- Nos, lássuk csak….Elsős koromig nem nagyon történt velem semmi érdekes, de azután beiratkoztam a helyi cserkészcsapatba.  Mindenki nagyon kedves volt, jó volt a hangulat is, de három év után ráuntam, hogy folyton csak dalokat énekelgetünk, és mindig ugyan azokat az újoncok miatt. Szóval otthagytam. Pár hónappal később elkezdtem teniszezni, maga a sport nagyon tetszett, de az is két év után otthagytam. Szörnyű csapatom volt. Például, hogyha jobban játszottam, mint a régebbi tagok, és ezáltal én nyertem kegyetlenül visszakaptam, mint amikor egyszer edzés végén fociztunk, és úgy mellkason rúgtak a labdával, hogy nem kaptam levegőt. Aztán jött a kézilabda. nagyon megszerettem, minden jó volt, de amikor eljött a tél, senki sem szólt nekem, hogy mikor, és hol vannak az edzések. Mindezek után jött a kosárlabda, majd a röplabda, egy-egy évig. Borzalmas csapattársaim voltak,de nem is pazarolok rájuk több szót. Mindig nagyin jó tanuló voltam, iskola első.

- Stréber…. – mormogta Alexa

- Pardon? – kérdezett vissza Ádám. Fejét kicsit oldalra fordította, és úgy nézett a lányra.

- Semmi, semmi. Folytasd csak.

- Nos, én hatodikos voltam, amikor beharaptak. Amikor először jelentkeztek a képességeim , eléggé megijedtem a dologtól, de Csaba elmagyarázta, hogy szerinte mi is ez, és azóta fejlesztgetem tovább.

- És a szüleid?

- Igen, a szüleim… Őket telente szoktam meglátogatni. Tudod, akkor úgyis a várost kell járnunk, szóval benézek hozzájuk.  A legtöbb farkas, akit beharapnak a falkába nem törődnek többet az emberi családjukkal, és nem is nagyon mennek emberek közelébe, csak ha muszáj. Igazából én is így vagyok vele. Nem szeretek városban lenni, az a sok füst, zaj, meg minden, de soha se lennék képes a szüleimet cserbenhagyni.

- Értem. Azt hiszem, sétálok egyet.

- Rendben van, de előtte azért oldozz el, kérlek szépen.

- Kívánságod számomra parancs! – hajolt meg előtte, majd hátat fordított neki és elindult.

- Khm, khm! – hallotta maga mögött. Halvány mosoly jelent meg arcán, hátrapillantott, majd elfordult és csettintett egyet, mire a fa elengedte. Alexa egy perccel később már fehér villanásként cikázott az erdőben. Egy üldözött üldöző nélkül… Vagy talán az emlékek elől, amik égették, mint a tűz, s egyre jobban elhatalmasodott benne. Maga se tudta elmondani mi elől menekül, mit is érez pontosan. A fény foltokban megcsillant szőrén, ahogyan átszűrődött a fák lombjai között. A növények egyre gyérebben helyezkedtek el, végül teljesen eltűntek, s a helyét zöld fű vette át. Mellső mancsait a földbe vájta, mély árkokat szántva. Mégis mi a manót csinálok? Mégis hol a manóba vagyok? Szeme végigjáratta a terepen, de semmi ismerőset nem talált…vagy mégis! Mélyet szippantott a levegőből. Ez a szag…… Gúnyos nevetést hallott, de nem tudta megállapítani, hogy honnan jön. Egyszerre hallotta minden irányból.

- Nem is rossz egy kezdőtől .Örülök, hogy újra látlak Alexa!

- Az érzés nem kölcsönös.

- Most nagyon megbántottál. Hát így kell fogadni egy kedves barátot?

- Barát? Inkább egy álszent vérszívó!

- Vigyázz, hogy beszélsz velem Alexa, el sem tudod képzelni mekkora az én hatalmam! – hangja mennydörgött, fekete alakja megremegett.

- Juj de félek! – kapta szája elé egyik kezét Lexa. A vámpír egy pillanat alatt előtte termett, s láthatóvá vált igazi alakja. Holtsápadt bőre megfeszült arcán, mely nem tükrözte gazdája életkorát. Fehér inget viselt, ami szinte egybeolvadt sápadt színével.

- Én már több ezer évet megéltem drágaságom, te mellettem csak egy bolha vagy!

- Az lehet, de én nem félek a fénytől, mint te, gyáva féreg! – mérgesítette tovább Alexa.

- Elhallgass pudli!

- Ez a pudli majd jól eljátszik a te drága csontjaiddal!- a vérszívó szeme csak úgy szikrázott a dühtől, vele ellenben Alexa elégedetten mosolygott. Efraim ekkor taktikát váltott. Kinyújtotta kezét, ujjai szorosan bezárultak a lány nyaka körül. Lexa meglepődött ellenfele erején. A mostani eset más volt , mint amikor Ádám szorította sarokba. A kéz hideg volt. Megpróbálta lefeszíteni a nyakáról. A vámpír gúnyosan felkacagott.

- Anyád is pont olyan volt mint te, legalábbis pontosan így viselkedett amikor elkaptam az ő torkát is.

- Te-te- te voltál? – nyöszörögte.

- Mondhatjuk úgy is, habár a másik autót nem én vezettem, de amikor megpróbáltalak megölni eléggé felélénkült a sérülései ellenére is.

- Gyilkos… - sziszegte a fogain keresztül.

- Köszönöm. Ilyen szépet még senki nem mondott rám.

Hmmm nem tudom elérni. Ez lehetetlen. Sehol sem találom… Ádám idegesen járkált fel s alá. Valami nagyon nincs rendben. A táj megváltozott körülötte. A fák eltűntek, az és lilás színűvé vált.

- Ilián.

- Ádám. – a fiú fáradtan sóhajtott.

- Mit akarsz tőlem?

- Csak gondolom, szeretnéd látni a kis barátnődet, mielőtt meghal. – a fiú értetlenül nézett rá. A levegő megremegett, a képen Alexa jelent meg, ahogy próbálja lefejteni Efráim kezét a torkáról.

- Mond neki, hogy engedje el. – a vámpír gúnyosan felkacagott.

- Lám- lám-lám. A nagy Ádám, Garaf erejének örököse nem tudja még arra se megtanítani a barátnőjét, hogy hogyan védje meg legalább alapfokon magát.

- Pontosan tudod, hogy csak egy gondolatomba telik, és szénné égetlen.

- Lehet, de te én meg pontosan tudom, hogy szükséged van egy tűzforrásra, hogy parancsolhass neki.

- Ilián. Utoljára mondom, hogy engedjétek el Alexát. Megértetted? Vagy a föld alól is felkutatlak, és akkor egy pillanat alatt véget vetek a több ezer éves uralmatoknak.

- Ahogy akarod, de ne hidd, hogy nemsokára nem találkozunk szemtől szemben, és akkor nem ússzátok meg. – azzal az eddig is ködfelhő formát felvett vámpírt szétfoszlott a levegőben, mintha ott se lett volna.

- Drága Alexa sajnos mennem kell, hív a kötelesség, de legközelebb ígérem tovább szórakozunk majd együtt. – Elengedte Lexa torkát, mire a lány a földre esett, de pillanatok alatt összeszedte magát.

- Hé! Ugye nem gondolod, hogy csak úgy lelépsz? – háborodott fel.

- Majd legközelebb! – búcsúzott, s lassan halványodni kezdett alakja.

- Megállj te nagyra nőtt szúnyog! – ugrott utána, de már csak a levegőt találta el. – Francba! – öklét keményen a talajba ütötte, s bosszankodva nézett maga elé.

Lássuk csak. Alexa merre bujkálsz?  Tűnődött magába a fiú. Lemondóan sóhajtott, majd miután átváltozott elkezdett a lány után szimatolni. Orrát a levegőbe emelte, és mélyeket szívott belőle. Tüdeje megtelt oxigénnel, és az erdő illatával. Hmmm Nyúlodú 30 méterre  egy tölgyfa tövében kettő lakóval. Egy vaddisznó csorda északra nagyjából 5 kilométerre. Szarvasok délen a folyónál… Mókusodú felettem, egy bagolypár a szomszédos fán. Egy magányos Alexa 30 km-re, BINGÓ! A fiú elindult, de alig tett egy mérföldet, lefékezett. Állj! Ez tényleg? Lassan megfordult. Csak nem….. Ohohohoóóóóóó! Áfonya! Jackpot! Talán Lexa nem haragszik meg annyira rám ha eszek pár szemet…

 A lány csak állt egymagába hagyta, hogy a szél összekócolja barna haját. Már messziről meghallotta, hogy valami közeledik.

- Ádám?! – lepődött meg?

- Szia. Remélem nincs harag a késésért. – és rögtön hatalmas sárga szemeket kezdett mereszteni rá.

- Mégis mi a…a… - kezével a szája körül kezdett mutogatni.

- Mégis mi mi? – értetlenkedett a fiú, fejét oldalra fordította miközben leült.

- Hát a bundád, a szádnál.

- Jaaaa, hogy ez? Áfonya.

- Aha, oké.

- Na de most nem ez a lényeg. Láttam amit Efráim csinált veled. Kezdjük a gyakorlást, tanulást, mindent!

- Most?

-Most!

Detti rohant miután megkapta Kiara hívását.

- Köszönöm, hogy ilyen gyors voltál.

- Ez csak természetes. – hajolt meg előtte. – Mit akarsz mondani?

- Csapatokat kell összeállítani télre. minden csapatba legalább egy fiú legyen. Kettesével kell lennünk.

- Értettem!

- Alexát is lassan vissza kell hívnunk.

- De Kiara, ő még tanul.

- Tudom, ne aggódj, már lerendeztem. Csaba megengedte, hogy velünk maradjon addig, amíg a lány meg nem tanul mindent.

- Rendben, akkor hozzá is kezdek a csoportok felosztásához.

- Köszönöm.

- Bátyám, miért nem engedted, hogy elroppantsam a nyakát annak a pimasz pudlinak?

- Nyugodj meg testvérem, mindennek eljön az ideje, és akkor majd megteheted, de most türelmesnek kell lenned.

- Rendben van, de őt hagyd meg nekem.

- Ahogy akarod, de nem bízd el magad. Erős lány. Még sok gondot okoz majd nekünk.