A tücskök halkan ciripeltek miközben Alexa a sátrában feküdt. A szél csendesen mozgatta sátrának oldalát. Fent a holdat egy felhő takarta el, de a csillagok szüntelenül ragyogtak,mint megannyi parányi ékkő. Szép, tiszta éjszaka volt. Sok csillagkép látszott. Alexa rögtön ki tudott venni kettőt,a Kis-Göncölt és a Nagy -Göncölt,de mielőtt még tovább keresgélhetett volna, ásítás hagyta el a száját. Elővette a telefonját.11:26 -A Ideje lesz aludni - mondta, s elkezdte kicipzározni a sátor ajtaját. Amint elhelyezkedett a hálózsákban, szinte rögtön el is nyomta az álom. „Egy autó. Három utas. Két szülő és egy lány. Egy másik autó szemben velük a sávon. Nem bírnak kerülni. Ütközés. Lángok. Vér. Sziréna. Tompa fények. Fehér falak. Gépek és kapcsolók. Egy Orvos. -A lányt meg tudtuk menteni, de a szüleit nem.” -NEEEEEE! -A Csak egy álom, csak egy rossz álom volt megint. – mondta. Felült, s átkulcsolta a térdét. Ahogy ott ült egyedül a sötétben, minden elcsendesedett, az egész erdő üressé vált. Egy kuvik valahol a közelbe most kezdett ébredezni. Megmozgatta szárnyait, közben társát hívogatta. Egy könnycsepp gördült le a lány arcán, amit egy másik, majd még több követett. A légzése szaggatottá vált, mellkasa egyenetlenül emelkedett és süllyedt. Forró, sós könnyek gördültek le arcán. Augusztus 30-a. Négy évvel a baleset után mindig ezen a napon visszatért az álom. A könnyek melyek eláztatták a lány barna tincsit kezdtek megszűnni. A légzése újra egyenletes lett. Kisimította nedves haját arcából, és visszamászott a takaró alá. Az erdő neszei gyorsan mély álomba szenderítették Alexát. Reggel kicsit nyúzottan ébredt. Másnap iskola. Előkotorászta a fésűjét és lassan elkezdte kigubancolni lapockájáig érő haját. Miután kellőképpen felébredt összepakolta a hálózsákját és a takaróját, majd kiment egy kicsit. Egy szarka ült a fölötte lévő fán. Mélyeket szívott a friss reggeli levegőből. Tüdeje kitágult, majd újra elernyedt. Az erdő illata kellemes volt, mint mindig. Fák, bokrok, félig elkorhadt levelek és a Tisza illata, ami pár száz méterre csendben folydogált. Hatalmas akácok és nyírek hajoltak fölé, mintha védelmezni akarnák valamitől. Sűrű cserjék szegélyezte földút haladt a sátra mögött. Madarak százai kezdték el reggeli szokásaikat. Egy feketerigó énekelte dalát, nem messze verebek fürödtek a porban megszabadítva magukat ezzel a bogaraktól. A sirályok a folyó fölött kezdtek vitorlázni. Nem messze a Tisza egy holt ágánál gémek szálltak fel, valami megriasztotta őket. Méhek zümmögtek egy közeli vadrózsa bokron. Picinke mókusok ugráltak le a hatalmas tölgyről, ami legalább 50 éves volt. Lent a fűben egerek játszadoztak. Az ember azt hinné az erdő unalmas és semmi nem történik benne,de nagyon is él. Egy kicsinyke félelem lett úrrá rajta, úgy érezte, mintha valaki figyelné, de nem törődött vele. Kis ideig csak állt, és hagyta, hogy a szél játszadozzon gesztenyebarna tincseivel. Megnyújtóztatta elgémberedett végtagjait, és kezdte elbontani a sátrát. Fél órával később útra készen cammogott el a kerékpárjához, majd hazafelé vette az irányt. Mielőtt elindult, egy halk neszre lett figyelmes. A hang irányába fordította fejét. Egy bokor gyanúsan megmozdult, majd utána több is, mire pár másodperccel később ugyan olyan nyugodt volt minden. Biztos egy őz volt, gondolta, s feltolta a töltésen megpakolt biciklijét, majd elkezdett tekerni. Nem sietett. Szerette az erdő nyugalmát. Nem voltak hangoskodó szomszédok és idegesítő autók, amik zavarhatták volna. A nap most jött fel. Sugarai rávetültek arcára, ami buzgón szívta be a meleget. Az egész lányt körülvette valami földöntúli ragyogás. Lekanyarodott a töltésről a főútra. Most nem száguldoztak rajta autók, ő volt az egyetlen lény, aki már fent volt. Az utcán színes házak mellett vitte útja, amiknek ablakaiból most nem szűrődött ki fény. Felkanyarodott a lejtőn. Csukott szemmel is hazatalált volna. A szülei, még amikor kicsi volt, már akkor leszögezték a végrendeletükbe, hogy ne rakják árvaházba. Egy nő a gyámhivatalból kétnaponta meglátogatta, hogy minden rendben van –e vele. A kapu nyikorogva kinyílt, ahogy Alexa elhúzta a reteszt. Betolta a kerékpárt, nekitámasztotta a szürke falnak, és elkezdte lepakolni a cuccait. A terasz felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót, és belépet a tágas konyhába, ami össze volt kötve az ebédlővel. Elhaladt a bambusz szekrények előtt, majd benyitott a szobába. Nagy, tágas helyiség volt,3 fal mandula színű, az ablakoknál sás és bambuszhatású laminát padló. A tévé melletti sarokszekrénybe rakta be a sátrat és a hálózsákot. Visszafelé szétnézett a szobába. Az ablak melletti fal előtt egy számítógép asztal, rajta egy nagyobb rádió, majd az íróasztala következett, amin megannyi kép volt a szüleivel. Egy szekrénysor, majd a másik fal előtt a TV asztal, aminek polcain rengeteg könyv foglalt helyet. Ez után egy falra szerelt tartó, amin az íja foglalt helyet,10 darab nyílvesszővel. Levette a fa eszközt. Végigsimította, majd felaljazta. A karok visszahajoltak az ideg megfeszült. Tökéletes munka volt, Nagy Imre, Hun. Pontosan lehetett vele lőni.36 fontos, nem túl erős, de nagyon jó szolgálatot tett,mikor a lány még járt íjászatra. Visszatette a helyére. A nap rásütött, megannyi érem kezdett csillogni. Legtöbbjük arany volt rangosabb versenyekről. Szülei halála óta Alexa nem ment edzésekre, és nem is lőtt vele. Az ajtó után jött az ő ágy, ami felett további két könyvespolc volt, roskadásig megrakva különböző regényekkel. Levette kedvenc könyvét, A hobbit-ot és elkezdte lapozgatni .A lapok halkan sercegtek a lány ujjai között. Hat óra volt. Alexa lerakta a könyvet, és elkezdte elrakni füzeteit. Másnap iskola. Elment a szekrényhez és elővette a pizsamáját. Kiment az ajtón majd a szembe lévőn bement. Egy kicsi fürdőszobába toppant be. A mosógépre rakta a ruhát, és szembenézett a tükörképével. Egy kicsi asztalka volt a tükör mellett, ami után egy sarokkád volt, szemben pedig egy törölközőszárító kapott helyet. A mosógép mellett volt egy angol WC az ajtó mellett meg a tuskabin helyezkedett el. Alexa vett egy gyors zuhanyt és ment is az ágyba. Tudta, hogy holnap nehéz napja lesz. Egy új iskolaév, és régi osztálytársak.