Az óra hatkor keltette Alexát, jelezve, hogy megint elkezdődött a tanítás. A lány kelletlenül mormogott az vekker csörgésére, de végül kikelt az ágyból. Kómás állapotban elbattyogott az ablakhoz, hogy egy kis fényt eresszen be a szobába. Egy mélyről feltörő ásítás után a szekrényt választotta ki második áldozatául, hogy kivegye aznapi ruháját.10 másodperces tépelődés után úgy döntött az első kezébe akadó ruhát veszi fel, ami egy kék kockás ing és egy farmer lett.6:15. Alexa átvágtatott a fürdőszobába, hogy felkapkodja ruháit, és megszelídítse oroszlán sörényét. Öt percig tartó kemény küzdelem után a lány és hű fésűje térdre kényszerítették a makacs tincseket. A konyhában gyorsan bedobott egy szelet kenyeret a pirítóba, miközben visszacammogott a szobába krémszínű válltáskájáért. Halk pityegés ütötte meg a fülét, ami jelezte, hogy kész a reggeli. Kinyitotta a hűtőt, és öntött magának egy bögre tejet, majd egy üveg baracklekvárral kente meg a kenyeret. Miután megreggelizett elmosogatott maga után.7:5. A tanítás 7:25-kor kezdődik, úgyhogy még bőven volt ideje. Általában pont csöngetés előtt ment be a terembe. Elkezdte átellenőrizni a táskáját. Tolltartó, egy ellenőrző füzet, előre megrajzolva az órarend. Alexa gyorsan visszasietett a szobába egy könyvért, amit olvasni fog a suliba. Laura Arkanian - Holdezüst Vérarany. Vérfarkasokról és vámpírokról szóló könyv volt. A lány szerette az ilyen történeteket, mert attól, hogy nem léteztek ezek a lények, el tudta képzelni, milyen lenne velük az élet. Kiment a teraszra és felkapta cipőjét. Megfogta biciklijét, és az iskola felé vette az irányt. Gyorsan odaért, mivel nem volt messze az épület a házától. Nem a legjobban felszerelt iskola volt, annyi szent, és a tanári gárda is elég rossz volt, de el lehetett viselni,nem úgy, mint az osztályt. Bement a diákbejáraton, már senki se volt az udvaron. Belépett a folyosóra, és megállt a tavalyi osztályterem előtt. Elkezdett szédülni vele a világ, ahogy a kilincsért nyúlt, térde megrogyott, homlokán izzadság gyöngyözött. Alexa erőt vett magán, ezt az évet még ki kell bírnia! Lassan lenyomta a kilincset és bement. Amint becsukta maga mögött az ajtót, megszólalt a csengő jelezve, hogy elkezdődött a tanítás.3 lány és 5 fiú fordult egyszerre az ajtó felé, majd amilyen ugyanilyen gyorsan tovább folytatták a beszélgetést. Nem volt nagy osztály, de annál többnek érezte őket Alexa. Huh, ezt megúsztam, gondolta. Talán nem is lesz olyan zűrös ez az év. Elfoglalta helyét a középső padsorba, és elkezdett olvasni. Ilyenkor szinte semmi sem tudta kizökkenteni, jöhettek a marslakók, vagy tombolhatott hurrikán, csak ő és a könyv létezett. A hátsó sorokban a fiúk mozgolódni kezdtek. Nem nagyon különböztek egymástól, csak a magasságuk és hajszínük alapján lehetett őket megkülönböztetni. Szokásukhoz híven most is az utolsó két padon ültek kör alakban. Nyolcan voltak, mégis egy személy létezett csak. Andris volt a „vezetőjük” , őt utánozta mindenki. Nagyon magas gyerek volt, már csak az egója lehetett nagyobb nála. Az apja igen tehetős ember volt,így a kicsike egy szem fiának mindent megadott a feleségével együtt. Csoki barna haja és szeme volt. Nagy híve volt a páva stílusnak, ezért az összes fiúnak titulált lény is őt követte az osztályban. Andris jobb keze Robi volt, aki csak pár centivel lehetett alacsonyabb nála. Neki tejföl szőke haja volt és világoskék szeme, ami csak úgy világított kifelé az agyon szoláriumozott bőréből. Andris bal oldalán egy ikerpár foglalt helyet. Máté és Viktor. Ők alkották a legidegesítőbb párost. Mivel semmi különbség nem volt köztük Máté zöldre, míg Viktor kékre festette a haját, hogy könnyebben meg lehessen őket különböztetni. Gyakran a tanárok agyára mentek, de büntetést soha nem kaptak. Velük szemben Ricsi foglalt helyet. Neki fekete haja volt és szürke szeme. A többiek márvány sima bőrével ellentétbe neki pattanások tarkított arcát, nyakában, meg egy akkora kereszt kapott helyet, amit még a templom is megirigyelt volna. A lányok nem voltak ennyire zűrösek. Zsuzsa ült az ablak felöli padnál, és éppen a legújabb divatot magyarázta Tündének és Vandának. Vörös, göndör haját egy határozott mozdulattal utasította a háta mögé. Világos bőrét pár szeplő tarkította. Tündének nem volt teljesen göndör haja, inkább csak hullámos, de nagyon hosszú. Alexa gyakran gondolkodott rajta, hogy mennyire hasonlít egy fekete vízesésre. Nagyon szerette a fülbevalókat, ezért gyakran vett fel egészen nagy darabokat, amik általában a vállát súrolták. Mellette Vanda elkezdte mesélni nyári élményeit. Ő az a fajta szőke lány volt, aki tényleg szőke volt. Ő volt a legmagasabb lány a suliban, bár az IQ-ja a legalacsonyabb talán még a városban is. Vandának nagyon jó alakja volt, és ezért gyakran vett fel bikinire hasonlító ruhadarabokat, hogy az emberek minél jobban szemügyre vehessék a tökéletes testét. Hátulról az egyik pad recsegve mondott köszönetet, amiért a fiúk leszálltak róla. Lassan elindultak Alexa felé.

- Lám – lám - lám, visszajött a kis árvácska-szólt oda Andris, majd rátehénkedett az asztalra, csatlósai meg a háta mögül vigyorogva figyelték az eseményeket. Alexa összerezzent a hang hallatára, de nem nézett fel a könyvből. Hát még mindig nincs vége? Miért nem hagynak békén?

- Mi lett? Talán nem akarsz velem és a srácokkal beszélni?- folytatta. Nem szokásom ecsetfejű emberekkel beszélni morogta magában.

-  Hagyd, a szülei még erre se voltak képesek megtanítani-szólt oda Ricsi. A fiúk hangosan felnevettek.  Na, jó. Ebből elé! Engem lehet, de a szüleimet senki se vegye a szájára! Fortyogott magában. Lassan letette a könyvet, így az arca láthatóvá vált. Szeme csak úgy szikrázott a dühtől. Andris gúnyos mosolyra hízta a száját, míg csatlósai a háta mögé bújtak. Alexa lassan felállt nem volt sokkal kisebb, mint „ellenfele”.Már éppen nyitotta a száját, de akkor betoppant Dóra, az osztályfőnök. A fiúk gyorsan a helyükre mentek, Zsuzsa, Tünde és Vanda abbahagyták a csacsogást. A lány eltette a könyvet, és kikészítette a füzetét, közben hálát adott Istennek, hogy bejött a tanár.

- Sziasztok gyerekek! - szólt oda barátságosan. Dóra, a magyartanárnő, fiatal volt, és nagyon rugalmas, a legtöbb diák szerette. Magas és vékony volt. Fekete haja a válláig ért, ennél hosszabbra nem hagyta nőni.

- Remélem jól telt a nyaratok. Mivel már végzősök vagytok idén elég kemény évetek lesz, viszont megfogyatkoznak az órák. Akkor hát füzetet elő és már diktálom is, hogy minél kevesebbet tartsalak itt titeket.

 Nem sok minden változott, csak most minden nap 6 óra volt megtartva,nem 7. Az első héten soha sem kell vinni cuccokat, ilyenkor a diákok újra összeszoknak a tanárokkal és a suliba járás fogalmával.

-Ó, mielőtt még elmennétek, köszöntsük fel együtt Alexát,aki ma tölti 18-ik szülinapját! Boldog szülinapot Alexa! - mondta lelkesen a tanár.

 - Köszönöm szépen - motyogta, majd kiviharzott a teremből.

Sok diák hagyta el vele együtt az épületet. Nagy volt a hangzavar, miközben tolongtak ki az ajtón. A kerékpárjához igyekvő Alexa rutinos mozdulatokkal jutott át a tömegen, és egy laza mozdulattal távolította el a zárat. Gyorsan felpattant a járműre és villámsebességgel az otthona felé száguldott. Minél gyorsabban el akarta hagyni az iskolát, hogy minél kevesebbet keljen a fiúkat látnia. Amint bekanyarodott az utcába a ház előtt észrevette az ismerős sötétkék BMW-t. Betolta biciklijét a kapun és a falnak támasztotta. Komótosan felsétált a lépcsőn. Benyitott a terasz ajtaján. Köszönésre nyitotta száját, de nem jött ki hang rajta, mert egy adag konfetti robbant az arcába.

-BOLDOG SZÜLINAPOT LEXA! – kiabálta egy alacsony nő. Egyik kezében egy kis csoki tortát tartott, másikban pedig egy konfetti ágyú volt.

- Köszi szépen Szofi. – mondta Alexa mosolyogva, miközben színes papírdarabokat halászott ki a hajából.

- Látom fodrásznál voltál, jól áll a rövid haj- csacsogta, ás az utolsó papírt is eltávolította magáról.

- Örülök, hogy tetszik. Mivel most már nagykorú vagy, nem kell többet ellenőriznem téged. Gyere, már megterítettem asztalt, én magam sütöttem, tudom, hogy a csokis a kedvenced. Remélem nem baj, hogy nem raktam a tejszínre meggyet. Először erdei gyümölcsöset akartam, de ugye már nem lehet kapni epret. Hoztam még pár darab al-

-Szofi vegyél már levegőt! – mondta a lány nevetve. Örök talány marad, hogy az árvaház egyik dolgozója,hogy tud ennyi ideig levegő nélkül beszélni.

- Oké. Hoztam pár darab almát, tudom, hogy szereted. Milyen újra az iskolapadban ülni?

- Hát nem vártam, de most inkább együnk, nagyon jól néz ki ez a torta- majd elkezdte felvágni. Először a nőnek, majd magának rakott a táljára egy szeletet. Csöndben elfogyasztották az ételt, majd Alexa leszedte az asztalt és elmosogatott.

- Ma behoztak egy kisfiút, alig három éves szegény. A szülei repülőgépe lezuhant, amíg ő egy barátjánál volt. - mesélte.

- Szegény. Nem lehet könnyű neki. Teát?

- Lehet.

Letelepedtek a kanapéra egy-egy bögrével a kezükbe. Egy ideig beszélgettek, majd Szofi háromkor elment. Alexa nézte egy kicsit a TV-t, közben egy almát rágcsált. Négykor kikapcsolta a készüléket, megnyújtóztatta lábát, és bement a szobájába.  Elsétált a szekrényhez, majd kihalászta a futónadrágját, és pántos pólót. Gyorsan átöltözött, felvette az mp3 lejátszóját az asztalról. Kiment a teraszra és felvette a futócipőjét, és elsétált a töltésig. Amint odaért bemelegített kicsit és útnak indult. A szél lágyan simogatta arcát, a Nap sugarai táncot jártak barna haján. Odaért az ösvényhez, ahol nemrég sátorozott. Lement az útra. Kikapcsolta a lejátszóját és innen már a madarak dalát hallgatta. Lassan kocogott, közben mélyeket szippantott a levegőből. Hirtelen észrevett valamit messze előtte az úton. Megállt, majd lassan, hogy ne csapjon zajt elindult előre. Egy szarvas volt az ösvényen, mellette egy őz, aki mögül előugrott a gidája. Csodálattal nézte ezeket a lényeket. Egykor övék volt az egész föld, ami itt volt, most meg ebben az erdőnek nem nevezhető területen kell élniük. Egy szarka röppent ki a bokorból, és átszállt a közeli fára, ahol a fészke volt. A szarvas erre felkapta fejét. Észrevette a lányt, de nem mozdult.  Agancsai között helyezkedett el a Nap. Méltóságteljesen tartotta fejét, izmai megfeszültek, ugrásra készen figyelt. Bársonyos szőre ragyogott a fényben. Hirtelen ugrott egyet és bevetette magát a közeli bozótosba. Az őz és gidája követték, majd pár másodperc múlva eltűntek. Alexa még ott állt pár másodpercig és nézte a helyet, ahol az állatok álltak, majd folytatta útját. Valahol a bozótba egy fácán hallatta hangját. Az úton megint feltűnt egy állat, de ez nem egy szarvas volt. Talán egy róka, vagy aranysakál lehetett, de ilyen messziről nem tudta jól kivenni. Közelebb ment. Egyre jobban kezdtek körvonalazódni az állat vonásai. Nem róka volt, de nem is sakál. Ez a valami annál sokkal nagyobb volt. Még egy kicsit közelített, mát tudta mi az, de nem akarta elhinni. Hirtelen megállt. Lélegzete elakadt. Az lehetetlen. 20 méterrel előtte egy hatalmas szürke farkas. Magassága elérhette az 1 métert is. Biztos csak képzelődöm. Erre felé nem honos a farkas mondogatta magában. A lába a földbegyökerezett, csak nézte az állat aranybarna szemét. Egyszer csak megindult a farkas. Egy szempillantás alatt ott volt. Alexa már csak annyit érzékelt a történésekből, hogy a földre került, és a világ kezdett elsötétedni előtte. Mikor kinyitotta szemét, otthon találta magát az ágyában. Huh, csak álom volt, az egészet álmodtam mondogatta. Ám amikor lehúzta magáról a takarót észrevett a jobb kezén egy adag fáslit. Megrémült. Elkezdte kibontani a kötést. Amikor már csak egy réteg volt lassabban tekerte le. És amikor lejött az egész meglátta. Egy harapásnyom volt a jobb alkarján. Mégsem álom volt.