-Engem nem lehet legyőzni! Nem hiába vagyok én a vezér.

- Ne szállj el úgy magadtól, csak egy orrhossznyival nyertél!

- Kiara, mit számít egy centi vagy egy méter? Ha nyerek, akkor nyerek. – farkasszemet néztek egymással, amikor hirtelen a csapat másik öt tagja is megérkezet.

- NYERTEM!!!!- kiáltották. Mind egyszerre kezdtek beszélni, és próbálták meggyőzni a másikat arról, hogy nem az illető ért be először.

- Nyugi, mindenki higgadjon le. – próbálta elcsitítani a vitát Kiara, de a hangját elnyelte a veszekedés zaja.

- Khmkhmkhm! – köszörülte meg a torkát Csaba, mire mindenki elhallgatott, és rá figyelt. – Rendben van. Ki akar először bemenni és választani?

- Én! – kiáltott Ádám.

- Mit te?! – háborodott fel Alexa. – Én a falka tagja vagyok, nekem kell előbb mennem!

- Az lehet Lexa, de én régebb óta vagyok itt és idősebb is vagyok. – jegyezte meg Barabás.

- Igazad van édes, de én nő vagyok, szóval engem illet az elsőbbség! – szólt Detti.

- Nos, amíg ti itt veszekedtek én addig választok ruhát. – vetette oda Auróra és belibbent az ajtón, mire a többiek szomorúan sóhajtottak és várták mikor léphetnek be. A lány nem sokkal később kilépett az ajtón. Barna télikabátot viselt, melynek kapucniját szürke szőrme keretezte. Norvégmintás leggingset viselt és egy fekete bakancsot. Haját kontyba fogta és egy fekete fülvédőt rakott a fejére.

- Na? – kérdezte a fordult a többiekhez, és lassan körbefordult. – Milyen?

- Nagyon….. télies. – szólt Barabás. Detti oldalba bökte.

- Azt akarta mondani, hogy elragadóan nézel ki, és meg se tudnak különböztetni. – javította ki a párját.

- De én… - próbált belekezdeni a férfi, de a nő rögtön a lábára lépett és beléfojtotta a szót. Auróra a többiek közé sétált.

- Következő?- kérdezte Csaba. A maradék négy farkas egyszerre vetette magát az ajtóra, de Barabásnak sikerült elsőnek becsusszanni rajta. Egy barna szövetnadrágba lépett ki, szintén barna farmerba és bőrcipőbe.  Alexa és Ádám előre engedték Dettit. Krémszínű kabátot vett magára, aminek derekát egy öv helyezkedett el és egy farmerhatású leggingset. Kabátjához hasonló színű magas szárú csizmát öltött a lábára, fején egy bojtos sapka kapott helyett mely alól kikandikált pár rakoncátlan tincse. Barabás csak nézte őt. Párja lassan elé sétált. A férfi a sapkája alá tűrte a haját. Egymásra mosolyogtak, szemükben a szerelem kialhatatlan szikrája táncolt, majd Barabás apró csókot lehelt a nő ajkára. Auróra egyből hátat fordított a szerelmes párocskának.

- A kész párok menjenek az átjáróhoz. Te is Auróra, mi majd megyünk utánatok. – utasította a többieket az alfa. – Következő.

- ÉÉÉN!- visította egyszerre Ádám és Alexa, majd egyszerre ugrottak előre.  Ádám cselhez folyamodott. Egy kósza kis gyökér rátekeredett lány hátsó mancsára, és Lexa csak a fiú poros nyomát szagolhatta. Mögötte Kiara és Csaba halkan kuncogott. Alexa morogva kiszabadította magát majd lefeküdt az ajtó elé keresztbe és úgy várt, hogy a fiú kifáradjon.  Nyílt az ajtó. Ádám kilépett az ajtó, de egyből el is vágódott az ott fekvő farkasban. Az alfapár alig bírta visszafojtani a nevetés. A fiú vádlón rájuk nézett, mire mindketten hangos hahotázásba kezdtek Alexával együtt. A fiú „sértődötten” felállt, majd leporolta barna bőrkabátját, és a kék farmerját, majd csípőre tette a kezét majd egyik kezét maga mellett lengetve elindult, mintha csak modell lenne a kifutó közepén. Jobbra- ballra riszálta magát. Amikor elért a kifutója végét kezét maga mellett lengetve fordult egyet jobbra és ballra is majd felemelte pilóta fazonú napszemüvegét a szeméről és egy tízkarátos mosolyt villantott Csabáékra , majd visszaindult a ház felé, de mielőtt megállt volna még visszatekintett a válla felett. Alexa próbált felállni, de a nevetés nem engedte négy mancsra állni, de öt perc múlva erőt vett magán és bekecmergett a házba. Nem sokkal később az ajtó résnyire nyílt.

- Hol marad az ujjongás?- kérdezte a többieket a lány. A többiek mind lelkes ujjongásba kezdtek, mire az ajtó teljesen kitárult és Alexa kilépett rajta. Szürke bundás bokacsizmát viselt és fekete testhez simuló farmert. Egy szürke ballonkabátot vett fel, kiengedett haja fölött egy szintén szürke franciasapka volt. Ádám elégedett füttyentett.

- Ejjha kislány, nem nézel ki rosszul.

- Jó ízlésed van Alexa. – dicsérte meg Kiara.

- Nos amíg ti beszéltek én addig beszambázok és elveszem a maradék cuccok egyikét. – lépett arrébb Csaba.

 - A csirkefogó mindenit! Megelőzött!- bosszankodott a nő- De ti mégis mit álltok még itt? Gyerünk! Ott találkozunk.

- Igenis asszonyom! – vágta magát vigyázba magát a két ifjonc, majd a tisztelgés után elkezdtek futni.

- Én érek oda előbb!

- Azt csak hiszed Lexa!

- Nem csak hiszem, hanem tudom is!

- Ne bízd el magad annyira! Ne feledd, hogy velem versenyzel!

- És már párszázszor megvertelek! – kiáltott át a válla felett a lány.

- Te csak azt hiszed! Végig hagytalak nyerni!

- Bla bla bla.

- Nekem nem motyogj itt össze-vissza!

-  Várj! Szóltál valamit? Bocsi nem hallottam, talán azért mert túl gyorsan megyek hozzád képest! – Ádám morogva gyorsított a tempóján. Már látták maguk előtt a sziklacsúcsot, és kezdtek kirajzolódni a többiek körvonalai is. Alexa radarja jelzett. Félreugrott, nem sokkal később egy gyökér csapódott mellette a földbe.

- Csaló!- szólt a fiúhoz, de az szóra se méltatta.

- Alexa! Lassítsatok! – kiáltott Detti, ám a lánynak esze ágába se volt lassítani, és tudta, hogy a fiú se fog. Ekkor megjelent az a bizonyos villanykörte a feje fölött.  Már csak méterek választották el őket az ütközéstől. Ekkor a fű pár centiméter magasan összekapcsolódott a föld felett, és Ádám felbukott benne. A fiú megállíthatatlanul és gyorsan repült Barabás felé.

-Áááááááááááááá!- kiáltotta a farkas.

-Ááááááááá!- kiáltott Barabás és összeütköztek, majd még vetettek néhány bukfencet mielőtt megálltak. Alexa nevetve megállt, majd felvette emberi alakját, és lepacsizott a mellette álló Dettivel és Aurórával.

- Szép volt kislány. – veregette hátba az idősebb nő.

- Senki se csinálta volna jobban! – dicsérte a fiatalabbik.

- Ádám szállj már le rólam! Nem vagy pihekönnyű! – morogta a farkas alatt Barabás.

- De hogyha Detti lenne a helyemen, azt tuti nem bánnád. – válaszolta a fiú farok csóválva, és ezzel párszor képen törülte ez idősebb férfit.

- Nem mondom még egyszer. Szállj le rólam!!!- Rivallt rá.

- Jól van na! Nem kell ennyire felkapni a vizet. – motyogta, és lemászott Barabásról.

- Szép felszállás volt Houston. – veregette vállba nevetve Alexa Ádámot.

- Te csak ne szólj egy szót se.

- Na de Ádám. Minden vérfarkas tud rendesen landolni, de neked még mindig kell a párna, hogy ne üsd meg magad? Ejnye-ejnye – ingatta rosszallóan a fejét Detti.

- Hé! – szólt Barabás amint rájött, hogy a párna alatt őt értik. A lányok szinte fetrengtek a nevetéstől, kicsivel később a fiúk is csatlakoztak.

- Hát itt meg mi történ? – kérdezte Csaba, amikor látta a földön fetrengő nevető társaságot. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, majd újra kibuggyant belőlük a nevetés.

- Valami rosszat mondtam?

- Nem apa, csak, csak.. – próbálta elmagyarázni a történteket Auróra de megint nevetésbe fulladt.

- Ádám tekegolyót játszott, és Barabás volt a bábú. – nevette Detti.

- Most már minden világos. Minden szép és jó, de lassan el kéne indulni, szóval egy kis komolyságot kérek. – mindenki megpróbálta abbahagyni a nevetést, ami nagyjából ötödik próbálkozásra sikerült is.  – Fantasztikus. Nos mindenki tudja,hogy hova kell mennie?

- Igen!- hangzott a válasz.

- Rendben! Akkor indulás! A Falkáért! – kiáltotta Kiara.

- A Falkáért! – visszhangozták a többiek. A hat emberből hat medveméretű farkas lett, Auróra emberként maradt, és nekivágtak a hegynek. Az átjáró kinyílt, majd amint átértek rajta be is záródott, mintha nem is lett volna. Amint leértek a talajra normális farkasok méretét vették fel és úgy vágtak neki az útnak, a lány futva követte őket. Amikor elérték a töltést ismét emberekké változtak és sétálva folytatták útjukat. A város közepében megálltak.

- Rendben, mindenki menjen a kijelölt területére.

- Ömm Csaba? Lehet egy kérésem? – nyújtotta kezét Ádám.

- Mondjad fiam.

- Én még előtte meglátogathatnám a szüleimet?

- Hah. Legyen, de ne maradjatok sokáig el!

- Rendben!

- Oké! Indulás! Sikeres vadászatot, és próbáljátok kerülni a feltűnést!

- Értettük! – válaszolták kórusba a többiek, és mindenki elindult a saját útján.

- Szóval Ádám, most merre? – kérdezte Alexa,

- A szüleimhez, ahogy mondtam. – miután látta a lány rosszalló pillantását komolyra váltotta a szót – A város másik végén laknak, a Szúnyogfaluban. Biztosan jártál már ott.

- Persze, hogy jártam! Hiszen itt születtem!

- Érzed ezt az illatot? – kérdezte a fiú.

- Mármint a pattogatott kukoricáét?

- Igen! – bólintott hevesen a fiú.

- Nem! Nem veszünk! Mennünk kell!

- Naaaaaaaa! Légysziiiiiii!- kérlelte

- Nem! Mennünk kell, nincs időnk erre!

- Gonosz vagy! – biggyesztette le az ajkát csalódottan.

 - Te meg egy nagy gyerek! Úúúú érzed? Ez sült gesztenye? – Alexa vágyakozó pillantásokat vetett az utca végén álló árusra.

- A-a! Ha én nem kapok kukoricát, te se kapsz gesztenyét!

- De….

- Semmi de!- ellenkezett vele a fiú. Alexa még egy utolsó pillantást vetett az árusra amint elhaladtak mellette. 

- Itt is lennénk! – mutatott egy takaros kis vályogházra a fiú. Alexa nem nagyon figyelt rá. Sokkal inkább a karámban legelésző lovak kötötték le a figyelmét, de azok nem mentek a közelébe – Na gyere lovászlány, bemutatlak a szüleimnek!

- Miiii? Engem? Mégis miért?

- Mert nem fogsz itt kint ácsorogni. Na gyere már, nem harapnak! – maga mellé rántotta Lexát, és már kopogtatott is az ajtón, ami pár pillanat múlva egy kattanással kinyílt előttük.