20.fejezet

- Az lehetetlen! Ő nem halhatott meg! – hüledezett Ádám.

- Tízen voltak. Az elején még kordában tudtuk tartani a helyzetet, de amikor megérkezett a három marid, elszabadult a pokol. Elsodródtunk egymástól, őt megtámadták a démonok, én a vámpírokkal voltam elfoglalva, már csak ketten voltak, de így is eléggé megizzasztottak, amikor sikerült végeznem velük Olíviához siettem, de megállított. Azt mondta menjek amilyen messze csak tudok a helytől, mert neki már késő. Nem akartam engedelmeskedni, nem akartam otthagyni a nővéremet, de akkor felvette az alfa szerepét, és nem tudtam ellenkezni vele, bármennyire is szerettem volna. Nem tudom milyen messze járhattam, amikor megéreztem...megéreztem a lökéshullámot, és azt, hogy ő nincs többé. – a lány a könnyeivel küszködött, minden egyes szó kimondása hatalmas nehézség volt számára.

- Csaba tudja?- kérdezte fahangon a fiú.

- Igen, tudja. Ő küldött ide.

- És ki az új alfa? – nézett fel.

- Te. Te vagy a vezér.

- Én?!

- Igen, te lettél az alfa.

- De az nem lehet! Nem vagyok elég idős, és még vér szerinti vérfarkas sem vagyok!

- Viszont TE vagy az örökös.

- Nem, én ezt nem vállalom. Nem vagyok rá méltó. – idegesen járkált fel-alá.

- Te is nagyon jól tudod, hogy ezt a feladatot nem választják, hanem kiérdemlik, és ha valaki erre lett hivatott, akkor nem dobhatja félre. Ezt még Olívia tanította neked. Ez a cím halálig tart. Ha készen állsz, beszélj Csabával, ő majd átadja az erőt.

- Rendben van...

- Nekem most mennem kell, a keleti dombokra rendeltek  Karen mellé. – meghajolt a fiú előtt. – Uram, Alexa – biccentett a lánynak, majd eltűnt.

- Ez mi volt? – kérdezte Lexa.

- Az előző vezetőnk meghalt. Feláldozta magát. Minden alfa és falkavezér rendelkezik ezzel a képességgel. Ha a falka, vagy valamelyik tagja veszélyben van a közelében, és a helyzet reménytelen, akkor képes feloldani a vérfarkas létet, és az ekkor felszabaduló energia, amikor a bestia elválik az emberi lénytől minden misztikus lényt elpusztít maga körül több kilométeres körzetben, kivéve a többi vérfarkast. A falkavezérnek és az alfának az első számú szabálya, hogy életed árán is megvéded a falkát és annak tagjait. Az alfa ereje ilyenkor visszaszáll a vezérre, és ő kijelöli a legalkalmasabb utódot a helyére.

- De hát ez fantasztikus Ádám! Mármint nem az, hogy az előző alfa, meghalt, hanem az, hogy te léphetsz a nyomdokaiba!

- Nem, ez egyáltalán nem fantasztikus Alexa. Nem állok rá készen, túl fiatal vagyok, és tudatlan, ezt még Csaba se gondolhatja komolyan! Alkalmatlan vagyok a feladat elvállalására.

- Nem hiszem, hogy ez így van. Nem hiába választott ki téged. Te más vagy, több van benned, mint a többiekben.

- Persze, hiszen uralom az elemeket.

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem erre gondoltam. Kedves vagy, segítőkész, lehet rád számítani, megnevetteted az embereket, és mindent megteszel azért, hogy elérj valamit. Emlékszel, amikor engem tanítottál a tűz irányítására? – Ádám halványan elmosolyodott.

- Sosem tudnám elfelejteni. Leégetted a hátamról a szőrt.

- Meg a fél erdő is odalett…

- Ne is mond. Napokig növesztettük utána a fákat.

- Igen, de te nem mondtál le rólam. Addig nyaggattál, amíg nem sikerült a saját uralmam alá vennem az elemet.

- Muszáj volt, nem akartam még egyszer kopasz farkas lenni. – fintorodott el.

- Bocsánat, oké? De most nem ez a lényeg. Megtanítottál vívni.

- Te is engem. – szólt közbe, de Alexa rá sem hederített, csak beszélt tovább.

- Bevezettél a vadászat, a nyomkövetés és a lopakodás rejtelmeibe. Elmeséltél mindent a különböző démonokról, dzsinnekről, maridokról, koboldokról, vámpírokról és vámpír nagyurakról. Mindent megtanítottál a falkák működéséről, a vezérek találkozásáról, magukról a vezérekről, a vérfarkasok történelméről is mindent elmondtál, amit te tudtál.

- Ez a legkevesebb.

- Nem biztos, hogy más megtette volna.

- Szerintem…

- Nem adtam rá engedélyt, hogy félbeszakíts! – morrant rá Lexa, a fiú meghunyászkodott. – Te mindig itt voltál nekem. Te vagy a legjobb barátom, mindig számíthatok rád, mintha csak a bátyám lennél.

- Mindig is szerettem volna egy hugicát, akit rávehetek bármire. – mosolygott rá a fiú, de amint meglátta Alexa villámló tekintetét elhallgatott. – Rendben, befogtam.

- Egyszóval nem tudnék nálad megfelelőbb embert elképzelni a falka élén, mint téged.

-Hah, talán igazad van.

- Talán? TALÁN?! Édes fiam, nem tanultad meg, hogy nekem mindig igazam van?

- Javíthatatlan vagy. – csóválta a fejét Ádám.

- Rólad inkább nem mondok semmit. De most iszkiri, és beszélj a falkavezérrel, hogy készen állsz a pozíció betöltésére.

- Igenis kapitány!

- Hangosabban!

- IGENIS KAPITÁNY!!!

- Hóóóóóóóóó! – kezdtek bele a dalba.

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

- Nagyuram, a fiú készül felvenni az erőt. – sziszegte egy különös külsejű lény a vámpírnak. Kicsi volt, háta púpos, testét mindenhol ragyák borították, fején pár hosszú, sötét hajszál éktelenkedett.

- Nagyszerű. Szólj a fivéreimnek Ampók, legyenek mind a teremben, pontban éjfélkor. Megkezdjük a tárgyalásokat a háborúval kezdetben. Miután a megbeszélésnek vége, hívd össze a legnagyobb tábornokainkat, hogy ők is tudjanak a dologról, de előtte szólj A Lánynak, hogy várok rá.

- Igenis nagyúr, de ha lenne egy kérdésem, őméltóságához.

- Halljam!

- Ó Sötétség Nagy Ura miért AZ a lány? Miért pont ő?

- Mert látni szeretném, ahogyan a farkas megtörik, és ehhez rá lesz szükségem. Akkora sebet akarok ejteni a törékeny lelki világában, aminek elszenvedése után soha többé nem tud majd talpra állni. És most menj, ne késlekedj egy percig se tovább!

- Igenis Főgonoszságod. – hajolt meg előtte, majd egy füstfelhő kíséretében eltűnt. A vámpír nagyúr felállt trónjáról, kezét a háta mögött összekulcsolta és úgy várta A Lány érkezését. Igen, össze fogom törni úgy, hogy soha ne térjen újra magához. Érezze meg, hogy mire vagyunk képesek, hogy ő hozzánk képest csak egy senki. Azt hiszi, hogy erős, hogy képes szembeszállni velünk, hogy legyőzhet minket, de nagyon téved.

- Uram, látni kívánt?

- Igen kedvesem. – a nő meghajolt előtte, amikor a férfi ránézett. – Itt az idő, hogy valami nagyobb részese legyél. Eljött a te időd, hogy bizonyítsd, nem hiába vettelek a szárnyaim alá. Bizonyítanod kell nekem, a fivéreimnek és az egész népnek.

- Készen állok nagyuram.

- Helyes, helyes.

- Mi lesz a feladatom felség?

- Megölni Alexát!

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

- Ádám, ugye attól még barátok maradunk, hogy te alfa leszel, én meg nem? – ügetett a fiú mellé Alexa.

- Persze! Nem hagyom, hogy valaha bármi is közénk álljon, legyen az az alfaságom, vagy, hogy egy másik falka tagja vagyok. – mosolygott rá biztatóan.

- Biztos?

- Biztos. – Rendben Csaba, készen állok! Apró kék foltok tűntek fel a semmiből, és Ádám körül kezdtek táncolni. Apróbbak és nagyobban, egyre több és több jelent meg, átláthatatlan örvényt alkotva, egyre gyorsabban és gyorsabban forogva, míg egy pillanattal később már el is oszlottak. Alexa egyből érezte azt a bizonyos erőt, ami a barátjából áradt, és a hatalmát „jelképezte”.

- Na, milyen érzés?

- Különös. Nem tudom elmagyarázni. Mintha hirtelen rengeteget öregedtem volna.

- Nos, őfelsége mit kíván csinálni a nap hátralévő részében? – hajolt meg előtte bohókásan Alexa.

- Mondjuk megkeresném azt a vaddisznót, ami megkergetett, amikor nálatok voltam.

- Olyan izé vagy!

 

 

Valamennyivel éjfél előtt

- Alexa, Alexa ébredj fel! – szólítgatta Ádám az alvó lányt telepatikusan.

- Nem kell kiabálni, a fejemben sokkal hangosabbak a hangok.

- Ne morog már, társaságunk van. Egy fiatal vámpír, nem olyan messze innen.

- Tudom, érzem a szagát. - fintorodott el a lány.

- Gyere, keressük meg.

 

 

Pár perccel később és néhány kilométerrel odébb

 

- Ott van, a nagy tölgy mögött. - biccentett Ádám a fa felé.

- Gyere ki a hold fényébe, tudjuk, hogy ott vagy! – lépett előre Lexa. A nő csuklyát viselt, ami eltakarta arcát.

- Jó téged újra látni. – hangja valahogy ismerős volt. – Alexa. – két kezével megfogta a ruhaanyagot, és lehajtotta a fejéről, láthatóvá téve az arcát. Lexa kapkodni kezdte a levegőt, térde rogyadozott, úgy érezte minden ereje egy pillanat alatt elhagyta testét.

- Szo-Szofi?!