A reggeli napfényben egy pimasz kis házi légy Alexa orrát választotta ki pihenőhelyül. Halkan, már amennyire a legyek halkak tudnak lenni átmanőverezett a szobán, és kényelmesen letelepedett új trónján. Elégedetten dörzsölte össze lábait és pásztázta át a terepet, elképzelte, amint koronával a fején osztogatja a parancsokat. Hol jobbra, hol balra fordulva adott feladatot egy képzelt szolgának  ám egyszer csak egy kéz kezdett el legyezni körülötte. Gyorsan megmozgatta szárnyait majd arrébbsuhant. Bosszúson zümmögött a levegőbe, majd ismét leszállt királyi helyére. A lány kinyitotta szemét, lassú és megfontolt mozdulatokkal a légy felé emelte kezét. A ragadozó lecsapni készült a gyanútlan áldozatára, egy ponton megállt, majd egy gyors és határozott mozdulattal eltávolította magáról a kis repülő élőlényt. Szegény légy kétségbeesetten kapálódzott mind a hat lábával, de egyre csak zuhant és zuhant, majd amikor földet ért a szőnyegen örökre mozdulatlanná dermedt. Lexa megfordult és nézte a kis jószágot, ami felkeltette álmából, majd tekintete feljebb kalandozott. Észrevette a hintaszékében Ádámot, csukott szeme arra engedte következtetni, hogy alszik. A sugarak táncot jártak barna haján, mellkasa egyenletesen süllyedt és emelkedett. Feje enyhén oldalra billent. Felült az ágyba, de halványan fájdalmat kezdett érezni az oldalában, ami nem volt erős, de kellemes sem. Egy pillanat alatt eszébe jutott a tegnap este, képek villantak át az agyán. Az ágy fájdalmasan megnyikordult alatta, amikor próbált felállni, lehajtotta fejét, majd amikor felnézett egy éber, barna szempárral találta szembe magát.

- Ahogy látom jobban érzed magad. Lehet, hogy kicsit alábecsültem a képességeidet. – mondta kedvesen és mosoly jelent meg arcán.

- Bocsi, hogy felkeltettelek, nem volt szándékos – kért rögtön bocsánatot.

- Ugyan! Nem aludtam, csak gondolkodtam. Hogy érzed magad? Fáj még valamid? – kérdezte

- Már sokkal jobban vagyok, hála neked. Igazából nem fáj úgy semmim, az oldalam kicsit szúr, de elviselhető.

- Akkor minden rendben. Ahogy így elnézlek, hasznos tagja leszel Csaba falkájának. Az se semmi, hogy ilyen gyorsan begyógyult a törött csont, igazán megleptél vele, mivel még csak kb 85 százalékban változtál át. Erik is mondott pár dolgot rólad, viszont azt hittem,hogy én vagyok az egyetlen. Igazából nem hittem, hogy tényleg léte-

- Kinek a mije? Milyen tehetség? Milyen átváltozás? – a lány megrohamozta kérdéseivel a fiút. Értetlen arcot vágott, és közben le sem vette szemét Ádámról válaszra várva.

- Szóval téged még nem kerestek fel? Még Kiara se? Érdekes… - tűnődött homlokát ráncolva.

- Ki az a-

- Hé! Az ott igazi? – vágott most a fiú Lexa szavába, miközben a falon lévő íj felé vette az irányt.

- Igen, az. Ez egy aszimmetrikus laminát íj. – kezdett bele a magyarázásba.

- Várjál csak! Ne válts olyan gyorsan témát! Még nem is válaszoltál a kérdéseimre! – mondta kicsit erélyesebben, de süket fülekre talált. Ádám leemelte a falról és kezébe vette a szerkezetet. Alexa egy nagy sóhaj után elindult a szoba másik felébe, majd kivette a fiú kezéből a tárgyat és visszatette a helyére.

- Ne már! Nem teheted ezt velem! Még soha nem láttam egy ilyen íjat se, lécci mutasd meg, hogy kell vele lőni! – kérlelte Ádám Alexát nagy barna boci szemeket meresztve rá. A lánynak egyből beugrott egy emlék, amikor az apjával a boltban egy kisfiú hasonlóképpen akart egy új játékot kunyerálni a szüleitől.

- Ez a mosoly azt jelenti, hogy igen? – kérdezte a fiú nagy lelkesedéssel.

- NEM! – tért vissza Lexa a jelenbe.

- Előbb tessék nekem megmagyarázni mindent! – mondta erélyesen.

- Bocsi, azt nem tehetem. A héten még biztos megtudod, de én nem mondhatok semmit. – majd levette szemét a lányról és a távolba meredt az ablakon keresztül. Egy hang szólalt meg e fejében. Hívták. A falka veszélyben volt.

- Figyelj Alexa, nekem most mennem kell, közbejött egy nagyon fontos dolog. Nem, ne is próbálj itt tartani, mint mondtam, a héten mindent meg fogsz tudni, most rohannom kell. – szólalt meg.

- Mi? – kérdezte meglepetten a lány. Ádám gyorsan megfordult, és kifelé vette az irányt.

- ÁÚÚÚ!- kiáltott fel, ugyanis elfeledkezett az ajtófélfáról, és túl kicsi kanyart írt le. Feje tompán koppant a kemény fán.

- Ma ne hagyd el a házat, veszélyes lehet! – mondta utólag, majd elhajolva, hogy nehogy megint összetalálkozzon a kerettel átrobogott a konyhába, az udvaron át kisietett az utcára és eltűnt. Alexa,egy pillanatig meghökkenve, tátott szájjal állt a szobába, majd ő is kiviharzott a fiú után, de már csak hűlt helyét találta. Becsukta az ajtót, majd leült a konyhában egy székre. Az óra fél tizenkettőt mutatott. Állát az asztalra hajtotta, kezét az ölébe ejtette. Én ezt nem értem. Milyen falka? Milyen átváltozás? Ki az a Kiara? Semmit sem értek. Miért viharzott el olyan gyorsan? Lehet, hogy nem kellett volna annyira erélyesnek lennem. Most már mindegy, így alakult a dolog. Töprengett még pár percig, majd felállt és elővett egy serpenyőt, és nekiállt ebédet csinálni. Kivett négy tojást és pár szelet szalonnát a hűtőből. Felrakta a serpenyőben az olajat melegedni, majd amikor kellően felhevült beleütötte a tojásokat és a szalonnát. Kis idő múlva már az asztalnál ülve majszolta az ételt. Kettő tojást meghagyott vacsorára, majd kezdett elpakolni maga után. Letörölte a gáztűzhelyt, és nekifogott a mosogatásnak. Már éppen a kezét törölte, amikor kopogtatást hallott az előszoba felől. Elment a fürdő, a saját és szülei szobája mellett, majd benyitott a helységbe. Elfordította a kulcsot a zárba, az ajtó nyikorogva kinyílt.

- Alexához van szerencsém? – kérdezte egy női hang.

- Igen, én vagyok az. – mondta a lány hunyorogva. A Naptól nem látta a nő arcát.

- Bemehetek? – kérdezte udvariasan.

- Persze, erre tessék – válaszolt gyorsan. Furcsa energia áradt belőle, ahogy elhaladt Lexa mellett. A kisugárzásától Alexa szinte térdre rogyott előtte, de csak egy kisebb meghajlás lett belőle. Uralkodó jellem áradt egész lényéből. Ahogy a lány becsukta az ajtót az árnyékban már ki tudta venni az alakját. Hollófekete haja göndör fürtökben érte le egészen a háta közepéig. Egy egyszer szürke vállas póló volt rajta, és egy háromnegyedes farmer. Szandálját Alexa cipői mellé rakta, és elindult az ebédlő felé, mintha nem is most járt volna először.

- Üljön csak le nyugodtan, teát vagy kávét? Esetleg van egy kis csokis tortám is. – kínálta Lexa.

- Köszönöm, egy szelet sütit elfogadnék – mondta, majd leült az asztalfőre. Alexa gyorsan elfelezte a maradék édességet, majd elővett két villát, és letette a két tányért az asztalra.

- Hagyjuk a magázást, nem vagyok olyan öreg. Az én nevem Kiara. Gondolom, nem sokat mond neked ez a név, de mindegy is. Fontos dologról van szó. Mond csak Alexa, mit tudsz a vérfarkasokról? Mesélj el mindent, amit tudsz róluk. – Lexának a torkán akadt a tészta. Köhögött párat, meglepte a kérdés. Nem nagyon értette miért érdekli ez a nőt, de végül belekezdett a mondandójába.

- Hát, vérengző vadállatok,félig emberek, félig farkasok, akik teliholdkor átalakulnak és mindenkit lemészárolnak, aki csak szembe jön velük. Az ezüst megöli őket és ősi ellenségeik a vámpírok. Asszem ennyi. Miért? – kérdezte mondandója végén.

- Nos, akkor most azonnal felejtsd el ezt, mivel nem vagyunk ilyenek, kivéve a vámpíros részt, mert az igaz. – mondta teljes lelki nyugalommal, és lenyelte az utolsó darab süteményt is.

- Ácsi! Vagyunk? Mi van? – most már kezdte teljesen elveszíteni a fonalat.

- Igen Alexa, vagyunk. Én és te, meg még sokan. Mind azok vagyunk. Emlékszel, amikor megharapott egy farkas hétfőn? Az nem közönséges farkas volt. Én voltam. – mondta nyugodtan.

- Aha, én meg egy tündér vagyok, aki teljesíti az ember három kívánságát. – szólalt meg, de nem tudott tovább beszélni. Kiara összeráncolta homlokát és úgy nézett rá. Megint érezte az energiát, ami körülvette a nőt. A felsőbbrendűség, a kötelező tisztelet megadására késztette.

- Tudom, hogy nehéz elhinni, de ez az igazság. – folytatta. Lexa szólásra nyitotta száját, de a nő leintette.

- Figyelj. Sok dolog van a világon, amiről nem tudsz. Gonosz dolgok, vannak, akik kevésbé veszélyesek, vannak, akik két pillanat alatt megölhetnek. Csukd be a szemed Alexa, csukd be, és ne nyisd ki addig, amíg nem szólok. -  Engedelmesen megcsinálta, amit mondtak neki. Várt pár másodpercet.

-  Rendben, most nézz fel. Szólalt meg egy hang a fejébe. Lassan kinyitotta szemét, de az kívánta bárcsak ne tette volna. Félelmében hirtelen felugrott, olyan gyorsan, hogy a széke is feldőlt. Lassan hátrálni kezdett, nem mert pislogni sem. Felbukott az eldőlt sámliban, de mielőtt földet ért volna egy nagy szőrös kéz kapott utána és megtartotta. A lány előtt álló teremtmény visszahúzta mancsát maga mellé. A közel három méteres lény görnyedve állt az asztal mellett. Feje tökéletesen hasonlított egy egyszerű farkaséra, bár minden ismert fajénál nagyobb volt. Keze olyan volt, akár az emberé, minden ujját külön tudta mozgatni. Az tenyerében erős csontok voltak, ujjai kis „párnákban ” végződtek, amiből 1-2 cm széles, 5 cm hosszú karmok indultak ki. Lába hosszabb és nagyobb volt, mint egy igazi farkasé, de kinézetre nem különbözött. Erős háta egy hosszú farokban végződött. Fekete szőre tökéletesen egyezett volna egy hagyományos állatéval. Koponyájából szelíd sárga szemek néztek le Lexára.

- Mégis mi vagy te? – kérdezte ijedten.

- Az vagyok, ami te is vagy. –szólalt meg ismét a hang a fejébe, majd egy lépést tett a lány felé. Alexa becsukta szemét és védekezésképpen maga elé tartotta két kezét. Bársonyos bőr ért az övéhez.

- Farkas vagyok, amilyen te is vagy. – majd lassan elvette Alexa szeme elől a kezét.

- Tudom, hogy ijesztő, és hirtelen ez így sok, de hinned kell nekem. – gyengéd hangja megnyugtatta a lányt. Kiara hirtelen felkapta fejét, és a semmibe kezdett bámulni. Izmai megfeszültek.

- Mos mit csi –

- SSS! Maradj csöndbe. – intette le a nő, majd tovább hallgatózott. Lexa is hegyezni kezdte a fülét, de nem hallott semmit. Pár percig némán álltak és hallgatóztak, majd hirtelen Kiara megmozdult.

- Mennünk kell. Most! Rád találtak. Ne csak állj ott! Gyerünk, mozgás, ne! Ne is kérdezd, útközben mindent elmagyarázok, de most bíznod kell bennem. Van valahol egy póráz, esetleg hám? – kérdezte kicsit idegesen.

- Nem, nem volt kutyám.

- Rendben, akkor marad a B terv. Menj, és vedd fel a cipőd, én is mindjárt ott leszek. Várj meg a kapuban. – Alexa engedelmesen kiment az előszobába, gyorsan felkapta a lábbelijét és kisietett a kapuhoz.

- Rendben, megyek! – szólalt meg ismét fejében a hang. Pár pillanattal később kiügetett az ajtón egy körül belül 60 cm marmagasságú fekete farkas, majd két lábra állva állkapcsával óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. A lány meglepetésében csak állt és nézett.

- Mi az? Ha bárki kérdezi útközben, csehszlovák farkaskutya vagyok. Gyerünk, szedd a lábad, mielőbb el kell tűnnünk innen. – és futásnak eredt, Lexa gyorsan kapcsolt, majd sprintbe követte Kiarát. A farkas lassított kicsit a tempón, és bevárta a lányt, együtt szedték tovább a lábukat. Nagyjából 5 perc alatt elérték az erdőt. Viszonylag kevesen voltak a töltésen, de a nő nem kockáztatott, így még elfutottak a három körtefáig. Ez a három fa az 1944-45-ös évi tömeggyilkosság emléke volt. A Szerbek több tízezer magyar ember életét oltották itt ki. Alexa megborzongott, visszaemlékezett arra, amit egykor olvasott erről az interneten.

Hitetlenkedve nézte a sebet. Az állat álkapcsa átérte a kezét, ezért csak kettő csík látszott. Már elkezdett hegesedni, hihetetlenül gyorsan gyógyult valamiért. A lány még mindig sokkhatás alatt ált. Mégis hogy kerültem haza? Ki kötötte be a kezem? Hogy gyógyult be ilyen gyorsan? Mégis hogy került ide egy farkas? Oké, délebbre van pár darab, de ekkora példányok talán még északon sincsenek. Rengeteg gondolat várt még válaszra. Próbált felállni, hogy vizet hozhasson magának, de egyből visszaesett az ágyra. Feje kóválygott és rázta a hideg. Gyorsan betakarózott és próbált aludni. Nehezen jött álom a szemére. Kint fújt a szél, a fák ágai fájdalmasan recsegtek. A telihold fényesen ragyogott. A kutyák felvonyítottak a környéken, egy másik állat mászkálhatott a környéken. Egy nagy árnyék tűnt az utca végén. Halkan emelte lábait, a kutyák nyüszítve bújtak el amint elhaladt a kapuk előtt.  Alexa már nem érzékelte a történéseket. Izzadáscseppek gyöngyöztek homlokán. Sokat forgolódott az éjszaka folyamán. Reggel megint a telefon keltette a lányt. Amint felült furcsa érzése támadt, mintha nem teljesen lenne maga, mintha valami változott volna. Minden porcikája fájt, mint akin átment egy kamion. A kötés még mindig a kezén volt. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Úgy érezte lábai ólomból vannak, a szoba is furcsán forgott körülötte. Nagy nehezen kitántorgott és megmosta arcát, a hideg víz lassan folyt le róla. Kivett egy gyógyszeres dobozt a táskából, ami az asztalon foglalt helyet. Kiment a konyhába és vágott egy szelet tortát. Amint elhelyezkedett a kanapén bekapcsolta a TV-t. Gyorsan eltakarította a süteményt, és hallgatta a híreket. Egyre kevesebbszer pislogott, míg egyszer csukva maradt a szeme, és egyenletesen szuszogott. A szeme gyorsan kipattant, mikor a készülékben elkezdtek lövöldözni. Gyorsan felnézett a falra, 7:20 volt. Átrobogott a szobába és felkapta táskáját, majd kivágtatott az ajtón és rekordidő alatt a biciklijén ült. Elkezdett tekerni, ahogy csak erejéből. Szinte repült az üres utakon, kikerült pár autót és már oda is ért az iskolához. Lezárta a kerékpárt és felrohant a magyar terembe, szinte beesett az ajtón, de a tanár még nem volt bent. Gyorsan leült a helyére, majd ismét kinyílt az ajtó, és belépett az osztályfőnök.

- Sziasztok!

- Jó napot kívánunk! – mondák a gyerekek, miközben felálltak.

- Egy sajnálatos hírem van, aminek ti bizonyára örülni fogtok. A helyzet az, hogy a tanárok nagy része nem jön be az óráitokra, ugyanis biztos tudjátok, hogy a legtöbben elmentek egy nyári üdülésre, ugyan arra a helyre, de a reptéren sztrájkolnak a dolgozók, ezért ahelyett, hogy tegnap megérkeztek volna, a hét végén tudnak csak jönni, ezért ismertetem veletek az ideiglenes órarendet.

Mindenki szorgosan jegyzetelni kezdett. Mint kiderült kedden csak az első órára kell bejönniük, szerdán és csütörtökön nem kell jönniük pénteken pedig kettő óra lesz megtartva.

- Rendben! Ha ez megvan, akkor kiosztom az ismétlő teszteket. Összesen 15 percetek van rá, és ne feledjétek, ez nem megy jegyre! Oké, kezdhetitek! Sok szerencsét!

A diákok szorgosan kezdték töltögetni a feladatokat, amiket tavaly tanultak. Sercegtek a lapok, miközben átfordították őket. Mivel korábban befejezték, mint ahogy kicsengettek volna, Dóra elengedte őket. Alexa nagyot sóhajtott, majd összepakolt és kiment. Lassan battyogott a csendes folyosón.

- Jéééé! Kit látnak szemeim? A kis árvácska, már az hittem te is követed a szüleid példáját és elpatkolsz. – szólt Andris a lány mögött. Lexa próbált nyugodt maradni, mély levegőt vett, megpróbált gátat vetni kitörni készülő dühének.

- Nem csodálom, hogy elhagytak, a szüleid úgy látták jobb lenne elmenekülni előled, ezért választották a halált, hogy ott nyugtuk lehessen. – a fiúk egyszerre röhögtek fel, de ekkor Alexánál betelt a pohár. Villámgyorsan megfordult és felpofozta Andrist, aki nagy csattanással nekivágódott a falnak. A lány maga is meglepődött erején. A csatlósok még egy pillanatig dermedten néztek, majd a földön ülő Andrishoz mentek.

- Ereszetek! – szólt, s lerázta magáról Viktor és Máté kezét, akik fel akarták segíteni őt a földről.

- Ezt még megkeserülöd hallod?! Nem úszod meg ennyivel! – fenyegetőzött, de Lexa már akkor a lépcsőn ment lefelé. Nem értette, hogy tudta ennyire megütni a fiút. Kint felszállt a kerékpárjára, egész úton ez a gondolat motoszkált a fejébe. Otthon bedobta a táskáját a szobába, és rávette magát az ágyára. Még sokáig elmélkedett a plafont nézve a történteken, de végül elnyomta az álom. Fél ötkor felpattant a szeme, egy furcsa neszt hallott. Kinézett az ablakon, csak egy szürke villanást látott, ezért nem törődött vele, átöltözött és elindult futni. Hat körül ért el oda, ahol előző nap letért a betonútról. Ma nem kockáztatta meg ezt, inkább a többi kocogóval tartott. Izmai megfeszültek és elernyedtek, ahogy emelte lábát, a többi emberen izzadság cseppek gyöngyöztek, Alexa nem is értette miért nem merült már ki. Amint elérte a sorompót, ami mögött a főút volt, visszafordult, és kicsit gyorsabb tempóban kezdett visszafelé haladni. Nem ment haza rögtön, lement a Tiszavirág ösvényre, ami az erdőben húzódott. Alig várta már, hogy bemehessen az erdőbe, nem tudta miért, de egyre csak arra vágyott, hogy a fák között lehessen. A Nap foltokban megvilágította arcát, Alexa sorra suhant el padok mellett, de még mindig csak halkan szuszogott. A rigók egyre énekeltek, a sirályok a víz felett vitorláztak, hol kisebb, hol nagyobb halak ugrottak ki a folyóból. A lány elért egy olyan ösvényhez, ahol a szüleivel minden Tiszavirágozáskor lementek fogin párat a rovarokból. Óvatosan lement, és már ott is volt közvetlenül a víz mellett, és nézte csillogó felületét. Most nem szelték csónakok a folyót, csendben folydogált.  Békák brekegtek nem messze és mókusok ugráltak a fákon, minden meghitt és csendes volt. Lexa lassan visszament a fő csapásra és folytatta útját. Bokrok százaival találkozott útja során, egerek futkostak lába elől odújukba. Mikor elérkezett a sétány végéhez visszafordult; amikor kiért a fák koronája alól meglepetten vette észre, hogy besötétedett, és csillagok milliói váltották le a Napot. Megállt egy pillanatra és csak az eget kémlelte. Egy ág reccsent mellette, majd gyanúsan susogni kezdtek a levelek. Gyorsan hátrapillantott,de túl későn, már a földön hevert. Egy alak közelített felé, de a sötétben is tökéletesen kitudta Andris ananász szerű fejét, mögötte Máté, Viktor és Robi volt.

- Szép volt Ricsi, jól elkaptad. – szólt oda a fiú az Alexa hátán lévő emberkének.

- Ha azt hiszed ennyivel földhöz tudsz kötni, hát nagyon tévedsz! – mondta a lány és egy laza mozdulattal lefordította a hátán ülő Ricsit. Andris egyet csettintett, mire a maradék három csatlósa is rávetette magát. Alexa derekasan küzdött, de végül elkapták. Ricsi és Robi a lábát fogták, míg Máté és Viktor a két karját kapta el.

- Én mondtam, hogy ezt még megemlegeted, és amit én mondok, az úgy is van. – szólt, majd közelebb lépett a lányhoz. Lexa kétségbeesetten rángatta kezét, de mind hiába.

- Nem szokásom lányokat bántani, de a te kedvedért kivételt teszek – s meglendítette öklét, majd Alexa szeme mellett csapott le vele. Az ütés hatására elfordította fejét, majd visszanézet támadójára, szemében tűz égett. Elkezdte kezét maga felé húzni, hátha sikerül kiszabadulnia, a két fiú szorosan tartotta, de így is elkezdtek a porban csúszni a lány felé.

- Szóval nem volt elég? Rendben, van még onnan, ahonnan ez jött! – majd újra támadásba lendült. Záporoztak az ütések hol az álkapcsánál, hol a halántékánál értek célba. Andris kezdett kifulladni utolsó ütésként hasba vágta Lexát, aki fájdalmasan felnyögött és térdre hullott. Lihegve felnézett a fiú arcán gúnyos mosoly volt, ahogy letekintett rá.

- Engedjétek. – szólt oda, mire a négy szorítás gyengült, majd végleg elengedték. A lánynak nem volt ereje, hogy megtartsa magát és eldőlt a fűbe.Pár pillanatig, csak feküdt a fűben, majd amikor a fiúk megfordultak és el akartak menni, minden erejét összeszedve utánuk szólt.

- Te rohadék! Ezt nem hagyom annyiban! – sziszegte fogai között, majd felkönyökölt. Tekintete izzott, miközben feltérdelt, próbálta elnyomni a fájdalmat, többé-kevésbé sikerrel is járt.

- Látom, nem adod fel egy könnyen. – mondta a fiú szembenézett a lánnyal. Mint a megsebzett farkas ült ott, támadásra készült, minden erejét összeszedte, de Andris gyorsabb volt. Arcon rúgta Alexát, és ahogy a lány ott feküdt a fájdalomtól összegörnyedve folytatta. Lexa bordája megroppant, ahogy eltalálta ez egyik rúgás. Fájdalmasan felkiáltott, de a támadás nem maradt abba. Vér fémes ízét érezte nyelvén, ami a következő rúgásnál egy nagyobb adaggal távozott szervezetéből. Köhögött, miközben folyamatosan ütötték, vagy rúgták. Nézte a sötétben a fekete folyadékot. Tudta, hogyha abba is hagyják, reggelig úgysem éli túl.

- Te akartad, ha most meghalsz, akkor találkozhatsz végre a szüleiddel. Úgysem hiányoznál senkinek szóval nézzük úgy mintha szívességet tennék neked. – szólt Andris, és tovább ütötte a lányt. Utoljára felnézett támadójára, és látta, hogy a fejét veszi célba. Könny szökött a szemébe, amit a következő pillanatban becsukott és úgy várta a vég hűvös csókját, várta a következő ütést, rúgást, de nem történt semmi. Felpillantott és látta, hogy valaki áll előtte. Egy fiú állt meg közte és Andris között.

- Te meg ki vagy? – kérdezte az ananászfejű.

- Az téged ne érdekeljen, mégis, hogy volt merszed bántani egy védtelen lányt?! – vonta kérdőre az idegen. A szemében ugyan az a tűz égett, mint ami nem rég Alexáéba. Magas, szálkás testalkatú fiú volt, mogyoró barna hajjal.

- Ne kapd fel ennyire a vizet, te is megkaphatod azt, amit ő! – mondta, és ütéshez készülődött. Ellenfele mosolyra húzta száját. Andris meglendítette kezét, de a fiú elkapta az öklét, és visszaütött vele. Andris a porban találta magát törött orral. Óvatosan letörölt a vért, ami folyt le az arcán.

- Ti meg mit bámultok?! ELKAPNI! – ordította. A többieknek se kellett több mind a négyen párduckánt vettették magukat rá. Ám az idegen gyorsabb volt. Kitért Máté ütése elől, majd elkapta a kezét és a fiút hozzávágta Ricsihez, aki a másik oldalról támadt rá, így mind ketten a földön végezték Andris mellett. Viktor lefoglalta a fiút, amíg Ricsi a háta mögé lopakodott. Olyanok voltak, mint a torreádor és a bika, ami támadni készül és várja mikor lengetik meg a piros anyagot, hogy rávethesse magát. Ricsi készült, hogy eltudjon rugaszkodni. Alexa látta ezt, és minden erejét összeszedve kigáncsolta ellenfelét. A fiú átfordult, és szembenézett Alexával. Viktor megindult, de a roham mind hiába volt, mivel az idegen játszi könnyedséggel felkapta és visszadobta a testvére mellé. Ricsi mind eközben feltápászkodott és utoljára mellkason rúgta a lányt, aki fájdalmában felordított, amikor eltalálták sérült bordáját. Majd újra a fiú felé fordult, és megindult, ám az ügyesen kigáncsolta, majd átvetette a válla felett egyenesen Ricsi ölében landolt. Andris gyorsan felmérte a helyzetet. Látta, hogy társaival elég csúnyán elbántak.

- Lelépünk! Gyerünk, keljetek fel, húzzunk innen! – ordította és gyorsan futásnak eredtek mind az öten. Az idegen fiú a földön fekvő Alexához fordult. A lány vonaglott a fájdalomtól.

- Jól elbántak veled annyi szent. Köszi, hogy kigáncsoltad azt a kis pondrót, róla meg is feledkeztem.

- Én köszönöm, hogy megmentettél.- nyöszörögte. Újabb adag vért köhögött fel. A fiú gondolkodás nélkül felkapta a lányt.

- Mond csak, merre laksz? Jaj de faragatlan vagyok, a nevem Ádám. – mondta kedvesen.

- A Tavasz utcában, a nyolcas szám alatt. Egyedül vagyok, a szüleim meghaltak. – motyogta, és átkulcsolta a fiú nyakát.

- Én Alexa vagyok, barátoknak Lexa.

- Rendben Lexa, de most ne nagyon beszélj, pihenj. Jól helyben hagytak annyi biztos – a lány nekidöntötte fejét Ádám mellkasának. Hallgatta a fiú ütemes szívverését. Halkan pihegett az út közben. A fiú aggódott miatta, még nem volt elég ereje a regenerálódáshoz, még nem változott teljesen át, inkább volt ember, mint farkas, ezért a sebe halálosak is lehetnek számára. Lepillantott a karjaiban heverő lányra. Orrából szivárgott a vér, szája széle berepedt, arca felső része kezdett bedagadni az ütésektől. Megszaporázta lépteit, minél előbb el kellett látni a sebeket, de legjobban a törött borda aggasztotta. Ha a szervezete gyorsabban dolgozta volna fel a vírust, 1-2 óra alatt begyógyulhatna, de így. Megérkeztek a házhoz. Ádám bevitte a lányt a szobájába, majd a lehető leggyengédebben az ágyra fektette. Alexa fájdalmasan felnyögött, ahogy a fekhelyére rakták, minden mozdulat kínszenvedés volt számára. A fiú felállt az dívány mellől és kifelé indult.

- Várj! Kérlek, ne menj el. – mondta, fejét lassan oldalra fordította. Szeme bedagadt, alig tudta nyitva tartani. Nem akart egyedül maradni, nem akarta,hogyha esetleg meghal, egyedül legyen.

- Ne félj, itt maradok, csak készítek egy kis vizet borogatáshoz. – azzal kiment a konyhába. Bekapcsolta a vízforralót, majd sorra kinyitotta a szekrényeket, hogy találjon egy edényt, és kamillateát. A forraló kattant egyet, jelezve, hogy teljesen felforrt. Belerakta az edénybe a kamillát, majd ráöntötte a vizet. Hagyta pár percig állni, közben keresett egy tiszta rongyot. Besétált a szobába és felcsapta a villanyt. Leguggolt az ágy mellé, és óvatosan kezdte letörölni a vért Alexa arcáról. Minden egyes mozdulatára nagyon figyelt, nem akart még nagyobb fájdalmat okozni a lánynak. Az orrából már nem folyt vér, de így is sokat vesztett belőle. A szája szélénél lévő repedés kezdett hegesedni. Kimosta a ruhát. A vizet vörös színűre festette Alexa vére. Összehajtotta a rongyot és a duzzanatra helyezte. Lassan felhajtotta a blúzt, hogy lássa az oldalát. Az egyik lengőbordája körül egy hatalmas lila folt volt. A törött csont nem ütötte át a bőrt szerencsére, viszont kárt tehetett a belső szerveiben. Visszaengedte a ruhadarabot, majd elhúzódott. Átcserélte a borogatást és kivitte a vizet. Amint visszatért a szobába, örömmel látta, hogy Lexa mélyen alszik. Lekapcsolta a lámpát, majd elbotorkált a szekrényhez, hogy elővegyen egy takarót, majd óvatosan ráterítette a lányra, ő meg leült a szobában lévő hintaszékre. Sokáig nézte az alvó Alexát. Csak egyszer, csak még egyszer találkozzam még egyszer azzal az öt kis pondróval, tuti, hogy nem lógnak meg előlem élve. Nem értem, mit csinálhatott ez a szerencsétlen pára, hogy így elbántak vele. Ráadásul, ha Csabához tartozik, ő mégis hol volt, amikor megtámadták? Egyszer biztos megtépem ezért azt az öt kölköt, mondhat majd Erik bármit!

 Az óra hatkor keltette Alexát, jelezve, hogy megint elkezdődött a tanítás. A lány kelletlenül mormogott az vekker csörgésére, de végül kikelt az ágyból. Kómás állapotban elbattyogott az ablakhoz, hogy egy kis fényt eresszen be a szobába. Egy mélyről feltörő ásítás után a szekrényt választotta ki második áldozatául, hogy kivegye aznapi ruháját.10 másodperces tépelődés után úgy döntött az első kezébe akadó ruhát veszi fel, ami egy kék kockás ing és egy farmer lett.6:15. Alexa átvágtatott a fürdőszobába, hogy felkapkodja ruháit, és megszelídítse oroszlán sörényét. Öt percig tartó kemény küzdelem után a lány és hű fésűje térdre kényszerítették a makacs tincseket. A konyhában gyorsan bedobott egy szelet kenyeret a pirítóba, miközben visszacammogott a szobába krémszínű válltáskájáért. Halk pityegés ütötte meg a fülét, ami jelezte, hogy kész a reggeli. Kinyitotta a hűtőt, és öntött magának egy bögre tejet, majd egy üveg baracklekvárral kente meg a kenyeret. Miután megreggelizett elmosogatott maga után.7:5. A tanítás 7:25-kor kezdődik, úgyhogy még bőven volt ideje. Általában pont csöngetés előtt ment be a terembe. Elkezdte átellenőrizni a táskáját. Tolltartó, egy ellenőrző füzet, előre megrajzolva az órarend. Alexa gyorsan visszasietett a szobába egy könyvért, amit olvasni fog a suliba. Laura Arkanian - Holdezüst Vérarany. Vérfarkasokról és vámpírokról szóló könyv volt. A lány szerette az ilyen történeteket, mert attól, hogy nem léteztek ezek a lények, el tudta képzelni, milyen lenne velük az élet. Kiment a teraszra és felkapta cipőjét. Megfogta biciklijét, és az iskola felé vette az irányt. Gyorsan odaért, mivel nem volt messze az épület a házától. Nem a legjobban felszerelt iskola volt, annyi szent, és a tanári gárda is elég rossz volt, de el lehetett viselni,nem úgy, mint az osztályt. Bement a diákbejáraton, már senki se volt az udvaron. Belépett a folyosóra, és megállt a tavalyi osztályterem előtt. Elkezdett szédülni vele a világ, ahogy a kilincsért nyúlt, térde megrogyott, homlokán izzadság gyöngyözött. Alexa erőt vett magán, ezt az évet még ki kell bírnia! Lassan lenyomta a kilincset és bement. Amint becsukta maga mögött az ajtót, megszólalt a csengő jelezve, hogy elkezdődött a tanítás.3 lány és 5 fiú fordult egyszerre az ajtó felé, majd amilyen ugyanilyen gyorsan tovább folytatták a beszélgetést. Nem volt nagy osztály, de annál többnek érezte őket Alexa. Huh, ezt megúsztam, gondolta. Talán nem is lesz olyan zűrös ez az év. Elfoglalta helyét a középső padsorba, és elkezdett olvasni. Ilyenkor szinte semmi sem tudta kizökkenteni, jöhettek a marslakók, vagy tombolhatott hurrikán, csak ő és a könyv létezett. A hátsó sorokban a fiúk mozgolódni kezdtek. Nem nagyon különböztek egymástól, csak a magasságuk és hajszínük alapján lehetett őket megkülönböztetni. Szokásukhoz híven most is az utolsó két padon ültek kör alakban. Nyolcan voltak, mégis egy személy létezett csak. Andris volt a „vezetőjük” , őt utánozta mindenki. Nagyon magas gyerek volt, már csak az egója lehetett nagyobb nála. Az apja igen tehetős ember volt,így a kicsike egy szem fiának mindent megadott a feleségével együtt. Csoki barna haja és szeme volt. Nagy híve volt a páva stílusnak, ezért az összes fiúnak titulált lény is őt követte az osztályban. Andris jobb keze Robi volt, aki csak pár centivel lehetett alacsonyabb nála. Neki tejföl szőke haja volt és világoskék szeme, ami csak úgy világított kifelé az agyon szoláriumozott bőréből. Andris bal oldalán egy ikerpár foglalt helyet. Máté és Viktor. Ők alkották a legidegesítőbb párost. Mivel semmi különbség nem volt köztük Máté zöldre, míg Viktor kékre festette a haját, hogy könnyebben meg lehessen őket különböztetni. Gyakran a tanárok agyára mentek, de büntetést soha nem kaptak. Velük szemben Ricsi foglalt helyet. Neki fekete haja volt és szürke szeme. A többiek márvány sima bőrével ellentétbe neki pattanások tarkított arcát, nyakában, meg egy akkora kereszt kapott helyet, amit még a templom is megirigyelt volna. A lányok nem voltak ennyire zűrösek. Zsuzsa ült az ablak felöli padnál, és éppen a legújabb divatot magyarázta Tündének és Vandának. Vörös, göndör haját egy határozott mozdulattal utasította a háta mögé. Világos bőrét pár szeplő tarkította. Tündének nem volt teljesen göndör haja, inkább csak hullámos, de nagyon hosszú. Alexa gyakran gondolkodott rajta, hogy mennyire hasonlít egy fekete vízesésre. Nagyon szerette a fülbevalókat, ezért gyakran vett fel egészen nagy darabokat, amik általában a vállát súrolták. Mellette Vanda elkezdte mesélni nyári élményeit. Ő az a fajta szőke lány volt, aki tényleg szőke volt. Ő volt a legmagasabb lány a suliban, bár az IQ-ja a legalacsonyabb talán még a városban is. Vandának nagyon jó alakja volt, és ezért gyakran vett fel bikinire hasonlító ruhadarabokat, hogy az emberek minél jobban szemügyre vehessék a tökéletes testét. Hátulról az egyik pad recsegve mondott köszönetet, amiért a fiúk leszálltak róla. Lassan elindultak Alexa felé.

- Lám – lám - lám, visszajött a kis árvácska-szólt oda Andris, majd rátehénkedett az asztalra, csatlósai meg a háta mögül vigyorogva figyelték az eseményeket. Alexa összerezzent a hang hallatára, de nem nézett fel a könyvből. Hát még mindig nincs vége? Miért nem hagynak békén?

- Mi lett? Talán nem akarsz velem és a srácokkal beszélni?- folytatta. Nem szokásom ecsetfejű emberekkel beszélni morogta magában.

-  Hagyd, a szülei még erre se voltak képesek megtanítani-szólt oda Ricsi. A fiúk hangosan felnevettek.  Na, jó. Ebből elé! Engem lehet, de a szüleimet senki se vegye a szájára! Fortyogott magában. Lassan letette a könyvet, így az arca láthatóvá vált. Szeme csak úgy szikrázott a dühtől. Andris gúnyos mosolyra hízta a száját, míg csatlósai a háta mögé bújtak. Alexa lassan felállt nem volt sokkal kisebb, mint „ellenfele”.Már éppen nyitotta a száját, de akkor betoppant Dóra, az osztályfőnök. A fiúk gyorsan a helyükre mentek, Zsuzsa, Tünde és Vanda abbahagyták a csacsogást. A lány eltette a könyvet, és kikészítette a füzetét, közben hálát adott Istennek, hogy bejött a tanár.

- Sziasztok gyerekek! - szólt oda barátságosan. Dóra, a magyartanárnő, fiatal volt, és nagyon rugalmas, a legtöbb diák szerette. Magas és vékony volt. Fekete haja a válláig ért, ennél hosszabbra nem hagyta nőni.

- Remélem jól telt a nyaratok. Mivel már végzősök vagytok idén elég kemény évetek lesz, viszont megfogyatkoznak az órák. Akkor hát füzetet elő és már diktálom is, hogy minél kevesebbet tartsalak itt titeket.

 Nem sok minden változott, csak most minden nap 6 óra volt megtartva,nem 7. Az első héten soha sem kell vinni cuccokat, ilyenkor a diákok újra összeszoknak a tanárokkal és a suliba járás fogalmával.

-Ó, mielőtt még elmennétek, köszöntsük fel együtt Alexát,aki ma tölti 18-ik szülinapját! Boldog szülinapot Alexa! - mondta lelkesen a tanár.

 - Köszönöm szépen - motyogta, majd kiviharzott a teremből.

Sok diák hagyta el vele együtt az épületet. Nagy volt a hangzavar, miközben tolongtak ki az ajtón. A kerékpárjához igyekvő Alexa rutinos mozdulatokkal jutott át a tömegen, és egy laza mozdulattal távolította el a zárat. Gyorsan felpattant a járműre és villámsebességgel az otthona felé száguldott. Minél gyorsabban el akarta hagyni az iskolát, hogy minél kevesebbet keljen a fiúkat látnia. Amint bekanyarodott az utcába a ház előtt észrevette az ismerős sötétkék BMW-t. Betolta biciklijét a kapun és a falnak támasztotta. Komótosan felsétált a lépcsőn. Benyitott a terasz ajtaján. Köszönésre nyitotta száját, de nem jött ki hang rajta, mert egy adag konfetti robbant az arcába.

-BOLDOG SZÜLINAPOT LEXA! – kiabálta egy alacsony nő. Egyik kezében egy kis csoki tortát tartott, másikban pedig egy konfetti ágyú volt.

- Köszi szépen Szofi. – mondta Alexa mosolyogva, miközben színes papírdarabokat halászott ki a hajából.

- Látom fodrásznál voltál, jól áll a rövid haj- csacsogta, ás az utolsó papírt is eltávolította magáról.

- Örülök, hogy tetszik. Mivel most már nagykorú vagy, nem kell többet ellenőriznem téged. Gyere, már megterítettem asztalt, én magam sütöttem, tudom, hogy a csokis a kedvenced. Remélem nem baj, hogy nem raktam a tejszínre meggyet. Először erdei gyümölcsöset akartam, de ugye már nem lehet kapni epret. Hoztam még pár darab al-

-Szofi vegyél már levegőt! – mondta a lány nevetve. Örök talány marad, hogy az árvaház egyik dolgozója,hogy tud ennyi ideig levegő nélkül beszélni.

- Oké. Hoztam pár darab almát, tudom, hogy szereted. Milyen újra az iskolapadban ülni?

- Hát nem vártam, de most inkább együnk, nagyon jól néz ki ez a torta- majd elkezdte felvágni. Először a nőnek, majd magának rakott a táljára egy szeletet. Csöndben elfogyasztották az ételt, majd Alexa leszedte az asztalt és elmosogatott.

- Ma behoztak egy kisfiút, alig három éves szegény. A szülei repülőgépe lezuhant, amíg ő egy barátjánál volt. - mesélte.

- Szegény. Nem lehet könnyű neki. Teát?

- Lehet.

Letelepedtek a kanapéra egy-egy bögrével a kezükbe. Egy ideig beszélgettek, majd Szofi háromkor elment. Alexa nézte egy kicsit a TV-t, közben egy almát rágcsált. Négykor kikapcsolta a készüléket, megnyújtóztatta lábát, és bement a szobájába.  Elsétált a szekrényhez, majd kihalászta a futónadrágját, és pántos pólót. Gyorsan átöltözött, felvette az mp3 lejátszóját az asztalról. Kiment a teraszra és felvette a futócipőjét, és elsétált a töltésig. Amint odaért bemelegített kicsit és útnak indult. A szél lágyan simogatta arcát, a Nap sugarai táncot jártak barna haján. Odaért az ösvényhez, ahol nemrég sátorozott. Lement az útra. Kikapcsolta a lejátszóját és innen már a madarak dalát hallgatta. Lassan kocogott, közben mélyeket szippantott a levegőből. Hirtelen észrevett valamit messze előtte az úton. Megállt, majd lassan, hogy ne csapjon zajt elindult előre. Egy szarvas volt az ösvényen, mellette egy őz, aki mögül előugrott a gidája. Csodálattal nézte ezeket a lényeket. Egykor övék volt az egész föld, ami itt volt, most meg ebben az erdőnek nem nevezhető területen kell élniük. Egy szarka röppent ki a bokorból, és átszállt a közeli fára, ahol a fészke volt. A szarvas erre felkapta fejét. Észrevette a lányt, de nem mozdult.  Agancsai között helyezkedett el a Nap. Méltóságteljesen tartotta fejét, izmai megfeszültek, ugrásra készen figyelt. Bársonyos szőre ragyogott a fényben. Hirtelen ugrott egyet és bevetette magát a közeli bozótosba. Az őz és gidája követték, majd pár másodperc múlva eltűntek. Alexa még ott állt pár másodpercig és nézte a helyet, ahol az állatok álltak, majd folytatta útját. Valahol a bozótba egy fácán hallatta hangját. Az úton megint feltűnt egy állat, de ez nem egy szarvas volt. Talán egy róka, vagy aranysakál lehetett, de ilyen messziről nem tudta jól kivenni. Közelebb ment. Egyre jobban kezdtek körvonalazódni az állat vonásai. Nem róka volt, de nem is sakál. Ez a valami annál sokkal nagyobb volt. Még egy kicsit közelített, mát tudta mi az, de nem akarta elhinni. Hirtelen megállt. Lélegzete elakadt. Az lehetetlen. 20 méterrel előtte egy hatalmas szürke farkas. Magassága elérhette az 1 métert is. Biztos csak képzelődöm. Erre felé nem honos a farkas mondogatta magában. A lába a földbegyökerezett, csak nézte az állat aranybarna szemét. Egyszer csak megindult a farkas. Egy szempillantás alatt ott volt. Alexa már csak annyit érzékelt a történésekből, hogy a földre került, és a világ kezdett elsötétedni előtte. Mikor kinyitotta szemét, otthon találta magát az ágyában. Huh, csak álom volt, az egészet álmodtam mondogatta. Ám amikor lehúzta magáról a takarót észrevett a jobb kezén egy adag fáslit. Megrémült. Elkezdte kibontani a kötést. Amikor már csak egy réteg volt lassabban tekerte le. És amikor lejött az egész meglátta. Egy harapásnyom volt a jobb alkarján. Mégsem álom volt.

A tücskök halkan ciripeltek miközben Alexa a sátrában feküdt. A szél csendesen mozgatta sátrának oldalát. Fent a holdat egy felhő takarta el, de a csillagok szüntelenül ragyogtak,mint megannyi parányi ékkő. Szép, tiszta éjszaka volt. Sok csillagkép látszott. Alexa rögtön ki tudott venni kettőt,a Kis-Göncölt és a Nagy -Göncölt,de mielőtt még tovább keresgélhetett volna, ásítás hagyta el a száját. Elővette a telefonját.11:26 -A Ideje lesz aludni - mondta, s elkezdte kicipzározni a sátor ajtaját. Amint elhelyezkedett a hálózsákban, szinte rögtön el is nyomta az álom. „Egy autó. Három utas. Két szülő és egy lány. Egy másik autó szemben velük a sávon. Nem bírnak kerülni. Ütközés. Lángok. Vér. Sziréna. Tompa fények. Fehér falak. Gépek és kapcsolók. Egy Orvos. -A lányt meg tudtuk menteni, de a szüleit nem.” -NEEEEEE! -A Csak egy álom, csak egy rossz álom volt megint. – mondta. Felült, s átkulcsolta a térdét. Ahogy ott ült egyedül a sötétben, minden elcsendesedett, az egész erdő üressé vált. Egy kuvik valahol a közelbe most kezdett ébredezni. Megmozgatta szárnyait, közben társát hívogatta. Egy könnycsepp gördült le a lány arcán, amit egy másik, majd még több követett. A légzése szaggatottá vált, mellkasa egyenetlenül emelkedett és süllyedt. Forró, sós könnyek gördültek le arcán. Augusztus 30-a. Négy évvel a baleset után mindig ezen a napon visszatért az álom. A könnyek melyek eláztatták a lány barna tincsit kezdtek megszűnni. A légzése újra egyenletes lett. Kisimította nedves haját arcából, és visszamászott a takaró alá. Az erdő neszei gyorsan mély álomba szenderítették Alexát. Reggel kicsit nyúzottan ébredt. Másnap iskola. Előkotorászta a fésűjét és lassan elkezdte kigubancolni lapockájáig érő haját. Miután kellőképpen felébredt összepakolta a hálózsákját és a takaróját, majd kiment egy kicsit. Egy szarka ült a fölötte lévő fán. Mélyeket szívott a friss reggeli levegőből. Tüdeje kitágult, majd újra elernyedt. Az erdő illata kellemes volt, mint mindig. Fák, bokrok, félig elkorhadt levelek és a Tisza illata, ami pár száz méterre csendben folydogált. Hatalmas akácok és nyírek hajoltak fölé, mintha védelmezni akarnák valamitől. Sűrű cserjék szegélyezte földút haladt a sátra mögött. Madarak százai kezdték el reggeli szokásaikat. Egy feketerigó énekelte dalát, nem messze verebek fürödtek a porban megszabadítva magukat ezzel a bogaraktól. A sirályok a folyó fölött kezdtek vitorlázni. Nem messze a Tisza egy holt ágánál gémek szálltak fel, valami megriasztotta őket. Méhek zümmögtek egy közeli vadrózsa bokron. Picinke mókusok ugráltak le a hatalmas tölgyről, ami legalább 50 éves volt. Lent a fűben egerek játszadoztak. Az ember azt hinné az erdő unalmas és semmi nem történik benne,de nagyon is él. Egy kicsinyke félelem lett úrrá rajta, úgy érezte, mintha valaki figyelné, de nem törődött vele. Kis ideig csak állt, és hagyta, hogy a szél játszadozzon gesztenyebarna tincseivel. Megnyújtóztatta elgémberedett végtagjait, és kezdte elbontani a sátrát. Fél órával később útra készen cammogott el a kerékpárjához, majd hazafelé vette az irányt. Mielőtt elindult, egy halk neszre lett figyelmes. A hang irányába fordította fejét. Egy bokor gyanúsan megmozdult, majd utána több is, mire pár másodperccel később ugyan olyan nyugodt volt minden. Biztos egy őz volt, gondolta, s feltolta a töltésen megpakolt biciklijét, majd elkezdett tekerni. Nem sietett. Szerette az erdő nyugalmát. Nem voltak hangoskodó szomszédok és idegesítő autók, amik zavarhatták volna. A nap most jött fel. Sugarai rávetültek arcára, ami buzgón szívta be a meleget. Az egész lányt körülvette valami földöntúli ragyogás. Lekanyarodott a töltésről a főútra. Most nem száguldoztak rajta autók, ő volt az egyetlen lény, aki már fent volt. Az utcán színes házak mellett vitte útja, amiknek ablakaiból most nem szűrődött ki fény. Felkanyarodott a lejtőn. Csukott szemmel is hazatalált volna. A szülei, még amikor kicsi volt, már akkor leszögezték a végrendeletükbe, hogy ne rakják árvaházba. Egy nő a gyámhivatalból kétnaponta meglátogatta, hogy minden rendben van –e vele. A kapu nyikorogva kinyílt, ahogy Alexa elhúzta a reteszt. Betolta a kerékpárt, nekitámasztotta a szürke falnak, és elkezdte lepakolni a cuccait. A terasz felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót, és belépet a tágas konyhába, ami össze volt kötve az ebédlővel. Elhaladt a bambusz szekrények előtt, majd benyitott a szobába. Nagy, tágas helyiség volt,3 fal mandula színű, az ablakoknál sás és bambuszhatású laminát padló. A tévé melletti sarokszekrénybe rakta be a sátrat és a hálózsákot. Visszafelé szétnézett a szobába. Az ablak melletti fal előtt egy számítógép asztal, rajta egy nagyobb rádió, majd az íróasztala következett, amin megannyi kép volt a szüleivel. Egy szekrénysor, majd a másik fal előtt a TV asztal, aminek polcain rengeteg könyv foglalt helyet. Ez után egy falra szerelt tartó, amin az íja foglalt helyet,10 darab nyílvesszővel. Levette a fa eszközt. Végigsimította, majd felaljazta. A karok visszahajoltak az ideg megfeszült. Tökéletes munka volt, Nagy Imre, Hun. Pontosan lehetett vele lőni.36 fontos, nem túl erős, de nagyon jó szolgálatot tett,mikor a lány még járt íjászatra. Visszatette a helyére. A nap rásütött, megannyi érem kezdett csillogni. Legtöbbjük arany volt rangosabb versenyekről. Szülei halála óta Alexa nem ment edzésekre, és nem is lőtt vele. Az ajtó után jött az ő ágy, ami felett további két könyvespolc volt, roskadásig megrakva különböző regényekkel. Levette kedvenc könyvét, A hobbit-ot és elkezdte lapozgatni .A lapok halkan sercegtek a lány ujjai között. Hat óra volt. Alexa lerakta a könyvet, és elkezdte elrakni füzeteit. Másnap iskola. Elment a szekrényhez és elővette a pizsamáját. Kiment az ajtón majd a szembe lévőn bement. Egy kicsi fürdőszobába toppant be. A mosógépre rakta a ruhát, és szembenézett a tükörképével. Egy kicsi asztalka volt a tükör mellett, ami után egy sarokkád volt, szemben pedig egy törölközőszárító kapott helyet. A mosógép mellett volt egy angol WC az ajtó mellett meg a tuskabin helyezkedett el. Alexa vett egy gyors zuhanyt és ment is az ágyba. Tudta, hogy holnap nehéz napja lesz. Egy új iskolaév, és régi osztálytársak.