.

- Gyerekek, minden rendben?- nézett be Ádám anyukája. - Elég meleg van?

- Igen! – vágták rá egyszerre.

- Mit néztek?

- A Gyűrűk Urát. – vágták rá megint egyszerre. A nő halkan felkacagott.

- Olyan aranyos, amikor a fiatal szerelmesek egyszerre mondanak valamit. Na de nem is zavarok, jó filmezést! – azzal kilépett az ajtón és elkezdődött a történet cselekménye.