Hitetlenkedve nézte a sebet. Az állat álkapcsa átérte a kezét, ezért csak kettő csík látszott. Már elkezdett hegesedni, hihetetlenül gyorsan gyógyult valamiért. A lány még mindig sokkhatás alatt ált. Mégis hogy kerültem haza? Ki kötötte be a kezem? Hogy gyógyult be ilyen gyorsan? Mégis hogy került ide egy farkas? Oké, délebbre van pár darab, de ekkora példányok talán még északon sincsenek. Rengeteg gondolat várt még válaszra. Próbált felállni, hogy vizet hozhasson magának, de egyből visszaesett az ágyra. Feje kóválygott és rázta a hideg. Gyorsan betakarózott és próbált aludni. Nehezen jött álom a szemére. Kint fújt a szél, a fák ágai fájdalmasan recsegtek. A telihold fényesen ragyogott. A kutyák felvonyítottak a környéken, egy másik állat mászkálhatott a környéken. Egy nagy árnyék tűnt az utca végén. Halkan emelte lábait, a kutyák nyüszítve bújtak el amint elhaladt a kapuk előtt.  Alexa már nem érzékelte a történéseket. Izzadáscseppek gyöngyöztek homlokán. Sokat forgolódott az éjszaka folyamán. Reggel megint a telefon keltette a lányt. Amint felült furcsa érzése támadt, mintha nem teljesen lenne maga, mintha valami változott volna. Minden porcikája fájt, mint akin átment egy kamion. A kötés még mindig a kezén volt. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Úgy érezte lábai ólomból vannak, a szoba is furcsán forgott körülötte. Nagy nehezen kitántorgott és megmosta arcát, a hideg víz lassan folyt le róla. Kivett egy gyógyszeres dobozt a táskából, ami az asztalon foglalt helyet. Kiment a konyhába és vágott egy szelet tortát. Amint elhelyezkedett a kanapén bekapcsolta a TV-t. Gyorsan eltakarította a süteményt, és hallgatta a híreket. Egyre kevesebbszer pislogott, míg egyszer csukva maradt a szeme, és egyenletesen szuszogott. A szeme gyorsan kipattant, mikor a készülékben elkezdtek lövöldözni. Gyorsan felnézett a falra, 7:20 volt. Átrobogott a szobába és felkapta táskáját, majd kivágtatott az ajtón és rekordidő alatt a biciklijén ült. Elkezdett tekerni, ahogy csak erejéből. Szinte repült az üres utakon, kikerült pár autót és már oda is ért az iskolához. Lezárta a kerékpárt és felrohant a magyar terembe, szinte beesett az ajtón, de a tanár még nem volt bent. Gyorsan leült a helyére, majd ismét kinyílt az ajtó, és belépett az osztályfőnök.

- Sziasztok!

- Jó napot kívánunk! – mondák a gyerekek, miközben felálltak.

- Egy sajnálatos hírem van, aminek ti bizonyára örülni fogtok. A helyzet az, hogy a tanárok nagy része nem jön be az óráitokra, ugyanis biztos tudjátok, hogy a legtöbben elmentek egy nyári üdülésre, ugyan arra a helyre, de a reptéren sztrájkolnak a dolgozók, ezért ahelyett, hogy tegnap megérkeztek volna, a hét végén tudnak csak jönni, ezért ismertetem veletek az ideiglenes órarendet.

Mindenki szorgosan jegyzetelni kezdett. Mint kiderült kedden csak az első órára kell bejönniük, szerdán és csütörtökön nem kell jönniük pénteken pedig kettő óra lesz megtartva.

- Rendben! Ha ez megvan, akkor kiosztom az ismétlő teszteket. Összesen 15 percetek van rá, és ne feledjétek, ez nem megy jegyre! Oké, kezdhetitek! Sok szerencsét!

A diákok szorgosan kezdték töltögetni a feladatokat, amiket tavaly tanultak. Sercegtek a lapok, miközben átfordították őket. Mivel korábban befejezték, mint ahogy kicsengettek volna, Dóra elengedte őket. Alexa nagyot sóhajtott, majd összepakolt és kiment. Lassan battyogott a csendes folyosón.

- Jéééé! Kit látnak szemeim? A kis árvácska, már az hittem te is követed a szüleid példáját és elpatkolsz. – szólt Andris a lány mögött. Lexa próbált nyugodt maradni, mély levegőt vett, megpróbált gátat vetni kitörni készülő dühének.

- Nem csodálom, hogy elhagytak, a szüleid úgy látták jobb lenne elmenekülni előled, ezért választották a halált, hogy ott nyugtuk lehessen. – a fiúk egyszerre röhögtek fel, de ekkor Alexánál betelt a pohár. Villámgyorsan megfordult és felpofozta Andrist, aki nagy csattanással nekivágódott a falnak. A lány maga is meglepődött erején. A csatlósok még egy pillanatig dermedten néztek, majd a földön ülő Andrishoz mentek.

- Ereszetek! – szólt, s lerázta magáról Viktor és Máté kezét, akik fel akarták segíteni őt a földről.

- Ezt még megkeserülöd hallod?! Nem úszod meg ennyivel! – fenyegetőzött, de Lexa már akkor a lépcsőn ment lefelé. Nem értette, hogy tudta ennyire megütni a fiút. Kint felszállt a kerékpárjára, egész úton ez a gondolat motoszkált a fejébe. Otthon bedobta a táskáját a szobába, és rávette magát az ágyára. Még sokáig elmélkedett a plafont nézve a történteken, de végül elnyomta az álom. Fél ötkor felpattant a szeme, egy furcsa neszt hallott. Kinézett az ablakon, csak egy szürke villanást látott, ezért nem törődött vele, átöltözött és elindult futni. Hat körül ért el oda, ahol előző nap letért a betonútról. Ma nem kockáztatta meg ezt, inkább a többi kocogóval tartott. Izmai megfeszültek és elernyedtek, ahogy emelte lábát, a többi emberen izzadság cseppek gyöngyöztek, Alexa nem is értette miért nem merült már ki. Amint elérte a sorompót, ami mögött a főút volt, visszafordult, és kicsit gyorsabb tempóban kezdett visszafelé haladni. Nem ment haza rögtön, lement a Tiszavirág ösvényre, ami az erdőben húzódott. Alig várta már, hogy bemehessen az erdőbe, nem tudta miért, de egyre csak arra vágyott, hogy a fák között lehessen. A Nap foltokban megvilágította arcát, Alexa sorra suhant el padok mellett, de még mindig csak halkan szuszogott. A rigók egyre énekeltek, a sirályok a víz felett vitorláztak, hol kisebb, hol nagyobb halak ugrottak ki a folyóból. A lány elért egy olyan ösvényhez, ahol a szüleivel minden Tiszavirágozáskor lementek fogin párat a rovarokból. Óvatosan lement, és már ott is volt közvetlenül a víz mellett, és nézte csillogó felületét. Most nem szelték csónakok a folyót, csendben folydogált.  Békák brekegtek nem messze és mókusok ugráltak a fákon, minden meghitt és csendes volt. Lexa lassan visszament a fő csapásra és folytatta útját. Bokrok százaival találkozott útja során, egerek futkostak lába elől odújukba. Mikor elérkezett a sétány végéhez visszafordult; amikor kiért a fák koronája alól meglepetten vette észre, hogy besötétedett, és csillagok milliói váltották le a Napot. Megállt egy pillanatra és csak az eget kémlelte. Egy ág reccsent mellette, majd gyanúsan susogni kezdtek a levelek. Gyorsan hátrapillantott,de túl későn, már a földön hevert. Egy alak közelített felé, de a sötétben is tökéletesen kitudta Andris ananász szerű fejét, mögötte Máté, Viktor és Robi volt.

- Szép volt Ricsi, jól elkaptad. – szólt oda a fiú az Alexa hátán lévő emberkének.

- Ha azt hiszed ennyivel földhöz tudsz kötni, hát nagyon tévedsz! – mondta a lány és egy laza mozdulattal lefordította a hátán ülő Ricsit. Andris egyet csettintett, mire a maradék három csatlósa is rávetette magát. Alexa derekasan küzdött, de végül elkapták. Ricsi és Robi a lábát fogták, míg Máté és Viktor a két karját kapta el.

- Én mondtam, hogy ezt még megemlegeted, és amit én mondok, az úgy is van. – szólt, majd közelebb lépett a lányhoz. Lexa kétségbeesetten rángatta kezét, de mind hiába.

- Nem szokásom lányokat bántani, de a te kedvedért kivételt teszek – s meglendítette öklét, majd Alexa szeme mellett csapott le vele. Az ütés hatására elfordította fejét, majd visszanézet támadójára, szemében tűz égett. Elkezdte kezét maga felé húzni, hátha sikerül kiszabadulnia, a két fiú szorosan tartotta, de így is elkezdtek a porban csúszni a lány felé.

- Szóval nem volt elég? Rendben, van még onnan, ahonnan ez jött! – majd újra támadásba lendült. Záporoztak az ütések hol az álkapcsánál, hol a halántékánál értek célba. Andris kezdett kifulladni utolsó ütésként hasba vágta Lexát, aki fájdalmasan felnyögött és térdre hullott. Lihegve felnézett a fiú arcán gúnyos mosoly volt, ahogy letekintett rá.

- Engedjétek. – szólt oda, mire a négy szorítás gyengült, majd végleg elengedték. A lánynak nem volt ereje, hogy megtartsa magát és eldőlt a fűbe.Pár pillanatig, csak feküdt a fűben, majd amikor a fiúk megfordultak és el akartak menni, minden erejét összeszedve utánuk szólt.

- Te rohadék! Ezt nem hagyom annyiban! – sziszegte fogai között, majd felkönyökölt. Tekintete izzott, miközben feltérdelt, próbálta elnyomni a fájdalmat, többé-kevésbé sikerrel is járt.

- Látom, nem adod fel egy könnyen. – mondta a fiú szembenézett a lánnyal. Mint a megsebzett farkas ült ott, támadásra készült, minden erejét összeszedte, de Andris gyorsabb volt. Arcon rúgta Alexát, és ahogy a lány ott feküdt a fájdalomtól összegörnyedve folytatta. Lexa bordája megroppant, ahogy eltalálta ez egyik rúgás. Fájdalmasan felkiáltott, de a támadás nem maradt abba. Vér fémes ízét érezte nyelvén, ami a következő rúgásnál egy nagyobb adaggal távozott szervezetéből. Köhögött, miközben folyamatosan ütötték, vagy rúgták. Nézte a sötétben a fekete folyadékot. Tudta, hogyha abba is hagyják, reggelig úgysem éli túl.

- Te akartad, ha most meghalsz, akkor találkozhatsz végre a szüleiddel. Úgysem hiányoznál senkinek szóval nézzük úgy mintha szívességet tennék neked. – szólt Andris, és tovább ütötte a lányt. Utoljára felnézett támadójára, és látta, hogy a fejét veszi célba. Könny szökött a szemébe, amit a következő pillanatban becsukott és úgy várta a vég hűvös csókját, várta a következő ütést, rúgást, de nem történt semmi. Felpillantott és látta, hogy valaki áll előtte. Egy fiú állt meg közte és Andris között.

- Te meg ki vagy? – kérdezte az ananászfejű.

- Az téged ne érdekeljen, mégis, hogy volt merszed bántani egy védtelen lányt?! – vonta kérdőre az idegen. A szemében ugyan az a tűz égett, mint ami nem rég Alexáéba. Magas, szálkás testalkatú fiú volt, mogyoró barna hajjal.

- Ne kapd fel ennyire a vizet, te is megkaphatod azt, amit ő! – mondta, és ütéshez készülődött. Ellenfele mosolyra húzta száját. Andris meglendítette kezét, de a fiú elkapta az öklét, és visszaütött vele. Andris a porban találta magát törött orral. Óvatosan letörölt a vért, ami folyt le az arcán.

- Ti meg mit bámultok?! ELKAPNI! – ordította. A többieknek se kellett több mind a négyen párduckánt vettették magukat rá. Ám az idegen gyorsabb volt. Kitért Máté ütése elől, majd elkapta a kezét és a fiút hozzávágta Ricsihez, aki a másik oldalról támadt rá, így mind ketten a földön végezték Andris mellett. Viktor lefoglalta a fiút, amíg Ricsi a háta mögé lopakodott. Olyanok voltak, mint a torreádor és a bika, ami támadni készül és várja mikor lengetik meg a piros anyagot, hogy rávethesse magát. Ricsi készült, hogy eltudjon rugaszkodni. Alexa látta ezt, és minden erejét összeszedve kigáncsolta ellenfelét. A fiú átfordult, és szembenézett Alexával. Viktor megindult, de a roham mind hiába volt, mivel az idegen játszi könnyedséggel felkapta és visszadobta a testvére mellé. Ricsi mind eközben feltápászkodott és utoljára mellkason rúgta a lányt, aki fájdalmában felordított, amikor eltalálták sérült bordáját. Majd újra a fiú felé fordult, és megindult, ám az ügyesen kigáncsolta, majd átvetette a válla felett egyenesen Ricsi ölében landolt. Andris gyorsan felmérte a helyzetet. Látta, hogy társaival elég csúnyán elbántak.

- Lelépünk! Gyerünk, keljetek fel, húzzunk innen! – ordította és gyorsan futásnak eredtek mind az öten. Az idegen fiú a földön fekvő Alexához fordult. A lány vonaglott a fájdalomtól.

- Jól elbántak veled annyi szent. Köszi, hogy kigáncsoltad azt a kis pondrót, róla meg is feledkeztem.

- Én köszönöm, hogy megmentettél.- nyöszörögte. Újabb adag vért köhögött fel. A fiú gondolkodás nélkül felkapta a lányt.

- Mond csak, merre laksz? Jaj de faragatlan vagyok, a nevem Ádám. – mondta kedvesen.

- A Tavasz utcában, a nyolcas szám alatt. Egyedül vagyok, a szüleim meghaltak. – motyogta, és átkulcsolta a fiú nyakát.

- Én Alexa vagyok, barátoknak Lexa.

- Rendben Lexa, de most ne nagyon beszélj, pihenj. Jól helyben hagytak annyi biztos – a lány nekidöntötte fejét Ádám mellkasának. Hallgatta a fiú ütemes szívverését. Halkan pihegett az út közben. A fiú aggódott miatta, még nem volt elég ereje a regenerálódáshoz, még nem változott teljesen át, inkább volt ember, mint farkas, ezért a sebe halálosak is lehetnek számára. Lepillantott a karjaiban heverő lányra. Orrából szivárgott a vér, szája széle berepedt, arca felső része kezdett bedagadni az ütésektől. Megszaporázta lépteit, minél előbb el kellett látni a sebeket, de legjobban a törött borda aggasztotta. Ha a szervezete gyorsabban dolgozta volna fel a vírust, 1-2 óra alatt begyógyulhatna, de így. Megérkeztek a házhoz. Ádám bevitte a lányt a szobájába, majd a lehető leggyengédebben az ágyra fektette. Alexa fájdalmasan felnyögött, ahogy a fekhelyére rakták, minden mozdulat kínszenvedés volt számára. A fiú felállt az dívány mellől és kifelé indult.

- Várj! Kérlek, ne menj el. – mondta, fejét lassan oldalra fordította. Szeme bedagadt, alig tudta nyitva tartani. Nem akart egyedül maradni, nem akarta,hogyha esetleg meghal, egyedül legyen.

- Ne félj, itt maradok, csak készítek egy kis vizet borogatáshoz. – azzal kiment a konyhába. Bekapcsolta a vízforralót, majd sorra kinyitotta a szekrényeket, hogy találjon egy edényt, és kamillateát. A forraló kattant egyet, jelezve, hogy teljesen felforrt. Belerakta az edénybe a kamillát, majd ráöntötte a vizet. Hagyta pár percig állni, közben keresett egy tiszta rongyot. Besétált a szobába és felcsapta a villanyt. Leguggolt az ágy mellé, és óvatosan kezdte letörölni a vért Alexa arcáról. Minden egyes mozdulatára nagyon figyelt, nem akart még nagyobb fájdalmat okozni a lánynak. Az orrából már nem folyt vér, de így is sokat vesztett belőle. A szája szélénél lévő repedés kezdett hegesedni. Kimosta a ruhát. A vizet vörös színűre festette Alexa vére. Összehajtotta a rongyot és a duzzanatra helyezte. Lassan felhajtotta a blúzt, hogy lássa az oldalát. Az egyik lengőbordája körül egy hatalmas lila folt volt. A törött csont nem ütötte át a bőrt szerencsére, viszont kárt tehetett a belső szerveiben. Visszaengedte a ruhadarabot, majd elhúzódott. Átcserélte a borogatást és kivitte a vizet. Amint visszatért a szobába, örömmel látta, hogy Lexa mélyen alszik. Lekapcsolta a lámpát, majd elbotorkált a szekrényhez, hogy elővegyen egy takarót, majd óvatosan ráterítette a lányra, ő meg leült a szobában lévő hintaszékre. Sokáig nézte az alvó Alexát. Csak egyszer, csak még egyszer találkozzam még egyszer azzal az öt kis pondróval, tuti, hogy nem lógnak meg előlem élve. Nem értem, mit csinálhatott ez a szerencsétlen pára, hogy így elbántak vele. Ráadásul, ha Csabához tartozik, ő mégis hol volt, amikor megtámadták? Egyszer biztos megtépem ezért azt az öt kölköt, mondhat majd Erik bármit!