A beharapott

2015\11\23

13. fejezet

Sziasztok! Gondoltam végül elkezdem lerajzolni a szereplőket. Bocsánatot kérek a nagy rumliért a háttérben, de nagyon siettem. Remélem tetszik, jó olvasást kívánok!

 

Ez így sehogy sem lesz jó! Bosszankodott Detti magába. Kiara Csabával, Alexa Ádámmal, én Barabással, de kimarad Auróra. Valahol vagy hárman lesznek, vagy valakinek egyedül kell mennie. Kiara az mondta, hogy minden csapatba ketten legyenek. Talán Aura mehetne a szüleivel, vagy  velünk, de Alexáékkal nem kéne, hiszen neki tanulnia kell. Esetleg…

- Min agyalsz ilyen nagyon?

- Hm? – fordult hátra kérdően. Barabás a különböző alakokra mutatott, amit párja a földbe rajzolt.

- Nem a Mona Lisa lesz, annyi biztos.

- Ja, hogy ez? Kiara megkért, hogy állítsam össze a csapatokat télre.

- Már értem. Ugye tudod, hogy még van egy hónapunk az indulásig.

- Az lehet, de amit ma megtehetsz, ne halazd holnapra.

 

 

Az idő gyorsan telt, röpültek a napok, a hetek, s az október novemberbe fordult, a napok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak lettek, s az idő is kezdett lehűlni.  A fák és bokrok levetették vörös levélruháikat és csupasz ágaikat a szürke ég felé emelték. Hollók szárnyaltak fel északon, panaszosan károgva, s nem sokkal később őzek rohantak fejvesztve arról a területről.

- HÁÁÁÁÁÁIIIII JÁÁÁÁÁÁÁÁ! – Alexa kiáltása úgy vágta át a csendet, mint forró kés a vajat. Egy fa fájdalmas nyikorgása hallatszott, majd eldőlt és egy hangot se hallatott semmit. Lexa kapkodva vette a levegőt. Körülötte nagyjából egy kilométeres területen kidőlt törzsek, és gyökerek álltak ki a földből.

- Most már….  abbahagyhatom?  - kérdezte fáradtan – Már négy napja megállás nélkül gyakorolunk.

- Persze, tarthatunk egy kis pihenőt, de előtte növeszd vissza a fákat. – válaszolta Ádám.

- Ugye ezt most nem mondod komolyan? -  de választ már nem kapott, ugyanis a fiú már eltűnt.

 

 

- Uraim, hölgyeim, kérem, nyugodjanak le! – Csitította a szobában lévő embereket egy öltönyös férfi. Nagyjából nyolcvanan lehettek a terembe, mindenki egyszerre beszélt, de amint a vezető megszólalt csend vette át a helyét a zsivajnak. – Nem azért hívtam össze a tanácsot, hogy vitatkozzunk órákon keresztül, hanem, hogy megoldást találjunk a problémánkra. Egyszerre csak egyvalaki beszéljen.  Tessék? – szólít ott fel egy nőt.

- Javaslom, támadjuk meg a főhadiszállásukat, minél hamarabb! Most nem számítanak támadásra, használjuk ki az alkalmat most! – az öklével nyomatékosan az asztalra csapott.

- De hát azt se tudjuk éppen hol van az erődjük! Ne felejtsd el, hogy naponta változtatja a helyét. -  ellenkezett vele, egy másik férfi.

- Gyorsan meglehetne találni a helyét, hogyha csak azon múlna, ráadásul most, hogy megkerült Gara erejének második örököse, most kell lecsapnunk!

- Mira, Alexa még nem készült fel, nem tudja még teljesen uralni az erejét. Időre van szüksége, hogy mindent megtanuljon. – szólt bele a beszélgetésbe Csaba

- De nincs mindig időnk. Cselekednünk kell!

- Ez a baj veled Mira. Türelmetlen vagy. Vannak dolgok, amiket nem szabad, vagy nem is lehet siettetni.

- Bezzeg, ha az én falkámba tartozna….. – kezdett bele, de Erik félbeszakította.

- De nem a te falkádba tartozik, hanem Csabáéba. Jobb lenne, ha kezdenéd feldolgozni ezt a tényt.  – a nő tekintete fenyegetően villant fel, de a férfi szeme meg se rezzent.

- Mira, nyugodj meg. Ez nem a veszekedés ideje. Csaba, Erik, ti mehettek, a gyűlésnek számotokra vége. Mi pedig megtárgyaljuk a többi dolgot.

 

 

Harsány nevetés szállt, az éjszakai erdő csendjét megtörve.

- Most elkaplak! – kiáltotta Detti.

- Csak ha hagyom! – szólt vissza neki Barabás.

- Nem kell azt hagyni, köztudott, hogy jobb vagyok nálad!- hirtelen a kiugrott a sötétségből, és a fiú hátára vetette magát. Gurultak egy ideig a poros talajon, amikor azonban megálltak Barabás a hátán feküdt, és rajta helyezkedett el Detti.

- Én mondtam, hogy elkaplak – súgta a fülébe. A fiú erre csak mosolygott. A lány lehunyta szemét, fejét izmos mellkasára fektette, és hallgatta a szíve ütemes dobogását, miközben mélyen magába szívta az illatát.

 

 

- Csaba! Végre itt vagy! Minden rendbe volt a gyűlésen?

- Igen, Mira már megint kezdte a „támadjuk meg őket most rögtön” dolgot, aztán kitért arra, hogy mennyivel, jobb lenne Alexának az ő falkájába.

- Badarság! Ne is hallgass rá! Fantasztikus vezető vagy, Mirának meg agyára ment, hogy lemészárolták a falkáját, én is sajnálom, de annak már kétszáz éve.

- Igen, lehet, hogy igazad van. Hívd össze a falkát, ideje indulnunk az emberek közé.

- Rendben van.

 

 

 

- Hah! Nyertem! – Alexa hirtelen felugrott a levegőbe.

- Nem ér! Biztos, hogy csaltál!

- Ugyan kérlek. A farkasszem lényege az, hogy nem lehet benne csalni. – Ádám már belefogott volna a mondandójába, amikor vonyítás szállt fel a távolból.

- Asszem menni kéne – mondta Lexa

- Egyetértek. Verseny?

- Persze. Három!

- Kettő!

 - EGY!!!- kiáltották egyszerre, és ki is lőttek, mint a golyó egy puskából.

 

- Nyertem!!!

- Te csak azt hiszed! Egy bajusszal megelőztelek!

- Nem igaz! – tiltakozott a lány.

- Nem tudsz veszíteni, igaz?

- De tudok, viszont most nem nyertél! – Fejüket egymásnak vetették, és úgy néztek egymás szemébe.

- Khmkhm! Gyerekek! – szólalt meg Kiara. Hirtelen felé kapták a fejüket. Mindenki őket nézte a falkából. Gyorsan szétrebbentek.

- Nos, miről is van szó? – kérdezte gyorsan Alexa

- Ma elindulunk a téli járőrözésre. – vette át a szót Csaba – Detti beosztotta, hogy ki-kivel lesz, szóval át is adom a szót neki.

- Nos, úgy döntöttem, hogy te Csaba Kiarával és Aurórával leszel, mert ugye ő a te lányod, meg hát, meg ne haragudj kislány, de te szorulsz közülünk a legnagyobb védelemre.

- Semmi baj, megértem. – bólintott Auróra.

- Ti maradnátok itt, a északi területen, aztán én Barabással mennék középre, végül, de nem utolsó sorsban Alexa és Ádám délre.

- Ácsi! Én ezzel a csalóval? – bökött fejével a lány felé.

- Én? Csaló? Mond a szemembe te mókus, ne csak a fejedet ingasd!

- Tudod ki a mókus te beluga! – és ezzel újra acsarkodni kezdtek egymásra.

- Szerinted jó ötlet őket egymásmellé tenni? – kérdezte halkan a vezér a párjától.

- Hagyd, gyerekek.

- Jól van, jól van, most már elég lesz. – baktatott közéjük Detti, ám a két kölyök átnézett a háta fölött, és onnan folytatták tovább a „háborújukat”.

- Na, akkor szerintem mindenki indulhat is a kijelölt területére. Szerintem jobb lenne, ha mindenki a városokon keresztül menne, nem pedig az erdőkön át, mivel így is jobban odatudunk figyelni az emberekre. Mindenki értette?

- Igen! – hallatszott az egyhangú válasz.

- Rendben. Jó utat mindenkinek, de persze mindenki keressen elő téli ruhát a házból, hogy ne tűnjetek ki a tömegből. Ha odaértetek a saját területetekre, akkor mindenki jelezzen nekünk telepatikus úton, és akkor is, ha valami furcsát, különöset, rendelleneset észleltek.

- Verseny a házig? – szólalt meg Ádám Alexa fejébe.

- Még szép! De tudnod kell, hogy megint és fogok nyerni!

- Csak ha odakötözöl egy sziklához, és a tenger fenekére süllyesztesz!

- Nem kell azt megtennem, hogy elindulok MOST! – és azzal már el is viharzott mellőle.

- Mi?! – lepődött meg a fiú.

- Nyertem!

- Soha! Csaló!- és ő is utána vetette magát. A többiek csak néztek utánuk.

- Megjavulnak ezek valaha? – kérdezte Barabás.

- Nem lennének ők maguk, ha nem veszekednének folyton, és te se vagy sokkal jobb! – lökte meg Detti.

- Ha már verseny, mi nem veszünk részt benne?

- De, naná! Auróra, te is jössz?

- Igen!

- Akkor indulás!- kiáltott a fiú.

- Mintha magunkat látnám fiatal korunkba. – bújt párjához Kiara.

- Most se vagyunk öregek.

- Az igaz, szóval, aki utoljára ér a házhoz, az egy csiga!

 

 

2015\11\09

12. Fejezet

- Nos, lássuk csak….Elsős koromig nem nagyon történt velem semmi érdekes, de azután beiratkoztam a helyi cserkészcsapatba.  Mindenki nagyon kedves volt, jó volt a hangulat is, de három év után ráuntam, hogy folyton csak dalokat énekelgetünk, és mindig ugyan azokat az újoncok miatt. Szóval otthagytam. Pár hónappal később elkezdtem teniszezni, maga a sport nagyon tetszett, de az is két év után otthagytam. Szörnyű csapatom volt. Például, hogyha jobban játszottam, mint a régebbi tagok, és ezáltal én nyertem kegyetlenül visszakaptam, mint amikor egyszer edzés végén fociztunk, és úgy mellkason rúgtak a labdával, hogy nem kaptam levegőt. Aztán jött a kézilabda. nagyon megszerettem, minden jó volt, de amikor eljött a tél, senki sem szólt nekem, hogy mikor, és hol vannak az edzések. Mindezek után jött a kosárlabda, majd a röplabda, egy-egy évig. Borzalmas csapattársaim voltak,de nem is pazarolok rájuk több szót. Mindig nagyin jó tanuló voltam, iskola első.

- Stréber…. – mormogta Alexa

- Pardon? – kérdezett vissza Ádám. Fejét kicsit oldalra fordította, és úgy nézett a lányra.

- Semmi, semmi. Folytasd csak.

- Nos, én hatodikos voltam, amikor beharaptak. Amikor először jelentkeztek a képességeim , eléggé megijedtem a dologtól, de Csaba elmagyarázta, hogy szerinte mi is ez, és azóta fejlesztgetem tovább.

- És a szüleid?

- Igen, a szüleim… Őket telente szoktam meglátogatni. Tudod, akkor úgyis a várost kell járnunk, szóval benézek hozzájuk.  A legtöbb farkas, akit beharapnak a falkába nem törődnek többet az emberi családjukkal, és nem is nagyon mennek emberek közelébe, csak ha muszáj. Igazából én is így vagyok vele. Nem szeretek városban lenni, az a sok füst, zaj, meg minden, de soha se lennék képes a szüleimet cserbenhagyni.

- Értem. Azt hiszem, sétálok egyet.

- Rendben van, de előtte azért oldozz el, kérlek szépen.

- Kívánságod számomra parancs! – hajolt meg előtte, majd hátat fordított neki és elindult.

- Khm, khm! – hallotta maga mögött. Halvány mosoly jelent meg arcán, hátrapillantott, majd elfordult és csettintett egyet, mire a fa elengedte. Alexa egy perccel később már fehér villanásként cikázott az erdőben. Egy üldözött üldöző nélkül… Vagy talán az emlékek elől, amik égették, mint a tűz, s egyre jobban elhatalmasodott benne. Maga se tudta elmondani mi elől menekül, mit is érez pontosan. A fény foltokban megcsillant szőrén, ahogyan átszűrődött a fák lombjai között. A növények egyre gyérebben helyezkedtek el, végül teljesen eltűntek, s a helyét zöld fű vette át. Mellső mancsait a földbe vájta, mély árkokat szántva. Mégis mi a manót csinálok? Mégis hol a manóba vagyok? Szeme végigjáratta a terepen, de semmi ismerőset nem talált…vagy mégis! Mélyet szippantott a levegőből. Ez a szag…… Gúnyos nevetést hallott, de nem tudta megállapítani, hogy honnan jön. Egyszerre hallotta minden irányból.

- Nem is rossz egy kezdőtől .Örülök, hogy újra látlak Alexa!

- Az érzés nem kölcsönös.

- Most nagyon megbántottál. Hát így kell fogadni egy kedves barátot?

- Barát? Inkább egy álszent vérszívó!

- Vigyázz, hogy beszélsz velem Alexa, el sem tudod képzelni mekkora az én hatalmam! – hangja mennydörgött, fekete alakja megremegett.

- Juj de félek! – kapta szája elé egyik kezét Lexa. A vámpír egy pillanat alatt előtte termett, s láthatóvá vált igazi alakja. Holtsápadt bőre megfeszült arcán, mely nem tükrözte gazdája életkorát. Fehér inget viselt, ami szinte egybeolvadt sápadt színével.

- Én már több ezer évet megéltem drágaságom, te mellettem csak egy bolha vagy!

- Az lehet, de én nem félek a fénytől, mint te, gyáva féreg! – mérgesítette tovább Alexa.

- Elhallgass pudli!

- Ez a pudli majd jól eljátszik a te drága csontjaiddal!- a vérszívó szeme csak úgy szikrázott a dühtől, vele ellenben Alexa elégedetten mosolygott. Efraim ekkor taktikát váltott. Kinyújtotta kezét, ujjai szorosan bezárultak a lány nyaka körül. Lexa meglepődött ellenfele erején. A mostani eset más volt , mint amikor Ádám szorította sarokba. A kéz hideg volt. Megpróbálta lefeszíteni a nyakáról. A vámpír gúnyosan felkacagott.

- Anyád is pont olyan volt mint te, legalábbis pontosan így viselkedett amikor elkaptam az ő torkát is.

- Te-te- te voltál? – nyöszörögte.

- Mondhatjuk úgy is, habár a másik autót nem én vezettem, de amikor megpróbáltalak megölni eléggé felélénkült a sérülései ellenére is.

- Gyilkos… - sziszegte a fogain keresztül.

- Köszönöm. Ilyen szépet még senki nem mondott rám.

 

 

Hmmm nem tudom elérni. Ez lehetetlen. Sehol sem találom… Ádám idegesen járkált fel s alá. Valami nagyon nincs rendben. A táj megváltozott körülötte. A fák eltűntek, az és lilás színűvé vált.

- Ilián.

- Ádám. – a fiú fáradtan sóhajtott.

- Mit akarsz tőlem?

- Csak gondolom, szeretnéd látni a kis barátnődet, mielőtt meghal. – a fiú értetlenül nézett rá. A levegő megremegett, a képen Alexa jelent meg, ahogy próbálja lefejteni Efráim kezét a torkáról.

- Mond neki, hogy engedje el. – a vámpír gúnyosan felkacagott.

- Lám- lám-lám. A nagy Ádám, Garaf erejének örököse nem tudja még arra se megtanítani a barátnőjét, hogy hogyan védje meg legalább alapfokon magát.

- Pontosan tudod, hogy csak egy gondolatomba telik, és szénné égetlen.

- Lehet, de te én meg pontosan tudom, hogy szükséged van egy tűzforrásra, hogy parancsolhass neki.

- Ilián. Utoljára mondom, hogy engedjétek el Alexát. Megértetted? Vagy a föld alól is felkutatlak, és akkor egy pillanat alatt véget vetek a több ezer éves uralmatoknak.

- Ahogy akarod, de ne hidd, hogy nemsokára nem találkozunk szemtől szemben, és akkor nem ússzátok meg. – azzal az eddig is ködfelhő formát felvett vámpírt szétfoszlott a levegőben, mintha ott se lett volna.

 

 

- Drága Alexa sajnos mennem kell, hív a kötelesség, de legközelebb ígérem tovább szórakozunk majd együtt. – Elengedte Lexa torkát, mire a lány a földre esett, de pillanatok alatt összeszedte magát.

- Hé! Ugye nem gondolod, hogy csak úgy lelépsz? – háborodott fel.

- Majd legközelebb! – búcsúzott, s lassan halványodni kezdett alakja.

- Megállj te nagyra nőtt szúnyog! – ugrott utána, de már csak a levegőt találta el. – Francba! – öklét keményen a talajba ütötte, s bosszankodva nézett maga elé.

 

 

Lássuk csak. Alexa merre bujkálsz?  Tűnődött magába a fiú. Lemondóan sóhajtott, majd miután átváltozott elkezdett a lány után szimatolni. Orrát a levegőbe emelte, és mélyeket szívott belőle. Tüdeje megtelt oxigénnel, és az erdő illatával. Hmmm Nyúlodú 30 méterre  egy tölgyfa tövében kettő lakóval. Egy vaddisznó csorda északra nagyjából 5 kilométerre. Szarvasok délen a folyónál… Mókusodú felettem, egy bagolypár a szomszédos fán. Egy magányos Alexa 30 km-re, BINGÓ! A fiú elindult, de alig tett egy mérföldet, lefékezett. Állj! Ez tényleg? Lassan megfordult. Csak nem….. Ohohohoóóóóóó! Áfonya! Jackpot! Talán Lexa nem haragszik meg annyira rám ha eszek pár szemet…

 

 

 

 A lány csak állt egymagába hagyta, hogy a szél összekócolja barna haját. Már messziről meghallotta, hogy valami közeledik.

- Ádám?! – lepődött meg?

- Szia. Remélem nincs harag a késésért. – és rögtön hatalmas sárga szemeket kezdett mereszteni rá.

- Mégis mi a…a… - kezével a szája körül kezdett mutogatni.

- Mégis mi mi? – értetlenkedett a fiú, fejét oldalra fordította miközben leült.

- Hát a bundád, a szádnál.

- Jaaaa, hogy ez? Áfonya.

- Aha, oké.

- Na de most nem ez a lényeg. Láttam amit Efráim csinált veled. Kezdjük a gyakorlást, tanulást, mindent!

- Most?

-Most!

 

 

Detti rohant miután megkapta Kiara hívását.

- Köszönöm, hogy ilyen gyors voltál.

- Ez csak természetes. – hajolt meg előtte. – Mit akarsz mondani?

- Csapatokat kell összeállítani télre. minden csapatba legalább egy fiú legyen. Kettesével kell lennünk.

- Értettem!

- Alexát is lassan vissza kell hívnunk.

- De Kiara, ő még tanul.

- Tudom, ne aggódj, már lerendeztem. Csaba megengedte, hogy velünk maradjon addig, amíg a lány meg nem tanul mindent.

- Rendben, akkor hozzá is kezdek a csoportok felosztásához.

- Köszönöm.

 

 

- Bátyám, miért nem engedted, hogy elroppantsam a nyakát annak a pimasz pudlinak?

- Nyugodj meg testvérem, mindennek eljön az ideje, és akkor majd megteheted, de most türelmesnek kell lenned.

- Rendben van, de őt hagyd meg nekem.

- Ahogy akarod, de nem bízd el magad. Erős lány. Még sok gondot okoz majd nekünk.

 

 

2015\10\19

11. fejezet

Fehér teste keményen csapódott a földnek és csúszott tovább a porba átláthatatlan felhőt hagyva maga után. Mozdulatlanul feküdt oldalán.

- Állj fel. – szólította meg egy hang, de ő meg sem mozdult. – Állj fel, és harcolj farkashoz méltón! – mordult rá. A hűvös októberi szél felborzolta szőrét. Egyik mancsát maga mellé húzta, majd a másikat is, és lassan két lábra emelkedett. Fejét lehajtotta.

- Ha azt hiszed, hogy ez elég ahhoz, hogy legyőzz, akkor már mehetsz is el. – mondta nyugodtan, fel nem nézve. Ellenfele bosszúsan horkantott.

- Ha azt akarod, hogy komolyan vegyelek, akkor nézz a szemembe mikor hozzám beszélsz! – Alexa felpillantott rá. Szeme fényesebben ragyogott a holdnál, és a benne égő tűz mindent képes lett volna elemészteni, ha kiszabadul onnan. Fehér fogai mögül fenyegető morgás tört fel torkából. Izmai megfeszültek, és nekitámadt Ádámnak, aki könnyedén kitért előle, oldalra elhajolva, majd még egyszer, és ez egy ideig így folytatódott.

- Na mi van? Csak ennyit tudsz? Ennyi erővel egy macska ellen is kiállhattam volna! – mondta gúnyosan a lány, de ahogy ezt kimondta a fiú mögé lépett, megragadta a bal karját és hátracsavarta, mire Lexa felszisszent, majd Ádám a füléhez hajolt.

- Első hiba. Sose sértegesd az ellenfeled. – suttogta neki, és ellökte magától a másik farkast. Alexa fenyegetően csattogtatta fogait, amit ellenfele viszonzott felé. A lány a fejénél zárta össze álkapcsát, ám az már csak a levegőt harapta ketté. Ádám kihasználta a pillanatot, és mancsával felé suhintott.  Vér színezte vörösre Lexa fehér bundáját, ami a jobb karján lévő sebből származott, és csendben csöpögött a fagyos földre, ami örökre magába itta az élet cseppjeit, és ugyan ez folyt le a fiú karmairól is. Alexa csak egy pillantást vetett sérült karjára, azután többet nem is foglalkozott vele. A farkas nekirontott, mire ő a talajon találta magát. A fiú egyik kezét a lány feje felé emelte. Alexa két izmos hátsó lábát a fölé tornyosuló testhez támasztotta, és átlökte azt a feje felett. Mire megfordult Ádámot már nem látta sehol. Lihegve pillantott körbe. Sehol semmi.

- Második hiba. Sose téveszd szem elől az ellenfeled. – hallotta a háta mögül. Hirtelen megfordult, és látta, ahogy a fiú a fák közé veti magát. Most elkaplak! Gondolta magába, és utána ugrott. Egy kisebb félkör alakú kőfalhoz ért. Egy halk nesz ütötte meg a fülét, majd következő pillanatba a sziklához szorítva találta magát. Lába a levegőbe lógott, miközben egy erős kéz a nyakánál a falhoz préselte. Próbálta lefejteni magáról a barna mancsot, de nem sikerült neki.

- Harmadik hiba. Sose engedd sarokba szorítani magad. – suttogta, majd elengedte, mire Alexa a földre esett, és levegőért kapkodott. Ádám már távolodott tőle.

- Nagyon sokat kell még tanulnod. Ne feledd, a vámpírok nem olyan könyörületesek, mint én.  – mondta hátra sem pillantva. Lexa ottmaradt a talajon, a hold ezüst gyűrűjében ülve. Bár karján a sebnek már nyoma sem volt, szívében mély barázdákat szántott a vereség. Termete kisebb lett, szőré eltűnt, haja kezdett megnőni, és felvette eredeti barna színét. Átkulcsolta térdét, hátát a falnak támasztotta, és lehunyt szemmel maradt a talajra. Teste még itt-ott égett az átváltozás után, de nem szentelt neki különösebb figyelmet. Bát emberi lénye se volt már olyan törékeny mint régebben, mégis sokkal kevésbé viselte jól a környezet hatásait. Hideg kúszott felfelé benne, de nem törődött vele. Halk neszeket hallott, melynek gazdája egyre közeledett felé, majd megállt előtte. Felnézett, és egy kezet látott maga előtt. Kicsit tétovázott, de végül elfogadta a felé nyújtott jobbot, és Ádám felhúzta a földről. Egymásra mosolyogtak és csendben sétáltak ki az erdőből, nem zavarták meg a nyugalmat felesleges szavakkal.

- Figyelj, sajnálom, kicsit elragadott a hév. – szólalt meg végül a fiú, miközben egy mezőn sétáltak át.

- Nem a te hibád. Nekem kellett volna jobban odafigyelnem és ügyesebbnek lennem. Igazad volt, ha egy vámpír lett volna, én már nem lennék.

- Igen, ez igaz, de épp azért vagyok itt, hogy ezen változtassunk! Amíg én tanítalak, nem lesz belőled vérszívó csemege! – Alexa rámosolygott.

- Egy futóverseny a barlangig?

- Benne vagyok, de ugye tudod, hogy nincs esélyed ellenem?

- Majd meglátjuk! – mondta kacéran Alexa, és négy mancsán szélsebesen elloholt.

- Héééé csaló! – kiáltott utána a fiú, és nevetve utána eredt. Reggel mind a ketten egyszerre ébredtek fel.

- Na főnök, ma mit fogunk csinálni?

- Nos, alap harcászati ismeretek megtanulása, miközben én magyarázok neked.

- Ömmm érdekes lesz.

- De még mennyire! – bementek az erdőben található tisztásra. Ádám gyorsan letört egy fáról két hosszú és viszonylag egyenes ágat, de azok szinte azonnal visszanőttek.– Fogd! – dobta oda neki az egyiket. - Az alapállással kezdjük. Állj mellém. Enyhe terpesz, nos, a botvívással kezdjük. Nagyjából úgy fogd, hogy három egyforma részre osztódjon. Fantasztikus! Nos, kicsit oldalt állj, a bot végét lefelé tartsd. Szóval, amikor lépsz előre a botodat felülről vidd miközben lépsz. Úgy. Ne, ne, ne! Fordulj, oldalt, mármint, hogy ne szembe állj az ellenfeleddel, hanem minél kevesebb testfelületet mutass a másiknak. Úgy, nagyon jó. Aztán az alsó ütés, vagyis most az alul levő végét felfelé húzod, de azért lépjél is közbe. Aztán megy a nyakra az ütés. Szintén föntről hozod a botot, de most a nyakhoz célzol, majd a másik nyak, aminél a fönti részt viszed magad mellé. Oldal. A botot vízszintes helyzetbe hozod és jobb oldalon az alsó bordákhoz ütsz. A másiknál ugyan ez, csak a másik oldalra. Fantasztikus! Most a láb. Csak vidd le jobbra, bokára célozz. Jó, most a felső végét ballra. Látod? Nem nehéz! Most a védések. Amikor fejre ütök, te csak emeld fel, amikor lentre ütök engedd le, de egy kicsit tartsd ki magadtól. Úgy! A nyak védése majdnem olyan, mint a támadása, csak itt ne nyúlj előre a bottal, hanem csak tartsd. Most ballról. Amikor az oldaladat támadják egyenesen tartsd ki, ha jobbról ütik jobbról, ha ballról akkor ballról. A lábnál megint olyan mint a támadásnál. Nos, ugye balról van a bot, szóval a felső felét leviszed, és áthúzod a jobb lábadhoz miközben a lábad hátra húzod. Most a fönti végét viszed le ballra. Tökéletes! Most támadj nekem!

- Mi? – nevetett fel kínosan a lány.

- Támadj nekem. Csak lassan és nyugodtan, ha akarod hangosan mondhatod is az ütéseket.

- Rendben. – egy pillanatig tétovázott majd lassan Ádám feje felé emelte a botot. - Nos, nem rossz, de üss, keményen, legyen benne erő!  - Alexa bólintott, és újra próbálta a nyaknál. - A nyakamat üssed, ne a botot, a nyakamra célozz! – utasította. Lexa az ajkába harapott majd ballról ütött. - Na, ez már jó volt! – dicsérte meg. – szépen lassan haladtak lefelé. – Oké, most én támadok, te védekezel. – jelentette ki a fiú.

- Én?

- Nem, majd a mókus fent a fán!

- Jólvan na! – hátralépett, és feltartotta botját.

- Nyújtsd ki a kezed! Azaz; látod, megy ez! Most úgy lesz, hogy nem állunk meg. Ha te befejezted, egyből kezdesz védekezni, aztán meg megint támadsz. Értve vagyok? – kérdezte.

- Értve!

- Rendben. Addig is mesélek pár dolgot. Biztos hallottál már arról, hogy a vámpíroknak nincs tükörképük. Ez marhaság. Ugyan úgy mint neked vagy nekem, nekik is van. Kivéve, ha éhesek, mert akkor nincs és a szemük színe is átváltozik vörössé.

- Hogy csinálod ezt? –szólalt meg hirtelen Alexa.

- Mit? – kérdezte értetlenül Ádám.

- Nem is nézel oda, ahova ütsz. Ezt hogy?

- Tudod, a rutin. Majd neked is így berögzülnek így a mozdulatok.

- Hiszem, ha átélem.

- Hát, akkor majd hinni fogsz.

- Áúúú! – kiáltott fel hirtelen. – Ezt most miért?

- Nem tehetek arról, hogy rávágtam az ujjadra. Nem tartottad jó helyen, na de folytatom is. A vámpírok nem tudnak denevérré változni. Ez a tévhit onnan ered, hogy van egy- két olyan fajta denevér, ami vért iszik, de azok is főként állatokét. Gondolom, most felötlött benned a kérdés, hogy hogyan is közlekednek? Gyalog. Vagy futva. Ha elkezdenek egyszer sprintelni, akkor csak egy csíkot látsz, semmi mást, viszont a farkasok gyorsabban tőlük. Van még egy dolog. Tudnak teleportálni.

- Tényleg?  - kerekedett el Lexa szeme. – Áúú!

- Lejjebb a botot! Amúgy ne gondolkodj nagy távokban. Maximum 5 méterrel arrébb tudnak menni, de az is rengeteg energiát vesz igénybe, viszont a fő vámpírok nagyobb távolságokra is képesek, de az is csak 20-30 méter körül van. Amikor eltűnnek nem kell kétségbeesni, ugyanis, mindig egy apró villanás jelzi, hogy hol fognak feltűnni. Az állatok se szeretik őket, igaz, minket se, de azért a farkasokat mégis egy kicsivel jobban bírják. A kereszt és a szenteltvíz se véd meg, ugyanis ezek is a természetben megtalálható anyagokból vannak, viszont egy nagyon vallásos embernek a hite nyugtalanítja őket, és ez ad némi védelmet. Amúgy elég erősek, és tudnak különböző állatokat, embereket és más egyéb teremtményeket hipnotizálni, magukat és tárgyakat levitálni. Egy dolog van, amitől kifejezetten félnek, a tűztől, mivel régen főként ezzel pusztították őket. Mis is van még…..

- Fokhagyma?

- Na igen. Semmi haszna. Ez a babona ered, hogy senki se szereti, ha valakinek fokhagyma szagú a lehelete. Azt hiszem ennyi.

- Ömmm, talán a dzsinnekről is mondhatnál pár szót.

- Ja, én butus. Ellenük a vas használ, mert az égeti az esszenciájukat. Ők egy másik világban élnek , ezért csak megidézéssel lehet őket hívni, de ha sokáig tartózkodnak a földön, az is legyengíti őket. Bármilyen állati alakot képesek felvenni, kivéve az alacsonyabb rendű koboldok, ők csak 1-2 kicsi lényt tudnak utánozni. Nem muszáj élőlénynek, lenni, lehet az akár egy gőzfelhő is. Kanyarodjunk vissza egy picit a vámpírokhoz. Nos a szívükbe szúrt karó, nyílvessző vagy más dolog se segít. Igaz, megdermednek, de ha eltávolítják, akkor ugyan úgy képesek mozogni. Húzd ki magad! Nem akarsz egy kicsit mesélni magadról? Tudod, hogy ne csak én szövegeljek.

- Hát, rendben.  Hol is kezdjem….

- Az elején? – kérdezte a fiú.

- Ezzel most sokat segítettél.  – majd belekezdett a mesélésbe, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban csattantak össze botjai.

- Sajnálom, ami a szüleiddel történt.

- Ők már egy jobb helyen vannak. Most mesélj te! Olyan keveset lehet rólad tudni!

- Hááát, nem is tudom.

- Lécciiiiiii! – kérlelte.

- Megéri ez nekem? – kérdezte költőien magától , miközben állát simogatta, mintha szakálla lenne.

- Jajj ne izélkedj már! – bökte oldalba Alexa

- Hmmmmm, nem.

- Mert?!

- Nincs kedvem hozzá.

- Ádám… - közeledett vészjóslóan felé a lány.

- Alexa…. ne nézz így rám. – hátrált tőle el.

- Ha nem mondod el, akkor én szedem ki belőled.

- Mégis mit akarsz csinálni?

- Tudod, dolgokat. – mondta sejtelmesen.

- Ne csináld! Beszéljük meg! Mondjuk egy nagy szarvas felett?

- Nem is tudom… Megéri ez nekem? – tűnődött.

- Meg, meg, persze, hogy meg!

- Hmm valahogy nem hoz lázba ez az ajánlat.

- Ne, kérlek! – könyörgött.

- Készülj fel! – kiáltott. Ádám tovább hátrált, de beleütközött egy nagy tölgyfába. Két - két ág azonnal lefogta. Alexa odalépett hozzá.

- Ugye most nem az lesz amire gondolok? – riadt meg a fiú.

- De, de! – majd, hogy alátámassza, amit mondott mind a tíz ujját az oldalához emelte.

- Nem mered!

- Fogadjunk?

- Nem….

- Na? Beszélsz?

- Soha!

- Te akartad! – majd elkezdte kegyetlenül csiklandozni, de a fiú keményen küzdött, de végül feladta.

- Neeeee, neeee, feladom! Nem bírom! – erre Alexa abbahagyta a kínzást.

- Beszélj!

- Gonosz vagy! – játszotta a sértődöttet.

- Nem is!

- De!

- Na gyerünk!

- Jó, jó, de ezért még elkaplak!

- Nem bánom, csak kezdd már! – toporgott türelmetlenül, majd leült a fűbe törökülésbe, és nagyokat pislogott rá.

- Nem engednél el?

- Hogy megszökj? Kizárt!  - a fiú lemondóan sóhajtott.

- Egy próbát megért.

2015\10\05

10. fejezet

- Nem megy! – mondta Alexa sokadjára.

- Menni, fog az, csak próbálkozni kell! Ne olyan durván! Finoman! – utasította a fiú. Lexa mormogott valamit válaszul, majd ismét nekiveselkedett a feladatnak. Az eső nagy cseppekben hullt alá a szürke felhőkből melyek homállyal borították be az eget. A lány akármilyen keményen is koncentrált, nem sikerült.

- Nem megy! Egyszerűen nem tudom megcsinálni!

- De meg tudod! Tudod mit? Tartsunk egy kis pihenőt. A barlangban találkozunk! – azzal belevetette magát a fák sűrűjébe. Alexa komótosan sétált a kis patak mellett, mancsai cuppogtak a sárban, négy láb, négy nyom, egy farkas. Az eső jellegzetes illata töltötte be a vidéket. A víz végigcsorgott oldalán, összetapasztva fehér szőrét, majd lefolyt, és a talajra hullott. Óvatosan helyezte lábait egyik helyről a másikra, nehogy megcsússzon a meredek hegyoldalon. Egy ugrással bent termett és megrázta magát, hogy bundája gyorsabban megszáradjon. Eldöntötte, hogy míg a fiúra vár, felfedezi a helyet. Beljebb és beljebb ment a hegybe, a falak kezdtek szűkülni, ezért egyre kisebb és kisebb alakokat kellett magára öltenie. Már vissza akart fordulni, amikor felfigyelt valamire. Csipp csepp, csipp csepp. Elhatározta, hogy tovább megy. Sokat ment előre. amikor az alagút már nem folytatódott, a vége kicsit kiszélesedett. Átlépett a résen és egy nagy terembe találta magát. Egy tavat pillantott meg, mely körül fent és lent szatalgmitok és sztalagtitok helyezkedtek el. Egy ponton megszakadt soruk és egy kőlap nyúlt be a víztükör felé. Óvatosan fellépett rá, a legvégén lefeküdt, úgy szemlélte arcát a tó érintetlen, egyenes felületén. Régen mindig egy átlagos lányt látott, de most egy sárga szempár meredt rá a farkas koponyából, mely mély volt és tiszta, mint a tó, melynek alján foszforeszkáló algák voltak. Elképedve nézte a természet gyönyörűségét miközben egész lényét átjárta a békesség. Lehunyta szemét és úgy hallgatta a monoton csepegést. Nem sokáig feküst nyugton, ugyanis érzékeny fülei jeleztek neki. Kavicsok súrlódtak egymáshoz, és vér szaga terjengett a levegőben, melyhez egy ismerős illat is társult. Leugrotta kőrül, de mielőtt visszament volna az alagútba, még hátrapillantott, hogy emlékei közt elraktározza a képet, majd belevetette magát a sötétségbe. Egyre világosabb lett, és a barlang szájánál megpillantotta Ádámot, amint egy igen nagy szarvast próbál beljebb és beljebb vonszolni. Alexa odaügetett mellé, és segített beráncigálni a tetemet.

- Hogyha tudnád mennyit szenvedtem, mire idáig elhurcoltam. – sóhajtott a fiú

 - Mindig beleakadtam valamibe, egyszer meg belecsúsztam a patakba.

- Nézd, én értékelem a fáradozásod, de nem lett volna egyszerűbb vérfarkas alakban elcipelni idáig?

- Erre nem is gondoltam! – Lexa elnevette magát, majd lakmározásba kezdtek. Egy ideig csak pihegtek, majd ismét lementek az esőbe gyakorolni. Késő estig próbálgatta egymásba olvasztani a cseppeket, ezzel egy nagyobb gömböt létrehozva, de nem sikerült. Éjfél körül járthatott, az idő, mikor abbahagyták és nyugovóra tértek. Alexa megvárta, míg Ádám elaludt, majd nagyon halkan visszaosont a tóhoz és ismét lefeküdt a kőre, és nézte a víztükröt, mindaddig, amíg el nem aludt. Különös álmot látott, melyben a víz erejét használva örvényeket keltett a barlang termében.  Nyújtózott egyet, és hitetlenkedve nézte a felszínt, amint fodrozódik. Kifelé menet agya folyton kattogott. A nap sugarai elvakították és hunyorogva vette észre a fiút, aki még mindig húzta a lóbőrt. Szemét forgatva az egyik falhoz hátrált, majd nekifutásból rávetette magát.

- Ébresztő! – kiáltotta rá, miközben az oldalán ugrált.

- Ne-e-e csi-csi-csi-náld! Fel ke-ke-lek!- dadogta és lassan feltápászkodott, mellső lábait és fejét és lehajtotta, és megnyújtóztatta megnyomorított testét.

- Legközelebb nem kérek ébresztőt. – morgolódott.

- Nem tehetek róla, hogy fél életed átalszod! Gyerünk! Menjünk gyakorolni! – kiáltotta, és már vágtatott is a patakhoz. Ádám csak állt egyhelyben, és nézett a lány után, majd fejét csóválva lassan lépdelt kifelé ; a napok teltek, de Alexának még mindig nem sikerült elsajátítania a második elem használatát. Sóhajtott és ismét elhelyezkedett a kőlapon. Csak tudnám, hogy csaljam elő a bennem lévő erőt. Hátára fordult és a plafonról nézte az évszázadok és a természet által megformált cseppköveket. Újból a víz felé tekintett. Szeretett csak feküdni és nézni a benne lévő növényeket, s beleveszni a szédítő mélységbe. Feküdt és nézte az apró hullámokat, hullámokat, amiknek semmi keresnivalójuk nem volt ott. Az álmodozást befejezve figyelni kezdte a felszínt, ami szinte rögtön tükörsima lett. Várjunk csak! Ez érdekes. Talán, ha kicsit finomabban….Vett egy mély levegőt, és koncentrált, de nem úgy, ahogy az elmúlt napokban. Nem akart annyira parancsolni, inkább álmodozni egy kicsit. Három kicsi örvény jelent meg, ugyanakkora távolságra egymástól, háromszöget alkotva. Lassan forogni kezdtek, s a közepükből kiemelkedett egy-egy vízoszlop, és pár centire a levegőben összekapcsolódtak. Nagyobbra és nagyobbra nőtt, mígnem Lexa feje fülé nem emelkedett, majd egy pillanattal később összecsuklott, és visszazúdult a tóba. A csudába! Neked is ekkor kell szólnod! Mérgelődött és eltűnt a hegy belsejében.

- Itt vagyok! – kiáltotta a fiúnak futás közben.

- Tudod, azon gondolkodtam, hogy a vizet hagyjuk egy ideig, esetleg foglalkozhatnánk a földdel, tudod igazából egészen… – Alexa nem nagyon figyelt rá. Leült mellé, egy méterre a pataktól, lehunyta szemét és elkezdte a formálást. Madarat készített, mely körbe körbe röpködte a kiemelkedő gömböt.

- Vagy megpróbálkozhatnál a széllel is, habár nagyon hason… hűűű! – bólintott elismerően. – Inkább maradjunk ennél.

- Hogy tetszett?

- Nem rossz, kezdetnek nem olyan rossz, de még mindig nagyon gyenge. A helyzet az, hogy tudod irányítani, viszont ehhez „teljesen” ki kell kapcsolnod az agyad, ami egy összecsapásnál nem éppen kedvező dolog. Hmm. Lássuk csak, hogyan is magyarázhatnám el…..Amikor az erdő irányítását tanultad, mondjuk így élesebb parancsokat adtál, például: Menj ide! Hajolj arra! Tekeredj rá! Itt ezzel nem mész semmire. Finomabban kell megfogalmaznod, amit akarsz. Érted?- bólintott – Rendben, akkor próbáld meg. Kezdj el kocogni és úgy adj utasításokat.

- Igenis főnök! – húzta ki magát és egyik mancsát felemelve tisztelgett, és nekilátott a feladat végrehajtásához. Először csak fodrozta a vizet, majd egyre magasabb hullámokat keltett rajta. Elfutott egy darabig, majd visszafordult a fiú felé.

- Rendben, most újra. Próbáld meg különböző alakzatokkal, esetleg gyorsíthatsz a tempón is. Rajta! --- utasította. Alexa sokáig gyakorolt, de volt, hogy nagy erőfeszítésébe került egy egy formával sikerrel járjon. Este csak akkor pihent meg, mikor a csillagok már rég elfoglalták a helyüket az égen. Lassan baktatott a barlang felé, aminek a szájánál megpillantotta Ádámot, aki felfelé bámult a sötétségbe, melyen megannyi apró kristály ragyogott. Biccentettek egymásnak, majd Lexa fáradtan lerogyott a hideg földre s szinte azonnal álomba merült. A varjak gyászos károgására ébredt, és meglepődve vette észre, hogy egyedül van. Megállt a barlang végébe. A hideg őszi szél felborzolta szőrét. Éles szemével a tájat nézte, hátha meglátja az ismerős barna foltot, amit keres.

- Jó reggelt Csipkerózsika!- köszöntötte.

- Hahaha.- morgott vissza Alexa. – Általában te alszol délig. – A fiú egy vállrándítással ráhagyta a dolgot.

- Nos, azt terveztem mára, hogy te vízzel védekezel, én pedig támadok.

- Rendben. Csak én érzek füstöt? – kérdezte.

- Nem, valóban van itt tűz, ugyanis, azzal küzdök ellened. – arrébb lépett, és egy kisebb lángoló farakás állt mögötte.

- De…

- Vigyázz, ha leégeted a bundád, nehezen nő vissza. Saját tapasztalat. – tette hozzá. Ádám felszította a lángokat, Lexa hátra ugrott. Ijedten ment távolabb, még túlságosan élénken élt benne az égő ház képe. A fiút körbevették a lángok, magasan az ég felé ágaskodtak, kört alkotva, ami az elején nyitott volt, így látni lehetett a közepén ülő farkast. A levegő vibrált a hőtől. Lábai földbe gyökereztek. Apa. Anya. Szofi. Nem! Nem lehetek most gyenge! Össze kell szednem magam! Megrázta magát, mintha csak a félelem láncaitól akarna megszabadulni, melyek megbéklyózták. Jól van. Gyere, de csak akkor támadj, ha mersz! Küldte át gondolatát Ádámnak. Mély levegőt vett és próbált lenyugodni. Ült egy helybe lehajtott fejjel és várt. Füle hegye megremegett. Félre vetette magát, egy tűzgolyó elől. Porfelhőt húzott maga után, ahol karmai felszántották a talajt, inai megfeszültek, tekintetében elszántság lángolt. Csak úgy záporozták rá a lövedékek, de mindig sikerült kitérnie. Még egy kicsit tarts ki, csak egy kicsit. Kérte a megduzzadt patakot, Ádám mögött, mely már rég kitért a medréből. Kikerült még egy golyót. Most! Több tonna víz száguldott felé, mint habsörényű paripák, és hátulról elsodorta a fiút, míg Alexa előtt visszakanyarodott a helyére. Egy nagy barna szőrcsomó evickélt a partra.

- Újra! Szabálytalan! Nem érvényes hátulról támadni! – kérte ki magának.

- Ugyan kérlek! Szerelemben és háborúban mindent szabad.

- Igen, ezt mondtad már egyszer, úgy tudom akkor is csaltál!

- Csak irigykedsz.

- Mégis mire?

- Talán rám?

- Ja, talán álmodba.

- Meglehet. Biztos az egyik rémálmomba voltál benne. – tűnődött Lexa.

- Arrrrrr. – morgott Ádám.

- 2:0 nagyfiú, de ne félj, legközelebb hagylak nyerni.

- Most is én hagytalak téged győzni, mert különben simán …

- Ssssh. Hallottad? – Alexa halkan beosont a fák közé. – Mire vársz? Meghívóra? Gyere már!- nagyjából egy órája sétálhattak, amikor meglátták mi okozta a zajt.

- Vaddisznók. – mondta Ádám.

- Nem mondod? Én azt hittem antilopok.

- Nagyon vicces, Mrs. Humor Farkas.

- Van egy ötletem. Aki előbb elkapja, az nyer, és csak átlagos farkas méretet lehet felvenni, értve vagyok?

- Mióta te vagy a főnök? – kérdezte sértődötten a fiú.

- Ez most nem lényeg. Támadásra készülj. Három Kettő. Egy!- kiugrottak a bozótosból. A megrémült állat futásnak eredt, de a farkasok követték. A malac átbújt egy kidőlt rönk alatt, majd kivágtatott a fák közül.

- Az enyém lesz! – kiáltotta Ádám. Gyorsított a tempóján, és ő is kiugrott a fényre, Alexa közvetlenül utána ért ki. A tisztáson egy egész csordányi vaddisznó fogadta őket.

- Jó Röfi. Szép kis Röfi. – mondogatta a fiú, az előtte álló hatalmas állatnak.

- Ne Röfizgess, fuss! – azzal a lány már hátat is fordított, majd visszafelé kezdett sprintelni. Hallotta, amint az egész konda is követi őket. Ágak törtek, levelek szakadtak malacok visítottak. Egyszer csak Ádám futott el mellette, lábai szinte nem is érték a talajt. Lexa hátrapillantott. A disznók le voltak maradva.

- Álljunk csak meg egy percre! Nehogy már egy vérfarkas, aki akár egy kamiont is képes hajigálni meneküljön egy négy lábon járó szalonnától! – kapott észbe a fiú. Azzal átváltozott és a malacsereg közé vetette magát. Alexa is lefékezett, de nem ment oda hozzá. Gyorsan félreugrott egy az égből pottyant állat elől. Nem sok mindent látott a felszállt portól, viszont hallotta, amint ellenfelük visszavonulót fúj.

- Frissen vadászott röfi tálalva, Ádám módra.

- Te nem vagy normális. – jelentette ki komolyan Lexa, és mind a ketten jót nevettek a történteken.

2015\09\18

9. fejezet

 

- Ezek csak dzsinnek voltak szerencsére. Már egy afrita is igen erős, a maridokról ne is beszéljünk.

- Miért is akartunk eljönni?

- Csak jelentenem kell a helyzetet Eriknek, a fejlődéseddel kapcsolatban, de most, hogy találkoztunk ezekkel a lényekkel, erre még nagyobb szükség van.

- Értem, akkor most találkozom egy másik falkával is.

- Nem teljesen. – felelte a fiú. – Csak a falkavezért fogod látni. A többiek addig a területünkön maradnak. – Alexa nem kérdezett többet. Leült egy fa tövébe, lehunyta a szemét és hallgatta az erdő neszeit. Szorgosan kopogatta a fát a harkály, ebéd után kutatva. A vadludak már kezdtek szállingózni délfelé . A sárguló leveleket zörgette a szél, pár rovar még halkan duruzsolgatott a közelben.

- Hékás! Tünés! Menj innen! Ez az én szederbokrom! – Felpillantott, és látta az emberi Ádámot, amint egy mókust próbál elüldözni ez előbb említett szederbokorról. Magában mosolygott, ahogy elnézte hogyan kergetőznek a fiatalok. – Alexa, te nem kérsz? – fordult hozzá a fiú. Feltápászkodott, majd emberi alakot vett fel. Lassan lepillantott az oldalra, amin egy, a medence csontjától az egyik bordájáig húzódott egy vágás, de már kezdett gyógyulni a széle a széle. Lassan odabicegett, közben összeszorította ajkait, hogy ne kiáltson fel fájdalmában, és megállapította, hogy farkasként sokkal jobban viseli a fájdalmat. Egy inda nyúlt ki felé, és óvatosan köré fonódott, ezzel segítve megtartani a súlyát. Leszedett 3-4 darabot, és elfogyasztotta a kicsit édes, kicsit savanykás növényt. Megevett még párat a bogyóból, majd ismét leült a földre. Szemével végigkövette, ahogy a seb egyre kisebb és kisebb, majd csak egy pont lesz, végül az is eltűnik. Felkelt, és a fiúhoz sétált, jelezve, hogy kész az indulásra. Futottak a fák között, akkor is, amikor már kiértek a városból. Majdnem egy másfél órán keresztül loholtak, majd egy patakot láttak. Sodrással ellentétesen haladtak, hogy megleljék honnan ered. Lassan kocogtak, egy mogyoróbokor nőtt a forrás fölé.

- Csak hogy végre itt vagytok! – hátuk mögül egy sötétbarna farkas jelen meg. Alexa tisztelettudóan meghajolt előtte, ahogy tanították neki.

- Jöttünk volna hamarabb is, csak feltartóztattak. – lépett hozzá Ádám.

- Értem. Had halljam! Mi történt?

-A lány gyorsan fejlődik. Sokkal gyorsabban mint én, ami jó jel, viszont amikor elhagytuk Csaba területét szinte azonnal ránk rontottak. Négy erősebb és egy gyöngébb dzsinn támadt ránk. Sikerült mindet hatástalanítani, ám Alexa szerzett egy kis sérülést, de már jobban van. A vámpírok egyre jobban kezdenek mozgolódni. Nem tetszik ez nekem, vér szaga terjed a levegőben, itt háború lesz.

- Ez mind nagyon érdekes. Én is észleltem ezeket a jeleket, úgy tűnik a béke, amit oly nehezen harcoltunk ki, véget fog érni. Rendben, menjetek vissza, Alexa tanulj szorgalmasan, lehet, hogy ti ketten vagytok a farkasok utolsó reménye. – fejezte be a mondatot, és elsétált, beleveszve az erdő sötétjébe.

- Gyere, menjünk vissza. – szólalt meg a fiú. Csendben mentek vissza Lexa falkájához, a Nap már majdnem lemenőben volt.

- Mit szólnál egy utolsó meccshez, hm? Annyi különbséggel, hogy most én is támadhatok.

- Rendben van.

- Ó, és, most ne csalj! – mondta, hátraugrott, és tisztességes távolságból kezdte meg a párbajt.  Ágak csaptak össze, indák csavarodtak egymásba, ahogy támadták egymást. Suhogtak a szélben a levelek. A Hold már fent volt, miközben ők folytatták a csatát. Egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon.

- Nem kéne ezt lassan befejezni? – kérdezte lihegve a fiú, majd félreugrott egy ág elől.

- De, én is kezdek fáradni. – mondta.

- Rendben, akkor én jövök – közölte mosolyogva. Ádám felhagyott a támadásokkal. A föld megremegett Alexa lába alatt. Elvesztette egyensúlyát, és egy 1 méter mély gödörbe esett.

- A Fantasztikus Farkas ismét nyert!  Látnod kellene most magad Alexa!

- Hahaha. Nagyon vicces. Nehogy legközelebb „Fantasztikus Farkas” le legyen győzve! – majd lassan odasétált a fiúhoz, és nemes egyszerűséggel orron pöccintette. A csillagokat eltakarták a sötét felhők, melyek ott vándoroltak felettük. Egy vízcsepp hullt alá a magasból és talajnak csapódva megszűnt létezni. Lexa lehunyta szemét, és úgy állva élvezte, ahogy az eső fehér bundájára esik, ahol kisebb cseppekre szakadt, és tovafolyik másik szőrszálakon.

- Nem akarok zavarni, de nem kellene valami száraz helyet keresni? – tette fel kérdését Ádám. Pár pillanat múlva már a hegyoldal mentén futottak, hogy egy olyan helyet találjanak, ahova még nem tört be a víz. Ötpercnyi futkosás után ezt meg is találták egy barlang képében. A lány lerázta magáról a vizet, szőre kicsit felborzolódott.

- Kösz szépen, nagyon kedves vagy. – nézett a fiúra.

- Bocsika. Nem volt szándékos. – kért elnézést. Alexa ismét megszárítkozott. Jó éjszakát kívántak egymásnak, majd a barlang két különböző pontjára mentek pihenni. Lexa az üreg szájához sétált. Nézte, és hallgatta az égből lezúduló folyadékot.

Lefeküdt, két mellső lábát keresztbe tette, majd fejét ráhelyezte. Éber arany szeme sokáig pásztázta a terepet, de semmit sem látott.  Gondolatai régi családjára vándoroltak, igaz most már a falka jelentette ezt számára. Szomorúan gondolt vissza r, égi, normális és boldog életére. Amikor beleszeretett az olvasásba, és minidig új könyvekre vágyott, mikor barátságot kötött a csalás új négylábú tagjával, Gwath- val , a dobermann kölyökkel. Nagyon is jól emlékezett, mennyire jó barátok voltak ők ketten. Sok mindenre megtanította, rengeteg időt töltöttek együtt, és a lány úgy érzete a kutya több volt, mint egy mádik példány a fajtájából. Nem, Gwath különös helyet foglalt el a szívében, azután is, hogy egy súlyos betegségben elhunyt. Emlékezett arra, mikor először ment íjászkodni, hogy milyen gyönge íjjal is kezdett ő, majd hogyan ért egyre feljebb és feljebb, míg végül már az edző után ő volt a legjobb. Emlékezett az első versenyére, aminek sajnos a végét elmosta egy zápor, de így ő lett az első. Emlékezett arra, mikor kiskorába viharos éjszakákon az anyja mellett feküdt, hogy ne féljen. Emlékezett még Szofira. Szofira akivel szintén sok közös emlékük volt, Szofira, aki miatta halt meg. Egy könnycsepp buggyant ki szeméből, mely szívéből eredt, egy könnycsepp, ami arcán gördült, de lelkére pergett. Már farkas volt, és nem érezte magát jól a városokba, de régi szeretteinek emléke ott maradt nála. Rég volt, igen rég, de nem múlt a fájó emlék. Lassan lehunyta szemét, s az álomvilágba kalauzolta őt.

- Hol vagyok? – nézett körül az ismeretlen helyen. A táj, a szél, minden olyan valódinak hatott.

- Nem vagy sehol. Ez a hely kívül esik a téren és az időn. – egy nagy fekete pacni került be a lány látóterébe. A szag, ami körülvette bántotta Alexa orrát. Keserű volt, mégis édes.

- Mi vagy te? – suttogta.

- Én Efraim vagyok. Az ősi vámpírok egyike. Gondolom, most nem értesz semmit. Különös lány vagy te Alexa, és még különösebb farkas. Nem, nem lesz ez így sokáig. Te és a kis barátod. Nem fogtok sokáig élni.

- Rendben, ha igaz amit mondasz, támaszd alá!

- Emlékesze Szofira? – Lexának gombóc nőtt a torkába a név hallatán. – Miattad halt meg. És szenvedett. Sokat szenvedett, míg le nem égett a hús a csontjáról! Veletek se fogunk kegyesebben bánni. Még találkozunk Alexa, de az a találkozás már valóságos lesz.

A lány szemei kipattantak. A nap első sugarai most kezdtek előtünedezni a látóhatáron.  Meleggel és fénnyel árasztotta el a világot. Felemelte lassan fehér fejét, és a barlang belsejébe pillantott, ahol egy nagy, barna szőrcsomót pillantott meg. Ádám még mélyen alszik. Vonta le a képről a következtetést. Megnyújtóztatta lábait, majd halkan leosont. Egyedül akart lenni, kiszellőztetni a gondolatait. A sugarak lassan kezdték megolvasztani a fűszálakon lévő jégkristályokat. Egy vaddisznó család ügetett át a réten. Habár előző nap csak egy nyulat evett, de mégis úgy érezte, hogy egy falat se menne le a torkán. Céltalanul bóklászott közel a fákhoz.

- Merre vagy? Ugye nem akarod ellógni az „órát”? – hallotta a fiú hangját a fejébe.

- Már indulok is vissza. – küldte át gondolatát, majd visszafordult és szélsebesen a barlang felé vette irányt.

- Na végre! Annyira csak nem vagyok olyan rossz tanár, hogy menekülni kelljen előlem, vagy igen? – Alexa csak mosolygott, már amennyire egy farkas tud mosolyogni. Napokon keresztül kőkeményen edzettek. Lexa sok mindent megtanult. Hangtalanul cserkészte be prédáját, ami csak akkor vette észre jelenlétét, mikor a halálos álkapcsok a húsába vájtak. A  sok gyakorlásnak köszönhetően egyre könnyebben tudta irányítani az erdőt és emberi alakjában is tanult önvédelmet. A gyökerek szorosan a teste köré fonódott és a földre szorította.

- Add fel! – szólította fel. Próbált ismét kiszabadulni a fa alól, de végül letett erről.

- Jól van, nyertél Lexa, de ne nagyon éld bele magad, lesz még visszavágó! Most már elengedhetnél.

- Mégis miért tenném? – kérdezte játékosan.

- Mert én meg ezt csinálom veled. – szemében pajkos fény csillant. Víz morajlásának hangja csapta meg a fülét. Lassan oldalra fordította fejét. Egy hatalmas tölcsér emelkedett ki a patakból.

- Ajjaj. – suttogta. A hatalmas víztömeg előtte csapódott neki a földnek és a nagy erő magával sodorta a lányt.

-Ez nem volt szép! Telement az orrom vízzel!

-Te beszélsz? Nem neked kellett búvárkodnod!

- De te csináltad ezt a szökőárat!

- Ha elengedtél volna, most nem lennénk vizesek!

- Igen? Ha te….

- Srácok, minden rendben? – Kiara rohant ki a fák közül, a sötét éjszakában szinte világított arany szeme. – Hatalmas robajt hallottunk, ezért eljöttünk megnézni minden rendben van –e?- a falka többit tagja is előbújt az erdőből Csabát kivéve. Lexa fejet hajtott az alfa előtt.

- Alexaaaaaa! – egy nagy szürke farkas rontott ki a többiek közül, és a lányra vetette magát. – Hallottam mi történt, ugye minden rendben volt? Nem sérültél meg nagyon?

- Nyugi Detti, minden rendbe van. Hiányoztál. Te, és az egész falka!

- Ez nem ér! – „panaszkodott” Auróra. – Már te is lehagytál.

- Ne szomorkodj, te is leszel domináns. – vigasztalta az anyja.

- Csaba merre van? – kérdezte Lexa.

- Történetek dolgok Keleten, ezért pár másik vezetővel együtt megbeszélésre ment. – felelt a kérdésére Kiara.

- Elnézést, hogy közbeszólok, de nem szabadítanátok ki végre? – vergődött a fiú a gyökerek szorításában. Alexa bólintott, mire a fa elengedte a farkast. – Kiara.

- Ádám. – mind a ketten meghajoltak egymás felé, majd a falka is fejet hajtott a fiú előtt.

- Lassan itt a tél. – mondta komolyra fordítva a szót.

- Tudom. Szemfülesebbnek kell lennünk és megint fel kell keresnünk a régi helyünket. A kiképzés jól halad?

- Gyorsan tanul, de ha még egyszer gúzsba köt, akkor többet kap egy kis víznél!

- Na de kérlek, én csak az csináltam, amit megbeszéltünk.

- Igazán?

- Igen. Te mondtad, hogy „aki előbb leszorítja a másikat az nyer”. – felelte Alexa.

- De azt nem mondtam, hogy oda is kell szögezni!

- Máskor fogalmazz pontosabban.

- Máskor majd én fogok nyerni!

- Azt még meglátjuk tanár úr!

- Csak azért győztél le, mert hagytam magam, mivel te lány vagy!

- Igen? Akkor kezdhetjük is a visszavágót!

- Khm,khm! – a két fiatal egyből Kiara felé fordult. – Azt hiszem, mi megyünk is, további jó gyakorlást, és lehetőleg ne öljétek meg egymást! – tette hozzá gyorsan.

- Nem kell félni, csak egy kicsit fogom. – válaszolt rá Alexa.

- Vigyázz magadra kislány! – köszönt el tőle Detti.

- Ne félts, megleszek.

- Holnap akkor bele is kezdünk a következő elem elsajátításába. – kezdett bele Ádám, amint a falka elment.

- Rendben, akkor nem is lesz visszavágó?

- Nem, nem lesz.

- Ezaz! Na látod? Feladtad! Én nyertem! – Ádám csak nevetett rajta, majd megpróbálta kigáncsolni a lányt, ám terve fordítva sült el, ugyanis megcsúszott a sárba, mikor felemelte mellső mancsát. Erre Alexa is hatalmas hahotázásba kezdett, és egészen addig nevettek és vitatkoztak, amíg el nem érték újra a barlangot, és le nem feküdtek.

- Érzed ezt? – fordult hozzá a fiú. Alexa orrát az ég felé emelte, és beleszimatolt.

- Eső illat van.

- Igen. Holnapra ide is fog érni. Tökéletes lesz a tanuláshoz, de most már aludjunk, holnap nehéz napunk lesz, és kelleni fog ez energia.

- Lehet még egy kérdésem? – Ádám bólintott

- Miért olyan nagy baj, hogy jön a tél?

- Tudod ilyenkor a vámpírok aktívabbak, mert nincs annyi ideig fény, és elég sok mindenbe belekontárkodnak. Ezt kell nekünk megakadályozni, mert ha megint felborul az egyensúly, az komoly bajokhoz vezethet.

- Értem. Akkor jó éjszakát.

- Neked is.

2015\08\29

8. fejezet

A fiú mosolyogva a lányhoz lépet, majd felnézett rá.

- Nem akarnál te is emberi alakban beszélni velem? Kisüti a szemem a nap. – hunyorgott fel rá.

- Így már jobb? – kérdezte a lány emberként.

- Sokkal – mosolygott.

- Szóval te leszel a tanárom?

- Mondhatjuk úgy is.

- Rendben, akkor mesélj.

- Figyelj, az öt elemet, mint az előbb mondta, csak mi ketten tudjuk irányítani. Régen volt még egy farkas, aki parancsolni tudott. Sok fejtörést okozott a vámpíroknak, erejével sikerült a hat fő vámpírból kettőt elpusztítani így már csak négyen maradtak, de annál erősebbek. Most biztos azon töröd a fejed, hogy akkor hol van az a bizonyos farkas. Megölték. Elfogták a párját, és lemészárolták a falkáját. Tudta, hogy van más lehetőség, de nem tudta volna elviselni még a gondolatát se, hogy a szerelme nélkül éljen, ezért inkább levetette magát egy szikláról, ám ereje nem veszett el. Bennünk éledt újjá ez az erő. Senki nem tudja, miért éppen mi, vagy, hogy miért szakadt ketté. Ez örök rejtély marad számunkra. Az öt elemet alkotja a fa, vagyis a növények, a föld, a víz, a szél és a tűz. Mindegyik más, máshogy kell bánni velük. A fa, vagyis a természet alapból segít nekünk, mert a farkas, ami bennünk lakozik is a része. A föld, sosem siet, mindig vár, a vízzel nagyon gyengéden kell bánni, a szél igen különös, nagyon tisztelettudóan kell bánni vele, de a tűz. Egy nagyon de nagyon makacs elem, nehéz rávenni, hogy segítsen nekünk, de ha egyszer megbékél, akkor igen jó hasznát tudjuk venni.

- Érdekes történet. – válaszolta a gondolataiba merülve.

- De még mennyire, hogy az! – nevetett fel Ádám. – mit szólnál, ha megmutatnád mit tudsz, hm?

- Kösz, kihagynám, eleget verekedtem a tegnapi nap során! – tiltakozott hevesen.

- Te tudod, gyere! Mutatok valamit!

- Hé! – kiáltott, amint a fiú megragadta a kezét, és magával rántotta. Futottak az erdőben, a bokrok, és a fák ágai elhajoltak előlük. Amint mentek, egyszer csak lefékeztek egy kiszáradt fánál. Ádám elengedte Lexa karját, és odament a holt növényhez. Kezét rátette a kéregre. A fa halkan megnyikordult, zöld hajtások jelentek meg az ágak végén, melyek lassan zöld levelekké fejlődtek. A törzs megcsavarodott, majd megnyúlt, sok kis hajtás nőtt ki, míg végül az egész lombkorona zöldbe borult. A lány elképedve bámulta a növényt.

- Látod? Erről beszéltem, meg még sok másról. – lépett hozzá. – Mesélj, eddig mit sikerült megtanulnod?

- Nem olyan sokat. A történelem megvolt, meg az anatómia is.

- Hát az tényleg nem sok. Bőven lesz még mit bepótolnunk. Rendben, vedd fel a másik alakod. A feladat a következő. Én itt leülök, te elmész, és valamennyivel arrébb, és úgy kell idejönnöd hozzám, hogy én ne halljalak meg. Értve? Pompás, akkor várlak.  – mondta, majd farkas alakban leült a fa tövébe, háttal a lánynak. Alexa nagyjából száz méterrel ment arrébb, és onnan indult el. Lassan mozgott, minden lépést előre kitervelt.

- Ez neked osonás?! Még egy süket is meghalja!Újra!  - Lexa megint próbálkozott.

- Nem jó! Mindig figyeld meg, merről fúj a szél! – – egész délután próbálkozott, lassanként egyre közelebb jutott a fiúhoz. A nap már majdnem lement. Utolsó esély! mondogatta magában. Lassan ment, nagyon lassan. A bokrok kitűnően takarták, majd amikor egyikhez, másikhoz hozzáért volna, az ok hangtalanul elhajlottak előle. Már csak pár méter választotta el őket egymástól. Alexa rákészült. Koncentrált, majd ugrott!

- Vigyázz! – kiáltotta még a levegőbe, de már későn. Lexa tökéletesen landolt…..Ádámon.

- Nagyon jó, kivéve a landolást. – közölte, miközben felállt, és megrázta magát.

- Bocsika.

- El van nézve. Mára elég volt. Szerintem menjünk aludni. – Alexa lefeküdt egy odvas fa alá, míg a fiú azt választotta ki, amit újjá élesztett. A lány amint elhelyezkedett, szinte rögtön el is aludt. Reggel, még a Nap előtt felkelt, de tanára még nagyban szunyókált. Megnyújtóztatta lábait, majd halkan kiosont az erdőből. Nyúl szagot érzett a patak felől. Odaérve meglapolt a fűben. Négy állatot látott. Lassan egyre közelebb kúszott hangtalanul. Megállt. Becserkészte áldozatát. Ugrott, és két nyulat egyből le is tepert, míg a másik kettő gyorsan eliszkolt. A Nap első sugarai kezdték megvilágítani a földet. Lassan visszabaktatott, két állattal a kezébe. Odaért a fához, ám Ádám még mindig aludt. Letette az egyik nyulat az orra elé, majd ő elkezdte megenni a sajátját. Félredobta a csontkupacot, ami kisebb csörömpöléssel az egyik fa tövében landolt.

- Huáááh! Miért kell hajnalok hajnalán zajongani? Ó nyuszi! Megehetem?

- Nem, azért vadásztam le neked, hogy csak nézzed. – alig, hogy befejezte a mondatot már csak fehér csontokat látott maga előtt.

- Rendben kezdhetjük is a mai tanulást. Ma megtanulod majd, hogyan kell bánni az erdővel. Gyere, keressünk egy száraz növényt, vagy valamit. Á ez tökéletes! Most jól figyelj. Összpontosíts, koncentrálj erősen a növényre. Ürítsd ki a fejed, ne gondolj másra, csak rá. Gondold el mit szeretnél tenni vele. – Alexa letérdelt a bokor mellé, két kezét óvatosan rátette egy ágra. Becsukta a szemét, fejében megjelent egy zöldellő cserje. Minden idegszálával erre az egy képre figyelt. Virág illatot érzett. Lassan felemelte az egyik, majd a másik szemhéját is. Gyönyörű csipkebokor állt előtte.

- Gyorsan tanulsz. Az jó jel. Rendben, akkor most ha már meg tudod gyógyítani az erdőt, megtanuljuk, hogyan használhatod fel, mint fegyvert. Én kezdek, neked csak annyi lesz a dolgod, hogy kitérj a támadás elől. – a lánynak válaszolni sem maradt ideje, mert egy ág suhant el közvetlenül a feje felett, majd egy másik nyúlt, hogy elkaphassa a lábát. Gyorsan elugrott, ám megbotlott egy gyökérben. Arrébb gurult egy inda elől, majd felállt, ám ekkor hátulról körbetekeredett rajta egy igen vastag szál borostyán. Gúzsba lett kötve.

- Feladom. – jelentette ki. A szorítás gyengült, majd a növény visszatekeredett a szomszédos fára.

- Jól bírtad. Most te támadsz engem!

- Mi? De mégis hogyan?

- Egyszerű. Kérd meg az erdőt, hogy segítsen, majd gondold el, mit, és hogyan szeretnél irányítani, felhasználni. – bólintott. Kérlek szépen, segíts nekem, segíts rajtam! Fohászkodott. Meglesz, amit kívánsz ifjú farkas. Hallatszott egy elfojtott hang a fejébe. Szemei felizzottak.  Ránézett egy ágra, ami megmozdult, majd a fiú felé nyúlt, de az ügyesen elugrott előle, ekkor azonban balról egy tüskés inda csavarodott a lábára, ám karmaival könnyedén elvágta. Alexa most két oldalról indított támadást. A farkas még időben elrugaszkodott, ám túlságosan közel egy fához. A lány taktikát váltott.

- Hé! Az orrom! – dörzsölte meg mancsával az eltalált testrészt, és hátát a törzsnek támasztotta. Végzetes hibát vétett ekkor. Négy ág hajlott meg, majd a négy végtagját a fához szögezte. Ekkor megindult egy csapat inda és óvatosan simogatni kezdték az oldalát.

- Neee, ezt neee! Csiklandós vagyok! Hagyd abba! Feladom, feladom! – kiáltozott, miközben nevetés tört ki belőle. Alexa engedett a kérésének, majd ő is nagy hahotázásba kezdett.

- Ez szabálytalan volt!

- Nem igaz! Biztosan tudod, hogy háborúban és szerelemben mindent szabad!

- Igazad van, de ez nem volt egyik se.

- Vegyük egy lekicsinyített háborúnak.

- Jó, legyen! Van kedved eljönni velem egy helyre? Addig is tanulhatsz.

- Szívesen!

- Az veszít, aki utolsónak ér az átjáróhoz! – kiáltotta, és már neki is iramodott. Lexa egy pillanatig csak nézte, majd kapcsolt és ő is futásnak eredt. Két perc múlva már látta is a hegyet, és a hegy lábánál a vigyorgó fiút.

- Na ez nem volt szabályos. – Ádám mosolyogva vállat vont, majd elkezdett felfelé menni. A lány követte, majd a másik oldalon két ugrással már a földön is termett.

- Amúgy mi ez a hely? – kérdezte

- Tudod Kiarának volt egy húga, ám ő nem farkas volt, hanem boszorkány. Ő alkotta meg ezt a területet, amikor a szüleiket megölték. – Alxána szíve kihagyott egy ütemet.

- Mégis hogyan történt ez?

- Az én és a te falkád már egy ideje nagyon jóban vannak. Ez az eset akkor történt, amikor az én csapatomat megtámadták, és Csabáék jöttek segíteni, ám akkor még Kiara szülei vezették a falkát. Ők életüket vesztették, ahogy Erik párja is.

- Értem. – pár percig némán haladtak egymás mellett. Pár perc elteltével különös szag csapta meg a lány orrát.

- Démonok. – suttogta undorral a fiú. - Maradj itt, előre megyek felderíteni a terepet. -A lány bólintott. Állt és fülelt. Egy róka bújt elő a bokorból, de Alexa mégsem érezte annak. Az állat egyre közelebb ment, majd egyszer csak alakot váltott. Egy különös lény vetette magát Lexára. Olyan csápjai voltak, mint egy polipnak, viszont teste egy kutyáéhoz hasonlított, hátából a delfinekéhez hasonló úszó meredt az égnek. Agyarait csattogtatta a lány feje körül, ám ő egy laza mozdulattal kitekerte a nyakát. A tetem a földre hullott, majd porrávált. Futásnak eredt, arra amerre a fiú ment. Bevett egy éles kanyart, majd megállt. Meglátta Ádámot, amint három szörnnyel verekszik éppen, de a bozótosból még egy készült rárontani. Tudta mit kell tennie. Nekifutott, majd elrugaszkodott a talajtól. Amíg a levegőben volt érezte, amint csontja vándorolnak a testében. Pontosan a griff szerű élőlény, és a fiú között landolt. Nem vérfarkas alakjában volt ott, mint az előbb, medveméretű farkas vicsorgott a vele szembe lévő szörnyre. Horgas csőrével felé kapott, ám Alexa hátraugrott, majd álkapcsát csattogtatva rávetette magát a hátára, és fogit a tollas nyakba mélyesztette. A griff egyik karmos lábát Lexa oldalába mélyesztette, aki ekkor elengedte a nyakát. Hófehér szőrét lassan vörösre festette a vér. Újra támadásba lendült, de most ellenfele is résen volt, így elhajolt, mielőtt megragadhatták volna a nyakát. A vérfarkas alakot harcba szoktuk használni, emlékezett vissza Detti szavaira, így ismét átváltozott. Két izmos karjával elkapta az állatot, majd megpörgette, és az egyik fához vágta, odaugrott mellé, és átharapta a torkát. Majd a fiúhoz fordult, akinek már sikerült egyet legyűrni, ekkor hátulról odaosont, és egy jól irányzott rúgással sikeresen eltörte a szörny gerincét, míg Ádámnak sikerült megfojtania a másik lényt.

- Jól vagy? -  Kérdezte a sebesült lánytól.

- Igen, nem vészes. Mik voltak ezek?

- Ezek? A vámpírok szolgái. Ezek szerencsére csak dzsinnek voltak. Négy fő rendjük van a démonoknak : a koboldok, a dzsinnek, az afriták és a maridok.

- Értem, mit akartak tőlünk?

- Csak tippelni tudok, de szerintem csak meg akartak félemlíteni. Amúgy jól láttam, hogy egy rendes farkas alakját vetted fel?

- Igen, azt hiszem.

- Ejjha! Te aztán még gyorsabban fejlődsz, mint vártam. Nekem három hónapomba tellett, hogy domináns rangot érjek el, neked ez meg sikerült három nap alatt. Elismerésem ifjú hölgy.

- Ugyan, ne hölgyezz, nem vagyok annyira öreg.

- A hölgyet nem feltétlenül idősebbekre szokták mondani, de ha szabad kérdeznem, hány éves is vagy?

- Most töltöttem nemrég a 18- at, te?

- Én 19 múltam. Legalább a korunk egyforma!

- Igen, de nem kéne menni valamerre? Nem hinném, hogy nagyon biztonságos itt, az út közepén.

- Addig nem megyünk sehova, még be nem gyógyul a sebed. Ahogy elnézem egy fél óra, és nyoma sem marad, de azért jobb lenne inkább bemenni a bozótba.

- Helyeslem az ötletet.

2015\08\22

7. fejezet

Finom, ropogós zöld fű, és egy szarvas találkozása. Szerelem első látásra, sajnos csak az egyik oldalról, míg a másik szemszögéből, élete utolsó pillanata. Egy harapás, és az állat, már elégedetten rágcsálja pórul járt növényt. Lehajtja kecses nyakát, hogy még egy falatnyit tépjen magának. Orrával megpökdös egy gombát, majd ismét a fű felé fordul, ám ekkor a szeme sarkából megpillant valamit. Felkapja fejét, és a sárga pontra szegezi tekintetét. Közelebb lépked a fákhoz, hogy magába tömhesse az ott nyíló gyermekláncfüvet. Vékony lábain odasétált, hogy leharaphassa a sárga virág fejét, ám ekkor egy rőt farkas álkapcsa záródott össze a torkán. A majd harmincfős szarvascsordában lévő egsedek egyszerre kapták fejüket halott társuk felé, majd villámsebességgel az ellenkező irányba futottak. Egy ág reccsent, miközben Detti kiugrott a fák közül, és egyenesen a csorda közepén landolt, majd a földre szorított egy állatot. A csapda kezdett bezárulni, ahogy Kiara elfoglalt helyét Keleten, és Barabás is szorította befelé az állatokat Nyugatról. Auróra az apja mellet elhaladva zárta a kört Északon. Vészjóslóan csattogtatta álkapcsát, ami végül bezáródott egy állat nyakán. Kétségbeesetten fordították fejüket jobbra majd balra kiutat keresve. A szarvasbika egyszer csak felbőgött, majd Dél felé vette az irányt. Kivágtatott a tömegből, egy fehér villanás, és pár másodperccel később mozdulatlanul állt. Alexa megállt előtte három méterre, és mereven nézte. Az állat kétségbeesésében nem tehetett mást. Leszegte fejét, és megrohamozta Lexát. A lány jobb mancsával elkapta a hatalmas agancs egyik felét, elfordította, másik kezével pedig lefogta az állatot, míg egy harapással megadta neki a végső löketet a sötétségbe. Érezte, amint karmai és fogai a meleg húsba mélyednek, száját megtöltötte a vér kesernyés íze. Hófehér szőrét pofája körül vörösre festette a megölt patás vére. Lassan leengedte a mozdulatlan testet a fűre, melyen piros tó fogadta a halott állatot. A farkasok megnyitották a kört, így a többi őz gyorsan elfutott az öldöklés helyszínéről.

- Nem rossz Alexa, egyáltalán nem rossz, de még van mit tanulnod. – közölte véleményét Csabi, miközben szája szélét nyalogatta.

- Rendben, akkor jó étvágyat mindenkinek! – szólalt meg most Kiara. A többiek mind az elejtett állatukhoz mentek, és mohón enni kezdtek a tetemekből. Lexa lassan emelte fejét a szarvashoz, emberi énje hadakozott az ötlet ellen, hogy megegye, de a farkas erősebbnek bizonyult, így vonakodva bár, de fogait ismét a valaha élő lény testébe mélyesztette. Óvatosan ízlelgette a húst, végül lenyelte. Amikor leérkezett a táplálék a gyomrába, eszébe jutott, hogy már egy napja nem evett, amit hasa is jelzett neki, ezért hát kitépett még egy, majd még egy darabot. Másfél, két óra múlva az egész falka elégedetten pihegett a mesterien lecsupaszított csontvázak mellett.

- És most mit csinálunk? – kérdezte Barabás, majd égnek meresztett lábait maga alá húzva fordult a falkavezér felé. Csaba homlokát ráncolva nézett maga elé, majd fejét a mancsát felnyújtó Auróra felé fordította, aprót biccentett, jelezve, hogy beszélhet.

- Mit szólnátok egy kis birkózáshoz, hm? – pillantott körbe.

- Részemről rendben van. – állt négy lábra az apja. Majd a többiek is.

- De mindenki csak ezt az alakot veheti fel. Tudjátok, hogy nem tudok másikat felvenni és Alexa se tud.

- Rendben, akkor kezdjetek ti, Alexa, most nem kell visszafognod magad. Lányok mindent bele, a lényeg, hogy ne sebesítsétek meg nagyon egymást. – Kiara hátrahúzódott, hogy ne akadályozza a fiatalokat.

- Sok sikert! – suttogta Auróra.

- Neked is! – válaszolt Lexa. A lány felmérte ellenfelét. Tudta, hogy ugyanannyi esélyük van. Auróra mosolyra húzta száját, majd megindult Alexa felé. Gyorsan oldalra hajolt, hogy kitérjen a felé lendülő mancs elől, és egy hátra szaltóval eltávolodott tőle. Körülnézett. Pár méterre az erdő a tisztás közepén meg a falka többi tagja. A másik lány se volt rest, amint látta, hogy Lexa figyelme lankad egy pillanatra, mögé ugrott és két kezével hátulról átfogta testét a vállai alatt. Alexának eszébe jutott egy védekezési mód, amit még régebben tanult. Két mancsát összetette, majd maga előtt felvezetve szétfeszítette a köré szövődő karokat, és elhajolt oldalra, bal kezét meglendítette és orrba találta ellenfelét, majd leengedte kezét, ezzel gyomorszájon ütve őt. A fájdalomtól előrehajtotta fejét, ekkor Lexa elkapta a nyaka aljánál, és átvette a lába felett. Auróra nagyot puffant a földön, ekkor a lány gyorsan odaugrott mellé, és lefogta, amíg le nem telt a tíz másodperc.

- Huhu szép volt kislány! – kiáltott Detti boldogan.

- Te is ügyes voltál Auróra, de majd legközelebb. – mondta az anyja. Alexa segítő jobbot nyújtott fekvő társának, aki elfogatta a mancsot, és a lány felsegítette ellenfelét.

- Szép volt, köszi a meccset. – Lexa csak mosolygott.

- Rendben, a következő páros Detti, és Barabás! – jelentette ki Csaba. A két farkas elfoglalta helyét ott ahol nemrég a lányok álltak. Mereven nézték egymást, majd Detti megindult. Négy kar egymásnak feszült, mindketten próbálták ellökni a másikat, nem sok sikerrel.

- Bocsi drágám, de tudod, hogy utálok veszíteni. – a fiú értetlen arccal meredt rá. A nő szemében pajkos fény csillant, majd egy pillanattal később elengedte párja karját, és egy gyors mozdulattal kigáncsolta társát, majd ugyan úgy ő is lefogta, hogy ne tudjon mozdulni, ám ő nem ütközött ellenállásba, mivel a férfi hagyta, hogy lent tartsák.

- Ez gyors volt. Akkor a következő páros nem más, mint Detti és Alexa. – Detti ott maradt, Barabás fejét párjáéhoz dörgölte.

- Mutasd meg neki! – súgta a fülébe, majd visszasétált a többiekhez. A lányok csak álltak és bámulták egymást. A nő intett egyet jelezve, hogy menjen. Alexa se volt rest nagy sebességgel megindult felé. Ellenfele szeme se rezdült, ám amikor elég közel került, Detti kivitelezett egy tökéletes pörgő-rúgást, és Alexa a legközelebbi fa törzséhez csapódott.  Közelebb ment hozzá, ám ekkor váratlan dolog történt. A borostyán a fa törzséről letekeredett, és elkapta a lábát, majd nagyjából tíz méteres magasságba emelte. A nőnek felkiáltani sem maradt ideje.

- Alexa fejezd ezt be! – kiáltott oda Csaba.

- De én nem csináltam semmit! – mondta kétségbeesetten, miközben az eget kémlelte.

- Az erdő! A védelmére kelt! – szólt most Kiara.

- Szedjetek le innen kérlek! – kapálózott a levegőbe Detti.

- A borostyán! Tépd el, vagy harapd el a szárát! – javasolta Auróra. A nő aprót bólintott, majd két karmos kezével elkapta a növényt, és könnyedén átharapta azt, majd vészesen zuhanni kezdett a föld felé.  Párja azonnal odafutott, majd becsapódása előtt elkapta két izmos karjával. Szorosabban szorította magához, hogy biztonságba tudja őt, majd elmerült a gyönyörű sárga szempárban. A nő is egyre határozottabban fonta karját a férfi nyaka köré.

- Köszönöm. – suttogta neki.

- Ez igen érdekes volt. Fel kell vennem a kapcsolatot Erikkel. Kiara, figyelj a falkára, a többiek pedig, inkább hagyjátok most abba a birkózást, nem akarom, hogy még valaki a levegőbe végezze, vagy, még rosszabb. – azzal a falkavezér megfordult, és belevetette magát a sötét erdőbe.

- Hát rendben. Valaki, valami ötlet, hogy mit csináljunk? – kérdezte az alfa.

- Fogócska? – támadt ötlete Dettinek, aki most kikászálódott párja ölelő karjaiból.

- Rendben. Mindenki kap öt másodperc utat. Ja, és te vagy a fogó. – mindenki gyorsan szétszéledt a tisztáson. Pár másodperc múlva villámgyorsan elkezdett futni a kiválasztott falkatag felé, azzal a céllal, hogy elkapja. Egész estig játszottak, amikor azonban a hold elkezdett feljönni, éles vonyítás hasított a levegőbe. Mindannyian elkezdtek a hegy felé futni. A holdfényben meglátták vezérüket.

- Elintéztem pár dolgot. Alexa, hozzád átjön az egyik közeli falkából egy tag. Megtanítja, hogyan urald az öt elemet. Most mit szólnátok hozzá, ha elmesélném újra a farkasok és a vámpírok történetét? – mindenki bólintott, ezért Csaba belekezdett a mesélésbe.

- Nem sok évvel a két első farkas után, a farkasok nagyon elszaporodtak, ami a vámpíroknak nem tetszett. Féltették a számukra oly fontos embereket, akikből a táplálékot nyerték, ezért befogták a fajtánkat. Sok-sok éven keresztül tartottak minket fogva, úgy bántak velünk, mint a kutyákkal! Ám egy nap egy Lucyan nevű farkas fellázadt. Maga köré gyűjtötte a többieket, és együttes erővel kiszabadultak a rabságból. Azon a napon sokan vesztették életüket, mind a két oldalról sok vér folyt, de megérte, hiszen újra szabadok lettünk. Most, hogy mindenki kellőképpen elaludt a történeten, Detti, te kísérd vissza a lányt a házhoz, változzon vissza, gyakoroljon kicsit lefekvés előtt. Holnap pirkadatkor Alexa, itt lesz a tanárod. A többiek mehetnek, amerre akarnak, jó éjszakát!

- Lehet egy kérdésem hozzád? – kérdezte a nő félúton. A lány válaszul bólintott.

- Miért nem nézel a szemembe?

- Mert….. mert majdnem megöltelek, ha leesel, lehet, hogy soha többé nem kelsz fel én, én, én……..

- Hé, nyugodj meg. A jó öreg Dettit, nem lehet csak úgy eltenni láb alól.

- Tényleg, te hány éves is vagy?

- Én 160 vagyok, szóval még elég fiatal. Barabás 161, Auróra 32, Kiara 325, Csaba pedig 330 éves.

- Hűha, nem semmi. Akkor én vagyok itt a legfiatalabb.

- Igen, de a korod ellenére, és a szintedet nem számolva nagyon jól el lehet veled lenni.

- Örülök, hogy egy ilyen jó barátra találtam, mint te. – mondta hálásan.

- Jé! Már itt is vagyunk! Na akkor  változz vissza, én addig elfordulok, majd menj be, keress valami ruhát, és gyere vissza.

- De, hogy változzak vissza?

- Egyszerű, gondolj a régi énedre emberként. Lexa előtt elkezdett körvonalazódni emberi alakja. Barna haja és szeme, karcsú, sportos alakja. Érezte, ahogy a csontok vándorolnak a testébe. Az átalakulás végén kinyitotta szemét. Egy szál ruha nélkül állt kint az ajtó előtt, ugyanis a szövet leszakadta róla farkassá válása közben. Gyorsan belépett a házba, majd a szekrényből előkapott egy shortot és egy zöld rövid ujjút, majdamint felvette őket visszasietett a kint váró nőhöz. Furcsa volt megint emberként, a hirtelen magasságváltozás, az érzékei most is élesek voltak, de meg sem közelítették azt, amikor farkas volt.

- Szuper! Most akkor megmondom, hogy alakulj át úgy, hogy ne szakadjon 3 millió darabra a ruhád. Nagyon könnyű. Gondolj egy boldog pillanatra az életedből. És ez azért jó, mert elég egyszer megcsinálnod, és többet nem kell vele foglalkoznod. Most gondolj a benned lévő farkasra, hogy átváltozz.  – a fájdalom már nem volt annyira erős, mint először, de azért még így is elég kellemetlen volt.

- Nagyon jó! Ügyes vagy! Látod? Egyre jobban megy! Most már sipirc aludni! Holnap nagy napod lesz!

- Rendben, szia! – köszönt el, és emberi alakjában, fáradtan bedőlt az ágyba. Egy fekete madár repült az ablakpárkányra, pár fehér tolla élénken világított. Csőrével kaparászni kezdett az üvegen. Hozzádörgölte, nekiütötte. Alexa mormogott párat, majd átfordult a másikoldalára. Az élőlény tovább piszkálta az átlátszó felületet. Kezdte elveszíteni türelmét, de még csendben maradt. A szarka ismételten megkocogtatta csőrével az üveget.

 - Pofa be! -kiáltott idegesen a lány. Kócos haja oroszlán sörényre hasonlítva meredt az égnek. A madár ismét kopogtatott. Ekkor Lexánál betelt a pohár. Felkelt a heverőről, feltépte az ajtót, de ekkor hirtelen elvakította a korai napfény.

- Ó te jó ég! Ó te jó ég! Elkésem! – már meg is feledkezett a tollas jószágról, gyorsan alakot váltott, és már loholt is a tisztás felé. Nem sokkal később meglátta a hegyet, amint kiért a fák koronája alól. Átvágott a mezőn, és átugrott a patakon. Végigpásztázta a terepet, de nem látott senkit. Orrát a levegőbe emelte, és mélyeket szippantott belőle. Semmi új szag. Megkönnyebbülten felsóhajtott és lehajolt, hogy igyon kicsit a hűs, tiszta vízből. Felkelt, és lenyalta pofájáról az ott maradt vízcseppeket.

- Milyen korán kelt valaki! - Lexa felkapta a fejét a hangra. Nem tudta beazonosítani a forrását. Ismerősen hangzása volt.

- Ügyes vagy, hogy ilyen gyorsan tudod irányítani a farkasodat. Nekem csak pár óra múlva sikerült. Örülök, hogy megint láthatlak, csak most nem úgy, mint máskor, hosszabb ideig, nyugodtabb körülmények között. Szerintem inkább előjövök, mert a nagy igyekezetbe, hogy megláss, még kitekered a nyakad.  - az egyik kő hirtelen mozogni kezdett. A hatalmas test lomhán vonszolta magát arrébb, mintha nem akarná felfedni titkát. Porfelhő szállt fel a földről, majd amint eloszlott Alexa szája is tátva maradt a csodálkozástól.

-Te?! – kérdezte meglepődötten.

- Miért? Valaki másra számítottál? Nem mondták, hogy rajtad kívül, csak én tudom irányítani az elemeket?

2015\08\15

6. fejezet

- Gyere, ideje lefeküdnöd – fordult Detti Lexához, majd ismét farkas alakot felvéve várta, hogy a lány felüljön rá. Amint megérezte a hátára nehezedő súlyt, ügetésben megindult a ház felé. Alexa lecsusszant az állatról és lassan bebotorkált az épületbe, hogy aztán jól kialudja magát. Detti csak állt és nézte a csukott ajtót, a szél kicsit felborzolta szőrét. A bozótosból hangtalanul lépett ki sötétebb szürke társa.

- Na, hogy ment? – kérdezte amint mellé lépett.

- Jól, ügyes kislány, gyorsan tanul, pár nap, és biztos vagyok benne, hogy elsajátítja a nyomolvasást és a vadászatot is.

- Nem hangzik rosszul. Szerinted meg tudja majd tanulni az öt elemet irányítani? – érdeklődött Barabás, miközben a holdfényes tisztáson sétáltak.

- Biztos vagyok benne. Erős lány, sok mindent megélt, meg nem hiába harapta be Kiara a falkába.  - Egy ideig csendben ballagtak tovább, majd a patakot megkerülve a sziklafal mellett bandukoltak. Teljesen összhangban mozogtak egymással, egyszerre léptek, egyszerre vették a levegőt, szívük, mely a másikért dobogott egyszerre vert. Felballagtak a hegy egy kevésbé meredek oldalán, szikláról sziklára ugrálva jutottak egyre feljebb és feljebb, lépteik után apró kavicsok záporoztak alá a mélybe. Leültek ez egyik peremre egy megtermett fenyő alá. A két test egymásnak simult fejüket a másikénak döntötték.

- Hatvan éve is pont ilyen holdunk volt, emlékszel? – kérdezte Detti, és párjára pillantott.

- Ha akarnám, se tudnám elfelejteni azt az estét, amikor megismertelek. – válaszolta a fiú, és ismét csendben nézték a hatalmas égitestet.

 

 

- Gyerünk Lexa, ki az ágyból! – kiáltotta boldogan Detti belépve a kunyhóba.

- Neee, nem lehetsz ilyen gonosz. – mormogta a lány, miközben ráhúzott egy párnát a fejére.

- De, de. Ma fontos dolog vár rád, egy kettő! – tapsolt párat, de Alexa rá se hederített, csak még jobban a fejéra húzta a párnát.

- Rendben, te akartad! – suttogta, majd felvette egy farkas alakját. Most nem medveméretű lény volt, hanem egyszerű szürke ragadozó. Óvatosan ráharapott a nadrágja szárára, és egy határozott mozdulattal lerántotta a lányt az ágyról. Lexa ijedtében felsikoltott, majd hangos puffanással érte el a padlót.

- Áú! Ez nem volt szép dolog. Hé, ne nevess! – szólt a hangosan nevető farkasra, miközben hátsó felét tapogatva felállt. Detti, egy pillanatra abbahagyta a nevetést, de amint a lányra pillantott, újra nagy hahotázásba kezdett. Lexa szája is kezdett mosolyra húzódni, ám ekkor a farkas hirtelen eldőlt, és az oldalán fekve nevetett tovább, ám most már Alexa is csatlakozott hozzá, és kettőjüktől zengett az egész ház.

- Milyen fontos dolog is vár rám? – kérdezte, miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról.

- Csaba szeretne beszélni veled. Gyere, elviszlek hozzá. – szólalt meg, és lassan feltápászkodott a padlóról.

- De ugye nem csináltam semmi rosszat? – kérdezte kicsit aggódva, amikor meglátta egy fánál a falkavezért.

- Nem hiszem, hogy bármitől tartanid kellene. – nyugtatta a farkas. Egyre közelebb értek, majd amikor már csak pár méter volt köztük, Lexa leszállt az állat hátáról, és megállt egyhelyben. Tisztelettudóan meghajolt, ahogy balján Detti is fejet hajtott a vörös egyed előtt.

- Köszönöm, hogy idehoztad, most elmehetsz, hívlak, ha ismét szükség lesz rád. – hangzott fel egy mély férfihang. Detti aprót bólintott, és megfordult.

- Nyugi, nem lesz semmi baj – súgta oda Lexának, majd bevetette magát a fák sűrűjébe. A lány visszafordult a falkavezérhez. Méltóságteljesen ült ott, csak úgy áradt belőle az erő, és a tisztelet.

- Szóval Alexa. Ma egy igen fontos feladatod lesz. Vissza kell menned a városba, és el kell intézned pár dolgot. Először is vissza kell menned az iskolába, és kiiratkoznod, másodszor is el kell búcsúznod Szofitól, hogy ne keressen többet, és valamit a házaddal is csinálnod kéne. Barabás majd elvisz az erdő széléig, de nem teljesen ki, nehogy meglássák. Gyorsnak kell lenned és precíznek. Értve vagyok? – a lány csak bólintott. A farkas erre lehajtotta fejét egy pár pillanatra, majd ismét a lányra szegezte aranybarna tekintetét.

- Nemsokára ideér. Ne felejtsd, amit mondtam, gyorsan kell cselekedned. – majd Lexa felett megjelent egy másik árnyék. Felnézett a fölötte tornyosuló állatra, ami meghajolt a falkavezér előtt, majd lefeküdt a földre.

- Barabás! Ne keltsetek nagyon nagy feltűnést – kiáltott utánuk, mielőtt belevesztek volna az erdő sűrűjébe. Ágak suhantak feje felett, a táj elmosódott szeme előtt. Lassan megérkeztek a barlanghoz, ahol előző nap bejöttek ebbe a világba. A farkas gyorsan felugrált a sziklákon, és egy pillanat múlva már lefelé haladtak a másik oldalon, ahonnan észveszejtő sebességgel rohantak tovább. Alexa csukott szemmel hajolt rá az állat hátára. A léptek lassultak, majd teljesen abbamaradtak. Lexa kinyitotta szemét, majd leugrott Barabás hátáról.

- A körtefáknál foglak várni. Napnyugtáig várlak, utána érted megyek, rendben?

- Igen, mindent megértettem. – mondta, majd felfutott a töltésre, és az iskoláig meg sem állt. A városba érve azonnal megcsapta a kipufogógáz bűze. Megszaporázta lépteit, és kevesebb, mint öt percen belül már az iskola irodájának ajtaján kopogtatott.

- Tessék? - hallatszott bentről egy női hang. Akexa belépett a masszív fa ajtón. Körülnézett a szobában. Egy nagy L alakú tölgyfaasztalon papírlapok serege, és dossziék hada kapott helyet, az asztal mögött egy üvegajtós szekrény volt. A sok irat mögül, egy barátságos kék szempár mered a lányra.

- Jó napot! Az igazgatónővel szeretnék beszélni.

- Arra tessék! – mutatott egy ajtóra. Lexa megköszönte a segítséget, majd belépett a szomszédos szobába.

-Á Alexa! Régen láttam magát. – köszöntötte szívéjesen a nő. Rövid fekete haja volt, arcán már kezdtek megjelenni a ráncok, a falon lévő képekből látszott, hogy igen jeles volt küzdősportok terén.

- Jó napot igazgatónő. Egy igen fontos dolgot szeretnék megbeszélni magával. Szeretném itt hagyni az iskolát. Kaptam egy álláslehetőséget. – kezdte szőni hazugságának hálóját. A nő szomorúan bólintott.

- Hát már te is? Ülj le, amíg előkeresem a papírokat, mesélj erről az állásról. Mégis minek szeretnél menni?

- Hát izé öööö, felkértek, hogy segítsek az ömmm erdészeknek. Tudja, ilyen hát hogy is mondjam….. igazából meg kell figyelnem az állatok viselkedését, meg a növények előfordulásának pontos helyét meg minden ilyen dolog. – fejezte be megkönnyebbülten a mondatot.

- Értem. Ez igazán szép munka. Akkor itt írja alá, meg még itt és itt. – Alexa felvette a tollat, és gyorsan lefirkantotta a nevét a három papírlapra.

- Tudja, maga nélkül nem lesz ugyan olyan az iskola. Egy igen kiváló diákot veszítünk most el, de hát, maga már felnőtt nő. Kívánok magának sok sikert az életben.

- Köszönöm szépen, viszont látásra! – gyorsan kilépett az ajtón, majd búcsúzásképp még intett egyet a titkárnak, és elhagyta az épületet. A háza felé futva slalomozott az emberek között, majd amikor már csak egy utcányira volt, égett fa jellegzetes illata csapta meg az orrát. Felnézett. Fekete füst szállt fel az utcából, szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni. A fizikai törvényeket meghazudtoló sebességgel kezdett futni, bekanyarodott a zsákutcába, szíve kihagyott egy ütemet. A sötétkék BMW ott parkolt a ház előtt, amit most lángok emésztettek. Egy pillanat alatt már ott is volt a kapu előtt, feltépte az ajtót, és rohant befelé a hátsó udvarba. Elugrott egy leeső gerenda elő, majd tovább ment a terasz felé. A levegő csak úgy vibrált a felszabaduló hőtől, ám Lexa még így is ki tudta venni, a nyitott, lángokban álló ajtót. Felfutott a forró lépcsőn, majd térdre rogyott, mikor meglátta, hogy bent is mindent elemésztettek a lángok. Neeee! Akart felkiáltani, de nem jött ki hang a torkán. A tető vészjóslóan megnyikordult fölötte, valahol sziréna hangzott fel, de Alexa már nem érzékelte a hangokat. Szikraeső hullt alá, ahogy a tető szerkezete megrogyott. A lány üresen nézett maga elé, és várta mikor kebelezik be őt is a lángok. Egy reccsenés. Gerendák zuhannak lefelé, egyenesen Lexára. Egy hangos puffanás, amint az égő fa földet ér. Hatalmas lángoszlop csap a levegőbe, ám Alexa már biztonságos távolságra van tőle.

- Huh, ez meleg helyzet volt, szó szerint. – szólalt meg Ádám, amikor már a kapunk kívül voltak. Lepillantott a karjaiban heverő lányra.

- Szeretnél innen elmenni? – kérdezte halkan.

- Igen. Kérlek, kérlek vigyél vissza az erdőbe. – suttogta alig halhatóan. A fiú aprót bólintott, jelezve, hogy megértette. Elfutottak az éppen akkor megérkező tűzoltó autó mellett, sorra hagyták el a házakat. A töltésen most senki nem volt. A legtöbb ember dolgozott, a gyerekek iskolába voltak.

- Megállhatnánk? Csak egy percet kérek. – szólalt meg Alexa az egyik padnál. A fiú aprót bólintott, és letette a lányt.

- Mindenem elveszett, az emlékeim egy része, a legjobb barátom mindennek vége. – tört meg a lány. Könnyek záporoztak a szeméből és folytak le arcán. Válla remeget, szaggatva vette a levegőt. Ádám átkarolta a vállát és magához húzta a lányt, másik kezével a hátát simogatta, ezzel próbálva megnyugtatni. Hirtelen Alexa torkából nyüszítés szerű hang tört fel, bőre felmelegedett. A fiú gyorsan elkapta kezét.

- Ó, hogy a francba is! – szitkozódott. Tudta mi fog történni. A lány fejét a sajátja felé fordított, és mélyen a szemébe nézett.

- Alexa! Figyelj rám! Uralkodnod kell rajta! Tarts ki még legalább egy kis ideig! – az üzenet célba talált. A lány emberi énje megmozdult, de nem sikerült teljesen lefékeznie a kitörni készülő farkast. Bőre már nem volt olyan forró, de még mindig több volt, mint ami egy embernél egészséges.

- Fenébe! Bocsáss meg, de muszáj megtennem. – szólt a fiú. Homlokát a lányénak döntötte, tekintetét az övébe fúrta, majd lehunyta szemét, és elmormolt pár ősi szót. Már tudta mit kell tennie. Felállt, és gyorsan körülnézett. Semmi sem mozdult, minden teljesen nyugodt volt, ekkor átváltozott. A több mint három méter magas barna lény felkapta a lányt és teljes sebességgel rohanni kezdett. A fák és bokrok kitértek előle, pár pillanat alatt elérte a körtefákat, ahol meglátta a földön fekvő Barabást.

- Mégis mi történt? – kérdezte ijedten

- Nem látod?! Át fog változni, nem tanultad meg, ha az embert erős érzelmi hullám éri, akkor átváltozik? – mondta kicsit ingerülten a fiú.

- De, de nem tudom, hogy mi történt. Most nem ez a lényeg, gyorsan vissza kell vinnem a falkába.

- Rendben, vigyázz rá, addig én figyelem nem követ - e titeket valaki.

- Kösz haver, de most rohanok. – Ádám aprót biccentett, miközben átadta a lányt Barabásnak, aki immár a fiúhoz hasonló alakot vett fel. A lány teste teljesen kicsavarodott, haja már nőni kezdett, és a fülei is elkezdtek hegyesedni. A farkasember lélekszakadva rohant keresztül az erdőn, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor feltűnt a szeme előtt a tó, és meglátta a hegyet. Egy ugrással már a barlang szájánál termett és átlépett a túloldalra. A falka már lent állt a tisztáson, egytől egyig mindenki ott volt. Barabás leereszkedett a sziklákon, és óvatosan letette a lányt a fűbe. A farkasok körülállták és úgy várták a következményeket. Alexa hát ívben meghajlott, a csigolyák elkezdtek megnyúlni testében, végtagja nőttek, ezzel pokoli fájdalmat okozva a lányka, fülei is feljebb kezdtek helyezkedni. Az izmai megnagyobbodtak, ruhája elszakadt, de testét fehér vastag bunda fedte, arca megnyúlt, éles fogak bújtak ki álkapcsából. Arany szeme felizzott, karmai tőrként meredtek ki ujjai végéből. A többi farkas hátrált pár lépést, teret adva az immáron teljesen átalakult lánynak. A lény körbe tekintett, miközben ránehezedett izmos lábaira. Csaba közelebb lépett hozzá, mire az meghunyászkodott előtte. A falkavezér elégedetten bólintott, majd fejével az erdő felé biccentett. A többiek bólintottak, majd lassan elindultak a fák felé. Újdonsült társuk is követte őket, ám hirtelen kibillent egyensúlyából, megtántorodott, de nem esett el. Egyik súlyos mancsával a fejéhez kapott, a többiek kérdően néztek rá. Az állat térdre esett, és kezeivel megtámasztotta magát. Alexa emberi énje diadalmaskodott farkas ösztönei felett, így már nem vágyott tombolni, mégis ebben a testben maradt.

- Alexa, értesz engem? – hallotta Csaba hangját a fejébe.

-I-igen. – válaszolt a lány, bár a szája nem mozgott.

- Hihetetlen, eddig senkivel nem találkoztam, aki ilyen gyorsan uralni tudta volna a farkasát. – szólalt meg most Kiara.

- Valóban lenyűgöző. – adott igazat párjának a vezér.

- Ez a valami én vagyok? – kérdezte hitetlenkedve a lány, majd végigtekintett magán. Megmozgatta ujjait, végigtapogatta hófehér bundáját, és megszemlélte farkát, ami idáig el is kerülte figyelmét.

- Ahogy mondod, legalább már nem vagyok egyedül, aki csak ezt az alakot tudja felvenni. – mondta Auróra.

- Ez a sok új illat, meg a szemem, sokkal élesebb, mint ezelőtt! Alig tudom elhinni. – mondta boldogan.

- Valóban lenyűgöző érzés farkasnak lenni, de lenne egy kérdésem. Mi zaklatott fel ennyire, hogy átváltoztál. Bizonyára nagy dologról lehet szó. – érdeklődött Kiara. Alexának egy pillanat alatt eszébe jutott az égő ház és a legjobb barátjának elvesztése. Az emlékek vízesésként törtek ki belőle.

- Kiara, nem kellett volna így megrohamozni szegény lányt. – dorgálta meg Csaba a nőt.

- Semmi baj, csak, még kellett volna egy kis idő, hogy feldolgozzam, de szívesen elmesélem. – próbált meg kicsit vidámabbnak tűnni, és belekezdett a mesélésbe.

- Tudtam, ezek biztos, hogy ők voltak. Tudják, hogy egy fiatal farkas, ha elszabadul a városban, annak vége. – a falkavezér dühében nagyot dobbantott a földön, a többiek ijedtükbe hátráltak pár lépést.

- Nyugodj meg Csaba, azzal, ha a frászt hozod a többiekre, nem jutunk előbbre. – csitította Kiara. A vörös, dühösen kifújta a levegőt, majd újra a többiekhez fordult.

- Rendben. Valakinek van valami ötlete, hogyan ünnepeljük meg Alexa első átváltozásának napját?

- Nekem lenne egy ötletem. – lépett elő Barabás.

- Had haljuk!

- Én egy közös vadászatra szavaznék, nemrég megfigyeltük Dettivel, hogy hol szokott legelni egy nagyobb szarvascsorda. – párja helyeslően bólintott.

- Nem hangzik rosszul, legalább Alexa is megtanulja, hogyan kell becserkészni a vadat, habár, még nem tanulta meg ezeket a dolgokat, de meglátjuk, mire megy az alapok nélkül. Barabás, Detti, mutassátok az utat. – azzal a két farkas elindult, a többiek követték őket. Lexa négykézláb futott a többiek után, fehér szőre szikrázott a déli napsütésben, majd beleveszett a fák szürke árnyékába. Élvezte, ahogy a szél a szőrét tépi. Szabadnak érezte magát, elevennek, mintha idáig nem is élt volna, mintha újjászületett volna. Körülötte ott volt a falka, az új családja, az új élete. Csaba felvonyított mire a többiek is hangos vonyításba kezdtek, Alexa is csatlakozott hozzájuk, ős is üvöltött a falkával, és ebben az üvöltésben benne volt minden bánata és öröme, érezte, ahogy a hang feltör a torkából és szétterjed a levegőben, ezzel megtörve az erdő csendjét.

2015\08\01

Fontos bejelentés!

Sziasztok. Ez úton szeretném bejelenteni, hogy jövő héten nem lesz rész! Gondolom nem nagyon örültök neki, de egyházi úton leszek, Rómában. Holnap indulok, és jövő vasárnap este érkezek. Feltehetitek a kérdést, hogy akkor miért nem teszem fel a részt hétfőn, vagy kedden? Nos elég egyszerű a válasz, ugyanis még nincs kész, és elég sűrű programom lesz. Előre is elnézést kérek ezért, de addig is remélem az új fejezet elnyeri a tetszéseteket.

2015\08\01

5. fejezet

Ott álltak a tisztás szélén és vártak, közben Kiara ismét lefeküdt, hogy Alexa le tudjon csusszanni a hátáról. Nem sokkal azután, hogy ismét szilárd talajt érzett a lába alatt, kettő hatalmas farkas futott feléjük. Mindkettő szőre szürke volt, ám egyiküknek világosabb, míg a másiknak sötétebb mintázata volt. Lexa közelebb húzódott Kiarához. Hirtelen az ellenkező irányból is megjelent két állat, egy vörös szőrű és egy majdnem fekete példány, ám ez az egy különbözött a többitől. Habár négy lábon futott így is látszott, hogy más. Mind a négyen könnyedén átugrották a patakot, majd lépésben közeledtek hozzájuk.  Amikor megálltak, hogy ő nem úgy nézett ki akár egy hatalmasra nőtt egyszerű farkas. Olyan alakja volt, mint amit Kiara vett fel először a házban. Hosszú, erős lábak, éles karmok emberszerű kéz és farkas tekintet.

- Kiara! Vonyityeg a fityeg? Már vagy három napja nem láttunk. – szólalt meg egy viszonylag mély férfihang Lexa fejében, mikor a sötétszürke állat odalépett hozzájuk. Kiara halkan felkacagott.

- Látom semmit se javultál Barabás. Kicsit zűrös ügy volt rátalálni a kisasszonyra. A vámpírok eléggé mozgolódtak utána, ma például pár dzsinnt küldtek ránk. De hagyjuk most ezeket a sötét dolgokat. Falka, bemutatom Alexát, Alexa, ők itt a falkám. – mondta ünnepélyesen, és ellépet a lány mellől. Négy kíváncsi sárga szempár meredt rá. Lassan körözni kezdtek körülötte, mindegyikük alaposan megnézte magának, mint ahogyan egy csirkét szoktak a hentesnél. Lexa óvatosan tekintett egyikükről a másikukra.

- Jó a kondija, még így emberként is. – szólalt meg a világos egyed lágy női hanggal, és orrával kicsit meglökte a lányt.

- Igen. Jó vadász lehet belőle, de felderítőként is sokra viheti. – mondta a sötétebb

-  Mind igaz, amit mondotok, de előbb még ki is kell képezni, az pedig nem lesz egy sétagalopp, mivel még csak nem is farkasok voltak a szülei. – jegyezte meg vörös társuk.

- Éppen ezért kell mielőbb kezdenünk a tanítását. – szólalt meg ismét Kiara, és a kört megbontva a lány mellé lépett.

- Detti, te fogod tanítani neki az alapokat. Tudod történelem, vadászat, ilyesmi. – szólalt meg a rőt szőrű egyed.  A farkas aprót bólintott, jelezve, hogy megértette feladatát.

- Barabás, neked a lopakodás és kémkedés fortélyait kell megmutatnod neki. Kiara, te pedig megmutatod neki, hogyan is kell nyomot olvasni. – fordult utoljára a fekete társához.

- Rendben. Akkor mindenki tudja mi a dolga?

- Igen! – válaszolták kórusba.

- Jó. Akkor én mentem, csak ügyesen Alexa! – mondta búcsúzóul.

- Oké, akkor munkára fel! Alexa, te menj Dettivel, ő kezdi a tanításodat. Ne vágj ilyen halálra vált arcot, nem fogja leharapni a karod. Ő megmutatja, az úgynevezett „főhadiszállásunkat”. Tőle megtudod majd ki- kicsoda, miért vagy itt, meg miegymás. Ó Gaia szerelmére menj már! – mondta, és odalökdöste fejével a másik farkashoz.

- Anya! Jössz már? – szólalt meg a két lábon járópéldány.

- Sajnálom, hív a kötelesség. Jó tanulást. – köszönt el, és a többiek után futott. Lexa nézte amint eltűnnek a fák sűrűjébe, majd visszafordult az idegen állathoz. Szőre, akár az ezüst csillogott a napfényben. Kicsit még reszketett, de erőt vett magán. Sok volt ez a mennyiségű információ ilyen kis idő alatt. Az események olyan gyorsan váltották egymást, mint egy kidolgozatlan mozifilmben sok elvarratlan szállal. Pár percig csak nézték egymást a farkassal értetlenül.

- Hát, akkor induljunk is minél előbb megyünk, annál hamarabb kezdhetjük az „órát”. – lefeküdt, hogy Alexa fel tudjon kapaszkodni a hátára. Kicsit tétovázott, de aztán mégis felszállt rá. Mégis hogy kerültem én ebbe a helyzetbe? Kezdem azt hinni, hogy megőrültem. Amint elérték a tisztás szélét Detti egy vágtázó ló sebességével rohant a fák között. Lexa erősen kapaszkodott, hogy megőrizze egyensúlyát, ami igen nehéz volt, főleg amikor ágak célozták meg a fejét. Őt percnyi futás után lassítottak, és sétálva folytatták útjukat, közben Alexa leveleket távolított el a hajából. Hirtelen a fák takarásából kibontakozott egy kunyhó. Oldalát masszív gerendák alkották, amin nagy ablakok díszelegtek. A lány lecsusszant a farkas hátáról, és közelebb sétált az építményhez. Szép, zöld fű növekedett mellette, a közelében lévő köveket bolyhos moha takarta. Pár virág is kibújt a földből, színes árvácskák és pitypangok tarkították a földet, a nagyobb fák törzséről gombák néztek le rájuk.

- Szép, igaz? – a hang a háta mögül jött. Gyorsan megfordult, és egy tőle nem sokkal magasabb lányt látott maga előtt. Sötétbarna vállig érő haja volt, szeme szintén barna volt, mi felett hosszú szempillák helyezkedtek el. Pisze orral és sportos testalkattal rendelkezett. Alexa most nem lepődött meg annyira, mint amikor Kiara változott át először, de még nem szokta meg teljesen az új helyzetet.

- Gyere. Megmutatom a házat. – mondta, és szélesre tárta az ajtót Lexa előtt. A lány egy tágas nappaliba lépett. Egy kerek asztal körül, kapott helyet a dívány, majd nem messze volt egy kicsike konyha is, ám nem volt benne hűtő. A konyha mellett volt még egy helyiség. Ebben a szobában pár szekrény kapott helyet, semmi más nem volt benne. Szerény kis ház volt, mégis minden kapott helyet, ami a túléléshez kell.

- Rendben. Kinézelődted magad? Oké, akkor mehetünk is. – Kisétáltak a házból, és az ajtóval szembe gyalogoltak körül belül egy kilométer távolságot, amikor egy hatalmas tölgyfa tűnt fel előttük. Törzsét talán még tíz ember se érte volna körül. Rengeteg vastag ág nyúlt a fény felé, vaskos gyökerek szívták a tápanyagot a talajból. A lányok leültek az egyikre, ami kiállt a földből.

- Nos, kezdjük a legelején. A falka tagjaival. Ugye én vagyok Detti, a sötétszürke farkas az én párom Barabás, a vörös szőrű Csaba, akinek Kiara a párja, az a majdnem fekete farkas pedig a lányuk Auróra. Eddig világos? Rendben akkor folytatom is. Először is a falkában van egy rendszer. Mindenki, aki benne van, egy szinten helyezkedik el, és mi megkülönböztetünk hat szintet. Az első szinten vannak a gyerekek, kölykök, ahogy hívni akarod őket. A második szinten vannak azok, akik még nem teljesen tudják kontrollálni az átváltozásukat, az alakváltásra csak telihold idején képesek. Nos, ők már kezdik hanyagolni az emberek társaságát, és egyre jobban inkább az erdő felé húz a szívük. A reflexeik és az érzékszerveik megerősödnek, és nem tudnak eltévedni, akkor se ha életükbe ott jártak először azon a helyen. Ilyenkor már nem fog rajtuk az ezüst se, kivétel ez alól a fej és a szív. A harmadik szinten vannak azok, akik már tudják kontrolálni az átváltozásukat. Az érzékeik kétszeresére nőnek, és sokkal erősebbek, mint egy velük egy szinten lévő vámpír. Ilyenkor már teljesen meg szokták szakítani a kapcsolatot más emberekkel, és az ezüst sem sebez rajtuk. Őket követik a domináns egyedek. Ők tartják össze a falkát, segítenek a fiatalabbaknak irányítani a belső farkasukat. Majdnem ugyanannyi tiszteletet kapnak, mint az alfák, vagyis elég egy morranás, és a többiek behúzott farokkal vonulnak vissza. A vérfarkas alak mellett, már fel tudják venni egy normális farkas alakját is, ami elég praktikus, ugyanis nem lehet tudni vérfarkast vagy egy sima farkast lát az ember. Őket követik az alfák. Az alfáknak már nem csak a fizikai, hanem a mentális erejük is sokkal nagyobb. Elég belépniük egy szobába, és a kisugárzásukkal mindenkit „térdre kényszerítenek”. Senki nem szeretni dühössé tenni az alfákat, mert az egyenlő a halálbüntetéssel. Az alfa fölött áll a falkavezér. Ők Gaia kiválasztottai, akik megalapították a falkát. A falkavezér lehet nőstény is, ugyanis az nem lenne igazságos, ha egy hím csak azért irányíthatni a falkát, mert a nőstény párjául választotta. A falkavezér dönt a falka sorsáról, az ő felelőssége mi lesz vele, a párja ugyan beleszólhat, de a döntés mindig a falkavezéré. Mérföldekről is érzi, mit csinálnak a falkában, minden egyes tagra képes összpontosítani és akár olvasni is a gondolataikban. Ha a falkavezér valamiért nem tud megjelenni egy „gyűlésen” akkor a párja veszi át a szót. A vezér akár élete árán is védelmezi a falkáját, és ha valaki valami csoda folytán fellázad ellene, azzal kivívta a saját halálos ítéletét. A falka elhagyására a kérelmet is tőle kell kérni. Huh. Remélem érted a lényeget.

- Ömm igen. Van hat szint a falkába, és a falkavezér, az alfa, valamint a dominánsok zaklatása nem túl jó ötlet. – mondta Alexa, miután Detti befejezte hosszú monológját.

- Tökéletes. Kérek egy percet, csak kifújom magam, és folytatom tovább. Oké, nos mondjuk a következő dolog lehetne, az, hogy milyenek is vagyunk valójában. Szépen felvázolom a dolgokat.  EGY: nem vagyunk gyilkos vadállatok!

KETTŐ: nem változunk át minden éjszaka fenevaddá, s öljük meg azt, aki éppen szembe jön velünk!

HÁROM: nem ugrunk neki egymás torkának csak azért, mert éppen nem szimpatikus nekünk!

NÉGY: Nem halunk bele, ha ezüstgolyót repítenek a fejünkbe! Sőt a kereszt, a fokhagyma, és a karó se sebez minket, bár ez inkább a vámpírok legendájához kapcsolódik, de életem során már találkoztam pár emberrel, aki keverte a dolgokat. Következő a falka törvényei. Figyelj jól. A falka a családod. Védd a gyengébbet, tiszteld az erősebbet, és ha kell, segíts a többieknek életed árán is. Ha elárulod a falkát, akkor halállal lakolsz, és ha szeretnéd elhagyni a falkát, akkor mint mondtam, a falkavezértől kell engedélyt kérned, ám ez a kérés a harmadik szint alatt automatikusan meg van tagadva. Embert ölni szigorúan TILOS! Kivéve, ha az a bizonyos személy ártott a falkának, mert akkor aláírta a saját szerződését a halálba. A falkavezér szava szent! Továbbá alfanőstényt, vagy alfahímet nagy becsben szokás tartani. Ennyi is lenne dióhéjban. Ja, én buta, kifelejtettem a dominanciaharcot. Ugyan, nem kell rögtön lefehéredni a hír hallatán, ugyanis nincs olyan, hogy dominanciaharc.

- Akkor mégis hogyan lehet egyre magasabb szintekre lépni? – kérdezte Alexa amint kezdett visszatérni eredeti kreol bőrszíne.

- Igen, vártam, hogy feltedd ezt a kérdést. Ehhez szilárd erkölcsösség és elszántság kell. Vegyünk például téged. Ha egy farkas csatlakozik a falkához, és megerősödik, akkor sem akar minden áron vezér lenni, mert a farkasok nem hataloméhes dögök. És ha valami csoda folytán egy idegen farkas lesz a falka tagja, akkor őt az alfa egy harapással, fogalmazzunk úgy, hogy megjelöli. Mondtam már, hogy itt ki melyik szinten áll? Nem? Akkor figyelj. Auróra a hármas szinten van, szóval még nem tud normális farkas alakot felvenni. Én és Barabás a dominánsok szintjén állunk, fölöttünk meg Kiara van, az alfanőstény. Gondolom ebből már levontad a következtetést, de azért elmondom, hogy Csaba a falkavezér. Te most a második szinten vagy, de nyugi, ahogy érzem, hamar egymás mellett lehetünk mi hárman. És még valami gyorsan. Egy farkas élete során csak egyszer választ párt. Már amikor először meglátják egymást, akkor is érzik azt a különös vonzást egymás iránt, érzik, hogy Gaia egymásnak teremtette őket.  Mivel akarod folytatni? Történelem, vagy inkább anatómia szerűség?

 - Hát engem igazából az érdekel, hogy amikor átváltoztok az valójában, hogy is történik. – szólalt meg.

- Ez egy nagyon jó kérdés, akkor lássunk is hozzá. – Detti felkelt és kicsivel arrébb sétált. Alexa mereven nézte őt. A farmernadrágos, fekete pólós lány helyét lassan egy három méter magas állat vette át. Az átváltozása alig tartott pár másodpercig, ezért Lexa nem tudott mindent megfigyelni.

- Az értetlen arcodból arra következtetek, hogy nagyon nem láttál semmit. Hah, akkor elmagyarázom. Az átalakulásnak több fázisa van, és az olyan farkasok, mint én vagy Barabás, vagy akár Auróra, már kordában tudjuk tartani a bennünk élő állatot, ezért nem szükséges a Hold és az est a változáshoz. Az első fázisban inkább a belső szervek változnak, összemennek, megnagyobbodnak, helyet cserélnek satöbbi. Ilyenkor külsőleg még nagyon semmi nem változik. A fül hegyesedni kezd, a szem felizzik, és a fogak is változtatják a helyüket. A szemfog kicsit megnő, ami már picivel más alakot ad a szájnak, valamint a haj is hosszabbodik és dúsabb lesz. A második fokozat a legfájdalmasabb. Jajj ne reszkess már, mint a nyúl, ami a reggelim volt, nem olyan vészes, főleg, ha belejössz, és egyre többször cserélsz alakot. Hol is tartottam? Ja, megvan! Na ilyenkor változik meg a csontváz szerkezete. A csigolyák felfelé nyúlnak, ezzel megnyújtva a hátat, és a többi csont is hozzájuk igazodik. Az ínszalagok megfeszülnek,  ahogy megnyúlik a csont, de erősebbek is lesznek. Legjobban a lábfej nyúlik meg és a lábujjak. Az alkar és az ujjak mérete is megváltozik, majd megjelennek a karmok. A fülben lévő porcok megnőnek, és a feszülő bőr hatására feljebb vándorolnak a fejen. A harmadik részben a farkas úgymond kezd „kitörni”, és a hatalmas erőtől az izmok sebes növekedésbe kezdenek mindenütt, ami hatására kicsit lüktetni fog a tested. Ekkor kezd megjelenni a bunda, aminek nem feltétlenül muszáj egyezni a hajunk színével. Tudod, nekem is sötétbarna a hajam, mégis világosszürke a szőröm. A lábon puha ujjbegyek jelennek meg, és a fül egyre feljebb kerül és nagyobb lesz. Az arc kissé összenyomul, majd kezd megnyúlni, ilyenkor kezd

 a koponyacsont is változni. A negyedik fázisban még nőnek egy kicsit a csontok, az inak, meg minden egyéb. Na most alakul át teljesen a fogazat. Élesebbek lesznek, és az úgynevezett agyarak is szinte teljesen megnőttek. A láb már nem változik, és a fájdalom is teljesen megszűnik az adrenalin hatására, a testhőmérséklet ingadozhat kicsit. Az ötödik fázisban minden a helyére kerül. Az átalakulás teljes lesz. Ez a folyamat tarthat kettő másodperctől akár egy percig is. Az első átváltozás mindig a legfájdalmasabb, de amint meg tanulod kezelni, már szinte semmit se fogsz érezni. Hát ennyi is lenne az átalakulás művészete. Különben ezt az alakot általában inkább harcokban szoktuk használni, igazán praktikus, mivel két és négy lábon is lehet futni. Az egyszerű farkas alakot nem mesélem el, biztos vagyok benne, hogy tudod milyen egy igazi farkas testfelépítése igaz?

- Persze, azt tudom. Akkor most történelem? – Kérdezte szomorúan.

- Igen. Farkas történem. Nem fogok mindent hajszálpontosan elmondani, csak úgy nagyjából. Nos, az első két vérfarkas Alignak és Tupilek volt. Nagyon régen éltek, a törzsük kivetette őket, hogy gyorsabban tudjanak menekülni a tél előle, ezért a vadonban hagyták a két nyolc éves kisfiút várandós anyjukkal. A két fivér mindent megtettek, hogy megmentsék anyjukat, és még meg nem született húgukat, de nem sikerült nekik. Tizenhat éves korukig járták az erdőt. Vadásztak, és minden helyet ismertek, ekkor a szellemek megáldották őket az átváltozás képességével. Amikor mindketten a szellemek segítségével megtanulták irányítani a benső farkasukat, visszatértek a törzsükhöz egy nagy adag hússal és prémmel, hálájuk jeléből. A törzs elég rossz állapotban volt, ezért velük maradtak egy ideig. Vadásztak nekik, és tanították őket. 1205- ben, Alignak és Tupilek újra az erdőbe mentek, a szellemekhez, hogy fejlesszék képességeiket, majd 1208-ban visszatértek azzal az elhatározással, hogy a törzset is saját magukhoz hasonlóvá teszik. Ekkor változtak át először, és farkassá harapták a törzs tagjait. Eltelt 50 vagy 60 év és Alignak úgy döntött, hogy kiküldi a farkasokat, hogy új tagokat harapjanak be a falkába. A tagok engedelmeskedtek, és megindultak Amerika többi része felé. Akiket megharaptak, nem mind vitték vissza, pár személyt otthagytak, hogy tovább terjesszék a kórt.  100-120 év múlva Alignak kezdte elveszíteni a fejét. Az összes farkas vezére akart lenni a világon, míg Tupileknek nem jutott semmi a hatalomból, de ő ezt különösebben nem is bánta, ellentétben a többi farkassal. Nem tetszett nekik, hogy Alignak akar mindenkit irányítani, és elhatározták, hogy fellázadnak ellene. Tupilek kiharcolta, hogy had beszélhessen előtte a testvérével, hátha meggondolja magát, ám nem így történt. Alignak mohó volt, megrészegítette a hatalom utáni sóvárgása, ezért a falka fellázadt, és lelökték egy vízesés tetejéről. A farkasok szétszóródtak, és kisebb falkákat kezdtek alapítani. Tupilek, megkért pár embert, hogyha a helyzet kezdene súlyossá válni, és a farkasok elveszítenék fejüket, állítsák meg őket. Ők lettek az Őrzők. Halálának körülményei nem pontosak, de vannak, akik azt állítják, hogy követte testvérét az örök sötétségbe. Gyorsan frissen ennyi, de ha érdekel, akkor elmesélhetem részletesebben is. – a farkas, ami eddig magyarázás közben rótta a köröket Lexa előtt, most hirtelen megállt és a lányra pillantott.

- Köszönöm nem kell, ennyi éppen elég volt. – vágta rá a kelleténél kicsit gyorsabban Alexa.

- Rendben, ha nem hát nem. Akkor mesélj magadról. Érdekel milyen életed volt, mielőtt találkoztál velünk. – újra emberi alakot felvéve leült a lány mellé a fa gyökerére.

- Hát, amíg a szüleim éltek addig elég jó életem volt. – kezdte. A lány szorgosan mesélni kezdte élete legapróbb részleteit is, amiket Detti figyelmesen hallgatott. Egész délután kint ültek fánál, és egymás meséit hallgatták, egészen addig, míg a nap első sugarai le nem mentek, és megjelent az égen a Hold.

 

 

süti beállítások módosítása