8. fejezet

A fiú mosolyogva a lányhoz lépet, majd felnézett rá.

- Nem akarnál te is emberi alakban beszélni velem? Kisüti a szemem a nap. – hunyorgott fel rá.

- Így már jobb? – kérdezte a lány emberként.

- Sokkal – mosolygott.

- Szóval te leszel a tanárom?

- Mondhatjuk úgy is.

- Rendben, akkor mesélj.

- Figyelj, az öt elemet, mint az előbb mondta, csak mi ketten tudjuk irányítani. Régen volt még egy farkas, aki parancsolni tudott. Sok fejtörést okozott a vámpíroknak, erejével sikerült a hat fő vámpírból kettőt elpusztítani így már csak négyen maradtak, de annál erősebbek. Most biztos azon töröd a fejed, hogy akkor hol van az a bizonyos farkas. Megölték. Elfogták a párját, és lemészárolták a falkáját. Tudta, hogy van más lehetőség, de nem tudta volna elviselni még a gondolatát se, hogy a szerelme nélkül éljen, ezért inkább levetette magát egy szikláról, ám ereje nem veszett el. Bennünk éledt újjá ez az erő. Senki nem tudja, miért éppen mi, vagy, hogy miért szakadt ketté. Ez örök rejtély marad számunkra. Az öt elemet alkotja a fa, vagyis a növények, a föld, a víz, a szél és a tűz. Mindegyik más, máshogy kell bánni velük. A fa, vagyis a természet alapból segít nekünk, mert a farkas, ami bennünk lakozik is a része. A föld, sosem siet, mindig vár, a vízzel nagyon gyengéden kell bánni, a szél igen különös, nagyon tisztelettudóan kell bánni vele, de a tűz. Egy nagyon de nagyon makacs elem, nehéz rávenni, hogy segítsen nekünk, de ha egyszer megbékél, akkor igen jó hasznát tudjuk venni.

- Érdekes történet. – válaszolta a gondolataiba merülve.

- De még mennyire, hogy az! – nevetett fel Ádám. – mit szólnál, ha megmutatnád mit tudsz, hm?

- Kösz, kihagynám, eleget verekedtem a tegnapi nap során! – tiltakozott hevesen.

- Te tudod, gyere! Mutatok valamit!

- Hé! – kiáltott, amint a fiú megragadta a kezét, és magával rántotta. Futottak az erdőben, a bokrok, és a fák ágai elhajoltak előlük. Amint mentek, egyszer csak lefékeztek egy kiszáradt fánál. Ádám elengedte Lexa karját, és odament a holt növényhez. Kezét rátette a kéregre. A fa halkan megnyikordult, zöld hajtások jelentek meg az ágak végén, melyek lassan zöld levelekké fejlődtek. A törzs megcsavarodott, majd megnyúlt, sok kis hajtás nőtt ki, míg végül az egész lombkorona zöldbe borult. A lány elképedve bámulta a növényt.

- Látod? Erről beszéltem, meg még sok másról. – lépett hozzá. – Mesélj, eddig mit sikerült megtanulnod?

- Nem olyan sokat. A történelem megvolt, meg az anatómia is.

- Hát az tényleg nem sok. Bőven lesz még mit bepótolnunk. Rendben, vedd fel a másik alakod. A feladat a következő. Én itt leülök, te elmész, és valamennyivel arrébb, és úgy kell idejönnöd hozzám, hogy én ne halljalak meg. Értve? Pompás, akkor várlak.  – mondta, majd farkas alakban leült a fa tövébe, háttal a lánynak. Alexa nagyjából száz méterrel ment arrébb, és onnan indult el. Lassan mozgott, minden lépést előre kitervelt.

- Ez neked osonás?! Még egy süket is meghalja!Újra!  - Lexa megint próbálkozott.

- Nem jó! Mindig figyeld meg, merről fúj a szél! – – egész délután próbálkozott, lassanként egyre közelebb jutott a fiúhoz. A nap már majdnem lement. Utolsó esély! mondogatta magában. Lassan ment, nagyon lassan. A bokrok kitűnően takarták, majd amikor egyikhez, másikhoz hozzáért volna, az ok hangtalanul elhajlottak előle. Már csak pár méter választotta el őket egymástól. Alexa rákészült. Koncentrált, majd ugrott!

- Vigyázz! – kiáltotta még a levegőbe, de már későn. Lexa tökéletesen landolt…..Ádámon.

- Nagyon jó, kivéve a landolást. – közölte, miközben felállt, és megrázta magát.

- Bocsika.

- El van nézve. Mára elég volt. Szerintem menjünk aludni. – Alexa lefeküdt egy odvas fa alá, míg a fiú azt választotta ki, amit újjá élesztett. A lány amint elhelyezkedett, szinte rögtön el is aludt. Reggel, még a Nap előtt felkelt, de tanára még nagyban szunyókált. Megnyújtóztatta lábait, majd halkan kiosont az erdőből. Nyúl szagot érzett a patak felől. Odaérve meglapolt a fűben. Négy állatot látott. Lassan egyre közelebb kúszott hangtalanul. Megállt. Becserkészte áldozatát. Ugrott, és két nyulat egyből le is tepert, míg a másik kettő gyorsan eliszkolt. A Nap első sugarai kezdték megvilágítani a földet. Lassan visszabaktatott, két állattal a kezébe. Odaért a fához, ám Ádám még mindig aludt. Letette az egyik nyulat az orra elé, majd ő elkezdte megenni a sajátját. Félredobta a csontkupacot, ami kisebb csörömpöléssel az egyik fa tövében landolt.

- Huáááh! Miért kell hajnalok hajnalán zajongani? Ó nyuszi! Megehetem?

- Nem, azért vadásztam le neked, hogy csak nézzed. – alig, hogy befejezte a mondatot már csak fehér csontokat látott maga előtt.

- Rendben kezdhetjük is a mai tanulást. Ma megtanulod majd, hogyan kell bánni az erdővel. Gyere, keressünk egy száraz növényt, vagy valamit. Á ez tökéletes! Most jól figyelj. Összpontosíts, koncentrálj erősen a növényre. Ürítsd ki a fejed, ne gondolj másra, csak rá. Gondold el mit szeretnél tenni vele. – Alexa letérdelt a bokor mellé, két kezét óvatosan rátette egy ágra. Becsukta a szemét, fejében megjelent egy zöldellő cserje. Minden idegszálával erre az egy képre figyelt. Virág illatot érzett. Lassan felemelte az egyik, majd a másik szemhéját is. Gyönyörű csipkebokor állt előtte.

- Gyorsan tanulsz. Az jó jel. Rendben, akkor most ha már meg tudod gyógyítani az erdőt, megtanuljuk, hogyan használhatod fel, mint fegyvert. Én kezdek, neked csak annyi lesz a dolgod, hogy kitérj a támadás elől. – a lánynak válaszolni sem maradt ideje, mert egy ág suhant el közvetlenül a feje felett, majd egy másik nyúlt, hogy elkaphassa a lábát. Gyorsan elugrott, ám megbotlott egy gyökérben. Arrébb gurult egy inda elől, majd felállt, ám ekkor hátulról körbetekeredett rajta egy igen vastag szál borostyán. Gúzsba lett kötve.

- Feladom. – jelentette ki. A szorítás gyengült, majd a növény visszatekeredett a szomszédos fára.

- Jól bírtad. Most te támadsz engem!

- Mi? De mégis hogyan?

- Egyszerű. Kérd meg az erdőt, hogy segítsen, majd gondold el, mit, és hogyan szeretnél irányítani, felhasználni. – bólintott. Kérlek szépen, segíts nekem, segíts rajtam! Fohászkodott. Meglesz, amit kívánsz ifjú farkas. Hallatszott egy elfojtott hang a fejébe. Szemei felizzottak.  Ránézett egy ágra, ami megmozdult, majd a fiú felé nyúlt, de az ügyesen elugrott előle, ekkor azonban balról egy tüskés inda csavarodott a lábára, ám karmaival könnyedén elvágta. Alexa most két oldalról indított támadást. A farkas még időben elrugaszkodott, ám túlságosan közel egy fához. A lány taktikát váltott.

- Hé! Az orrom! – dörzsölte meg mancsával az eltalált testrészt, és hátát a törzsnek támasztotta. Végzetes hibát vétett ekkor. Négy ág hajlott meg, majd a négy végtagját a fához szögezte. Ekkor megindult egy csapat inda és óvatosan simogatni kezdték az oldalát.

- Neee, ezt neee! Csiklandós vagyok! Hagyd abba! Feladom, feladom! – kiáltozott, miközben nevetés tört ki belőle. Alexa engedett a kérésének, majd ő is nagy hahotázásba kezdett.

- Ez szabálytalan volt!

- Nem igaz! Biztosan tudod, hogy háborúban és szerelemben mindent szabad!

- Igazad van, de ez nem volt egyik se.

- Vegyük egy lekicsinyített háborúnak.

- Jó, legyen! Van kedved eljönni velem egy helyre? Addig is tanulhatsz.

- Szívesen!

- Az veszít, aki utolsónak ér az átjáróhoz! – kiáltotta, és már neki is iramodott. Lexa egy pillanatig csak nézte, majd kapcsolt és ő is futásnak eredt. Két perc múlva már látta is a hegyet, és a hegy lábánál a vigyorgó fiút.

- Na ez nem volt szabályos. – Ádám mosolyogva vállat vont, majd elkezdett felfelé menni. A lány követte, majd a másik oldalon két ugrással már a földön is termett.

- Amúgy mi ez a hely? – kérdezte

- Tudod Kiarának volt egy húga, ám ő nem farkas volt, hanem boszorkány. Ő alkotta meg ezt a területet, amikor a szüleiket megölték. – Alxána szíve kihagyott egy ütemet.

- Mégis hogyan történt ez?

- Az én és a te falkád már egy ideje nagyon jóban vannak. Ez az eset akkor történt, amikor az én csapatomat megtámadták, és Csabáék jöttek segíteni, ám akkor még Kiara szülei vezették a falkát. Ők életüket vesztették, ahogy Erik párja is.

- Értem. – pár percig némán haladtak egymás mellett. Pár perc elteltével különös szag csapta meg a lány orrát.

- Démonok. – suttogta undorral a fiú. - Maradj itt, előre megyek felderíteni a terepet. -A lány bólintott. Állt és fülelt. Egy róka bújt elő a bokorból, de Alexa mégsem érezte annak. Az állat egyre közelebb ment, majd egyszer csak alakot váltott. Egy különös lény vetette magát Lexára. Olyan csápjai voltak, mint egy polipnak, viszont teste egy kutyáéhoz hasonlított, hátából a delfinekéhez hasonló úszó meredt az égnek. Agyarait csattogtatta a lány feje körül, ám ő egy laza mozdulattal kitekerte a nyakát. A tetem a földre hullott, majd porrávált. Futásnak eredt, arra amerre a fiú ment. Bevett egy éles kanyart, majd megállt. Meglátta Ádámot, amint három szörnnyel verekszik éppen, de a bozótosból még egy készült rárontani. Tudta mit kell tennie. Nekifutott, majd elrugaszkodott a talajtól. Amíg a levegőben volt érezte, amint csontja vándorolnak a testében. Pontosan a griff szerű élőlény, és a fiú között landolt. Nem vérfarkas alakjában volt ott, mint az előbb, medveméretű farkas vicsorgott a vele szembe lévő szörnyre. Horgas csőrével felé kapott, ám Alexa hátraugrott, majd álkapcsát csattogtatva rávetette magát a hátára, és fogit a tollas nyakba mélyesztette. A griff egyik karmos lábát Lexa oldalába mélyesztette, aki ekkor elengedte a nyakát. Hófehér szőrét lassan vörösre festette a vér. Újra támadásba lendült, de most ellenfele is résen volt, így elhajolt, mielőtt megragadhatták volna a nyakát. A vérfarkas alakot harcba szoktuk használni, emlékezett vissza Detti szavaira, így ismét átváltozott. Két izmos karjával elkapta az állatot, majd megpörgette, és az egyik fához vágta, odaugrott mellé, és átharapta a torkát. Majd a fiúhoz fordult, akinek már sikerült egyet legyűrni, ekkor hátulról odaosont, és egy jól irányzott rúgással sikeresen eltörte a szörny gerincét, míg Ádámnak sikerült megfojtania a másik lényt.

- Jól vagy? -  Kérdezte a sebesült lánytól.

- Igen, nem vészes. Mik voltak ezek?

- Ezek? A vámpírok szolgái. Ezek szerencsére csak dzsinnek voltak. Négy fő rendjük van a démonoknak : a koboldok, a dzsinnek, az afriták és a maridok.

- Értem, mit akartak tőlünk?

- Csak tippelni tudok, de szerintem csak meg akartak félemlíteni. Amúgy jól láttam, hogy egy rendes farkas alakját vetted fel?

- Igen, azt hiszem.

- Ejjha! Te aztán még gyorsabban fejlődsz, mint vártam. Nekem három hónapomba tellett, hogy domináns rangot érjek el, neked ez meg sikerült három nap alatt. Elismerésem ifjú hölgy.

- Ugyan, ne hölgyezz, nem vagyok annyira öreg.

- A hölgyet nem feltétlenül idősebbekre szokták mondani, de ha szabad kérdeznem, hány éves is vagy?

- Most töltöttem nemrég a 18- at, te?

- Én 19 múltam. Legalább a korunk egyforma!

- Igen, de nem kéne menni valamerre? Nem hinném, hogy nagyon biztonságos itt, az út közepén.

- Addig nem megyünk sehova, még be nem gyógyul a sebed. Ahogy elnézem egy fél óra, és nyoma sem marad, de azért jobb lenne inkább bemenni a bozótba.

- Helyeslem az ötletet.